Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-06 / 45. szám
fi. oldal. 45. szám. 1909 nov. 6. „Amerikai Magyar Eeformátusok Lapja” ÖRÖMHÍR. 1909. november 14. (Olvasd el Ap. csel. XXVIII. rész, n—31 verseit.) Aranyige: „Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát: Mert Istennek hatalma minden hivőnek idvességére“ (Rém. I. : 16). A mai leczke. 1. Azon sziget, melyre Pál szerencsétlen hajóstársai- Val együtt kimenekedett, Mélita volt, a mai Málta. A sziget lakosai szívesen fogadták őket. A szigeten egy Publius nevű magas állású római hivatalnok is lakott, kinek éppen azon helyen volt mezei jószága. E derék föur szive megesett a hajótörötteken és szeretettel el is látta őket. Jótét helyébe jót is nyert, mert Pál apostol meggyógyította Publius atyját, ki forrólázban és vérhasban feküdt. Pál e cselekedetének hamarosan hire futott a szigeten s hogy most már más betegek is felkeresték Pált, az csak természetes volt. Pál meggyó- gyitá azokat is. Innen a téli idő miatt három hó múlva, február havában egy alexandriai gabona hajón, mely a szigeten telelt s melynek czimere Kásztor és Pollux vala, tovább eveztek Sziczilia felé. Szirakuzában kötöttek ki előbb s ott maradtak három napig. Onnan Regiumba, majd déli széllel már másnap Puteoliba jutottak. Puteoliban nagy örömriadással fogadta a hajót a nép. Hogyne! Hiszen kenyeret hozott. Hát mégha tudták volna, hogy az életnek kenyerét is megtalálhatnák azon a hajón. De a foglyokat ki venné számba? Partra rakták őket. Onnét már gyalog is elmehetnek Rómába. Puteoliban atyafiakra találtak és azok szives szeretettel fogadták és marasztották őket. Egy hét múlva elindulának Róma felé. > II. Pál mindjárt harmadnapra azután, hogy Rómába érkezett, öszszehivatá a zsidók főembereit és beszédet intézett hozzájuk. Tudtukra adta, hogy ő a zsidók vagy azok ősi intézményei ellen semmit sem vétett, mégis Jeruzsálemből adatott a rómaiak kezébe. A rómabeli zsidók most már arra kérték Pált, hogy beszéljen nekik az ö felekezetéről és a Jézus Krisztus felől. Pál szívesen beleegyezett kérésükbe s az általuk kitűzött napon, szállásán, ahol őt többen felkeresték, előadta nekik az evangyéliumot, igyekezvén őket a Jézus Krisztus felől meggyőzni. Egyesek szívesen hallgattak rá, másod pedig meg- botránkoztak benne és mikor Ezsaiásból reájuk olvasta e kemény igazságot: „Hallván halljátok és nem értitek, és látván látjátok s által nem látjátok.“ „Mert megkövéredett e népnek szive. és az ő füleikkel nehezen hallanak, és az ő szemeiket béhunyják, hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, és szivekkel ne értsenek, meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam ő- ket.“ „Legyen azért n é k t e k tudto tokra,hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez id- vezitése, és ők hallgatják.“ A zsidók, maguk között meghasonolvaés vetélkedve, ott hagyták őt. Már ekkor Rómában tudták az atyafiak (keresztyének), hogy Pál közeleg hozzájuk, azért némelyek eléje siettek s egy részük Appii Fórumban, más részük a pár mértföíddel tovább lévő országúti vendéglőben, Trés Tabernaeben várt reá és társaira, kiket, mikor Pál meglátott, Istennek hálát adva, egészen felbátorodott. Imé, Pál ama vágya, melyet régóta s szivszakadva várt s mely ellen szüntelen uj s mind nagyobb akadályok emelkedtek, — az a vágya, hogy Rómában, az ismert világ fővárosában lehessen s ott is hirdethesse az Ur Jézus Krisztus evangyéliumát — végre is beteljesedett. Egy katonához lánczoltan érkezik Rómába, Szinte uj életre kelve, emelte fel fejét. Imé, láthatja a héthal- 11'ui város csodás szépségeit. A kapitoliumot, a császári palotákat, bálványtemplomokat. Módjában állt végignézni ezeket mindjárt odaérkeztekor. Mert egész Rómán keresztül kellett mennie,mig a praetorianusok kaszárnyájába jutottak, mely a város túlsó felén a Tar- quinius mezején feküdt. Az év minden napjára . . . Valakinek a számítása szerint ez a biztatás: „Ne félj !“ vagy „Ne féljetek!“ 366-szor van meg a bibliában. Mit tanulhatunk ebből? Egyfelől azt, hogy az ember nagyon félénk természetű. De másfelől meg arra tanít ez a biztatás, hogy vetkőzzük le a félénkséget. Ha 366-szor fordul elő a bibliában e szó: „Ne félj!“, akkor az évnek minden napjára esik egy-egy biztatás, bátorítás. Ha ma állsz valami nehézség előtt, ma hangzik feléd e szó: „Ne félj!“ Ha a holnapról szorgalmaskodol és aggódol, halld meg e szót: „Nefélj!“ Ha a jövőre gondolsz, ismét „Ne félj!“ Minden nap hangzik: „Ne félj!“ És miért nincs semmi ok a félelemre? Mert az Ur megmondotta az övéinek: „íme, én ti veletek leszek a világ végezetéig!“
