Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-13 / 46. szám
6. oldal. 46. szám. 1909 nov. 13. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” ÖRÖMHÍR. 1909. november 21. (Olvasd el Pál apostolnak a Korinthus-beliekhez Írott második levele XI. rész, 21 versétől a XII. rész 10 verséig.) Arany ige : „Kiég néked az én kegyelmem: mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el . . (II. Kor. XII. : 9.) Idő: 57-ben Kr. 11. Hely: E levelet Pál apostol Macedóniából irta. 24-ik vers: „negyven csapás egy híján“ — 5 Mózes X XY. : 3 szerint a törvény áthágóit 40 pálczaiitéssel büntették. De rendszerint csak 39-et vertek a bűnösre. Arétás: Arábia királya, Heródes Anti pás ipa. Ekkor nra volt Damask usnak is, a római kormány védelme alatt. A mai leczke. Pál fáradalmai és szenvedései. A korinthus- beliek között Pál apostol támadói vitatkozásaikban az ő múltjára és származására is kiterjeszkedtek. Ezek részére ad ő választ, mikor azt mondja, hogy ő is zsidó, ő is Ábrahám magva, ő is tehát nem áttért pogány (proselita). S ha ők magukat Krisztus szolgáinak vallják, mennyivel inkább teheti ezt az apostol, aki e miatt ki van téve örökös zaklatásnak a saját nemzetsége, a zsidók és a pogányok részéről, aki testi bántalmakat szenvedett, élet-halál között lebegett (II. Kor. I : 8—10) s ahol a pusztában a rablók támadása, vagy az éhség miatt, hol a tengeren a vihar által hányatott tökéletlen hajóban, hol pedig a városokban az ellene ingerült tömeg megkövezése mhtt (mint pl. Lystrában, Ap. Csel. XIV. : 19) kellett a legborzasztóbb következményekkel szembe néznie. Kicsoda viselt el annyi nélkülözést, szenvedést, mint ő a Krisztusért? Mégis állhatatosan tovább munkálkodott a megkezdett utón. Sem veszedelem, sem botránkozások, sem fenyegetés, sem éhség, sem halál nem rettenthették őt el az apostoli hivatásától. Kérditek, hogy mi tette őt ilyen önfeláldozóvá? A Krisztus iránt érzett szeretet. „Mert a Krisztusnak ama szerelme szorongat minket —úgymond —hogy ő megholt mindenekért, hogy akik élnek, ezután ne éljenek magoknak , . .“ (II. Kor. V : 14.) Ilyen szeretettel kellene nekünk is ragaszkodnunk a mi Megváltónkhoz és nem volna szabad abbahagynunk az Érette való fáradozást, mihelyt valami meg- 1 ián tás ér. Az Ur megpróbálja azokat, akik őt szeretik. Azt himlők, hogy aki olyan bensőleg megtért és olyan igazán, mint Pál, aki annyira szerette az Urat, mint ő, s anynyit, azaz legtöbbet tett az apostolok közül az Űrért: azt megóvja az Ur a bántalmazásoktól. Pál életéből pedig azt a tanulságot látjuk, hogy minél nagyobb lelkesedéssel és hűséggel terjeszti az Isten országát, minél több bűnöst vezet a Krisztushoz, annál több megpróbáltatás éri. De ő érezte, hogy mivel tartozik az Urnák, aki őt kegyelmébe fogadta s az ő egész életét nem tekintette nagy áldozatnak az ő megváltásához képest. Pál erőtlensége. Minden ember ki van téve a gyarlóság veszedelmének, melyek közé tartozik az elbizakodottság is. Minél nagyobb kitüntetés ér valakit, annál inkább erősödik benne a hajlandósága saját értékének túlbecsülésére. Hát ha még a kitüntetés nem kicsinyes, de nagyjelentőségű s nem embertől, hanem az Istentől jő ! Ennek a veszedelemnek elkerülésére inti az apostolt saját korlátoltságáról, gyengeségéről való tapasztalata, mely alázatos vallomásra nyitja ajkait: „ Adatott nékem hegyes ösztön, mely az én testembe ragadott.“ Azaz: adatott nékem tövis, tüske az én testembe (szko- lopsz), olyan indulat, vágy vagy betegség, testi erőtlenség, melynek természete hasonló a töviséhez: folyton nyugtalanít, bánt, szúr. A Sátán Angyala ez, melytől szabadulni kívánt s háromszor könyörgött az Urnák, hogy tőle ez eltávoznék, de az Ur ezt mondá: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.“ Isten adá ezt az erőtlenséget, hogy ellensúlyozza vele a többi emberi gyarlóságot s hogy megtartsa benne a Krisztus hatalmát. Nagy'örömmel dicsekedik azért az apostol az ő erőtlenségével, mert megértette, hogy ennek is jó czélja van s nem ok nélkül adatott a testbe. Mindnyájunkban van több-kevesebb mértékben ebből az ösztönből, melynek czélját félreértvén, gyakran zúgolódásra kelünk, hogy miért is adatott az nekünk. Pál apostol példájából tanuljuk meg mi is,hogy a lélek iskolája ez, alkalmas eszköz a szellemi fejlődésre, amit éppen e miatt nem vesz el tőlünk az Ur. Meg kell nyugodnunk az <) bölcs akaratában. Igaz, hogy sok fájdalmat okoz a Sátán emez angyala, de az Isten kegyelmébe vetett hit megerősíti s győzedelmessé teszi lelkünket. Az Ur velünk van s nem kisért minket feljebb annál, amint elviselhetjük. Ő maga mondja: „Elég néked az én kegyelmem!“ A keresztyén szív. (Kínai mese.) Egyszer egy ember beleesett egy mély, sötét verembe, melynek moszatos fenekére úgy besüppedt, hogy mozdulni sem birt. Mellette haladt el egy ember, K011- fuciusnak hívták és a verem szélére lépve, ezt mondá: — Szegény ember, sajnállak; hogy lehettél olyan vigyázatlan beleesni ? Hadd adjak neked egy jó tanácsot: ha valamikor kikerülsz onnan, vigyázz magadra, hogy ne essél bele újból. — Igen, de nem tudok kikerülni! — panaszkodott a pórul járt ember. Egy másik embernek is arra vezetettaz útja, Buddhának hívták, aki igy szólt: — Szegény szerencsétlen! Nagyon faj nekem, hogy ott látlak senyvedni. De ha a távolság kétharmad részéig vagy feléig fel tudod magadat segíteni s kinyújtod karodat, akkor, azt hiszem, kimenthetlek. De a sárba merült ember nem volt képes felemelkedni. Arra járt a Megváltó is, Jézus és hallván a kínos jajgatást, mellé lépett a verem legszélének, mélyen lehajolt az elveszettnek hitt boldogtalan után és saját életét sem tekintve, megragadta őt s szenvedés árán ugyan, de kimentette, ezt mondván: — Eredj el, de többet ne vétkezzél . . . így ragadta ki Pál apostolt is az üdvözítő a „harmadik égig“. Beaver Falls, Pa. Bogár Lajos, ref. lelkész.
