Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
52- szám. 1909 dec. 25. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 7. oldal. Tudakozzátok az Írásokat. Szombat, december 25. „Ma született nektek a Megváltó, ki az Ur Krisztus, a Dávid városában“ (Lukács ev., II. rész, 11. vers). Karácson napja, az Ur Jézus születésének emlékünnepe van ma. Örül a mi szi- vünk és vigadozik a mi lelkünk e napon, mert megszületett né- kiink a Jézusban a Megváltó. Az örömre, Jézust tekintve, van okunk, mert Ö általa adott L ten üdvességet mindnyájunknak; de bizony nincs okunk az örömre, lia magunkra tekintü ík. Nincs pedig azért, mert szivünk távol áll még att 1, kit szánk e napon magasztal; nincs azért, mert szivünkben m g nem szült - te t mega Jézus, vágj h me. is született nem vett abban állandó lakozást. Arra kell tehát törekednünk, hogy, ha külsőképen örülünk, mert Isten megadta érünk e napot, örüljünk szivünkben is annak, hogy abban is megszületett a Jézus s állandó lakozást vevén ott, valóban megváltója lett életünknek. Vasárnap, december 26. ,,Ö szabadítja meg az Ü népét annak bűneiből. (Máté ev.. I. rész, 21, vers). Isten nem akarta, hogy gyermekei a bűn miatt gyám dtalanul elvesszenek s azért szólott hozzájuk a természetben és folyton hirdetette az Ő akaratát a próféták által, legutoljára pedig szent Fia, a Jézus által. Kiküldötte Isten a Jézust, hogy megmutassa a bűnös embernek a bűnből és annak büntetése alól való menekülés útját és megígérte, hogy a ki hiszen Ö benne, el nem vesz, hanem örök-életet nyer. Előttünk áll tehát a bűnből és annak büntetéséből való szabadulás lehetősége s csak tőlünk függ, hogy Istennek kegyelméből bűi hoclánatot és örök-életet nyerjünk. E végre csak meg kell lérnünk, csak bűneinket kell elhagynunk és annakutánni csak az Isten térvényében kell járnunk. Igaz, hogy ez nem könnyű, de ha van erős akaratunk, bizton sikert arat igyekezetünk. HétlŐ, december 27. „Bizony itt vagyon e helyben az Ur“ (Mózes I. könyv.e, XXVII. rész, 16. vers). Csak most ünnepeltük a karácsont s örültünk annak, hogy Isten üdvességet adott az Ur Jézus által. Ereztünk az Ur házában, hogy ott volt ü s tudjuk, hogy ott lesz Ö mindenkoron, valamikor mi keressük Őt. De éreznünk kellett és éreznünk kell mindenkoron azt is, hogy csak Ö vele lehetünk boldogok, hogy csak a Jézus nyomdokain juthatunk üdvességre. Ha tehát éreztük ezt és érezzük mindenkoron, nemde, nem vagyunk-e oktalan balgák, a mikor bűneink által eltávolítjuk magunkat Tőle és az Ő kegyelmétől? Mit mondhatnánk egyebet magunkról, ha jól tudjuk, mi Vezet az üdvre s mégsem azon az utón járunk? Ne legyünk hát balgák, ne rontsuk el életünket, ne dobjuk el magunktól az Isten kegyelmét; hanem keressük mindenek előtt az Ő országát! Kedd, december 28. „Mindeneket cselekedjetek zúgolódások és versengés nélkül !“ (Pál apostol levele a filippi-beliekhez, II. rész, 14. vers). El kell ismernünk, hogy az üdvösségre vezető utón sok tövis vérez meg, sok szenvedés lesz osztályrészünk, tehát bizonyos, erő kell arra, hogy mindezeket zúgolódás nélkül eltűrve, megmaradjunk azon az utón. De vájjon mi a kevesebb és mi az értékesebb; a szenvedésekben Isten ellen kelni s üdvösségünket elrombolni, vagy pedig mindeneket elszenvedni és jutalnul örök életet találni? Ha ez kevesebb és értékesebb, akkor jöhet ránk szenvedés, fordulhatnak ellenünk az emberek: mi mindeneket zúgolódás és versengés nélkül cselekszünk. Akármi szenvedés érjen, akármi versengéssel támadjanak ellenünk embertársaink: bizzunk az Urban, ki megpróbálja az Ő gyermekeit és tartsunk ki hűen az Ő beszéde mellett. Szerda, december 29. ,, V ti Uratok, Istenetek kisért. hogv megtudja, ha szeretitek-e Őt teljes szivetekből és teljes lel kefékből“ (Mózes V. könyve, XIII. rész, 3. vers). A szenvedések Isten akaratából vannak rajtunk, mert Ő akarja, hogy bűneinkből a szenvedések tüzében tisztuljunk meg. Azért bocsátja ránk a fájdalmakat, hogy megkísértse hitünket és megerősítsen azokban, a melyek üdvösségre vezérelnek. Ezeket nem szabadna elfelednünk akkor, mikor rajtunk a szenvedés; de mert hamar kimegy eszünkből, hogy Isten megpróbálja azokat, kiket szeret, hamar is elesünk az útról, mely hozzá vezet. Szeretjük-e teljes szivünkből, teljes lelkűnkből és minden erőnkből az Istent, mint Atyánkat? Ha igen, akkor ne féljünk semmi szenvedéstől, hanem álljunk ellen akisértésnek, mely a szenvedésben van és dicsérjük Őt, kinek akaratán békés szívvel megnyugodtunk. Csütörtök, december 30. „Vigasztaljátok egymást e beszédekkel“ (Pál apostol I. levele a thessalonika-beliekhez, JV. rész, 18. vers). Ha van közöttünk olyan, kit a betegség, a nyomorúság és a gyász levert, vigasztaljuk a beszédekkel, melyek által szól hozzánk az Isten és mondjuk meg a zugolódónak, hogy a kik Istent szeretik, azoknak mindenek egyaránt javokra vannak. Ha mi magunknak kell szenvednünk, akkor is e bedészekkel vigasztaljuk magunkat. Iiné, közel az év vége; nem jut-e eszünkbe, hogy közel van életünk vége is s a mikor meghaltunk, Isten megítél: nem jobb-e hát arra igyekeznünk, hogy e rövid földi életünkben szivünk nyugalmát megnyerjük s hogy halálunk után örök-életet találjunk ! Péntek, december 31. „Eddig segített minket az Ur Isten“ (Sámuel I. könyve, VII. rész, 12. vers). A mai nap az utolsó napja az esztendőnek: számadást kell tehát tennünk. Számadásunk eredménye pedig azt mutatja, hogy ez esztendőben is Isten kegyelme vezetett és segített. A mivel bírunk, a mit ez esztőben szeretünk testünknek; a mi áldást nyert lelkünk, a mennyi kegyelmet találtunk: mind Isten ajándéka. Mit adtunk mi Isten áldásaiért ? Adtuk-e szivünket, adtuk-e gyermeki szeretetünket ? Erre feleljen meg minden ember. Ha pedig valaki úgy találja, mint én is, gyarló ember, hogy érdemet- len Isten kegyelmére, térjen meg az uj esztendőben s legyen ez reá nézve igy boldogabb. Isten kegyelme ezután is velünk lesz, es- k mi legyünk az Övéi! Youngstown, O. Mankó M. Gyula. ref. lelkész.
