Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-30 / 44. szám
2. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 44. szám. 1909 okt. 81 Ne legyetek olyanok, mint a képmutatók! Alapige: Máté VI. 5. ,, Ne legyetek otyanok, mintaképmutatók!“ ,,mert mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az Írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen se mehettek be a mennyeknek országába“. Eme helytelenített igazságosságnak főjellemvonása, hogy nem volt igazi. Krisztus azért jött e világra, hogy szembeszálljon a képmutátással a valódi jellem érdekében; és különösen nem szenvedhette e rejtelmes jámborokat, a kik nagyon is hijjával voltak az igazságnak. Valamint a színész olyan büszkén jár-kél a színpadon, mintha király volna, nagy hangon beszélve, hímzett bíbor palásttal fedve, fején királyi koronához hasonló fejdisszel, de mindig csak közönséges vágj" esetleg szegény polgár marad: épen úgy játszották a farizeusok a szent szerepet, a nélkül, hogy a legkisebb mértékben is szentek lettek volna. A valódi igazságosság nem csak az egyházi élet kelléke, de megszenteli a világi életet is.. A farizeus annyira el volt foglalva szertartási, ruházkodási kérdésekkel és ünnepségekkel, hogy elfeledte, minő magasabb kötelezettségeket rak vállaira a gyakorlati, mindennapi élet. Krisztus tiltakozott e csupán egyházi ájtatosság ellen. A valódi igazságosság nem lehet az egyház előírás szerinti, kizárólagos joga, sajátja; bekell annak ragyogni a lakásokat és műhelyeket, az utcákat és piacokat: a palástok és imaszijak nem érnek semmit, ha különben viselőjük nem mocsoktalan; az igaz ember előtt minden nap egyformán az Ur tiszteletére van rendelve; minden kötelesség szent. A farizeusok rossz irányban használták buzgalmukat; ők nem a törvény lényegére fektették a fősulyt. Krisztus a sziv- beli kegyesség érdekében emelt szót, mely megtisztítja és megszépíti az életet, s igy csupán az alakoskodó és haszontalan egv- háziasság ellen foglalt állást. Ha bizonyosak óhajtunk lenni jóságunk minőségéről, vizsgáljuk azt meg életünk világi oldaláról, semmint a hivatalos, egyházi következtetések szerint. A mikor visszeemlékezünk ama tiszteletteljes módra, mellel a szent könyvet kezeljük, legyünk biztosak üzleti könyveink tisztasága felől is; ha tetszéssel gáncsoljuk hitvallásunk igazhitüségét, vizsgáljuk meg, mennyire vagyunk hűek az emberekhez; ha eszünkben tartjuk áii:atos viselkedésünket az Isten házában, gondolkozzunk családunkban való magunkviseletéről is, és mikor hizelegve sokra becsüljük magunkat vasárnapi öltözetünkben, tudakozzuk meg azt, hogy szomszédaink mit tartanak felő- 1 ("in, ha hétköznapi köntös van rajtunk. A valódi igazságosság szereti az Isten házában való lakozási; meg is látszik ez a mindennapi élet különféle foglalatosságaiban, s érintésére a földi tárgyak is mennyei szépségben tündökölnek. Az a kegyesség, mely nem igy nyilvánul, Urunk szerint szinészies. A valódi igazságosság nem külső és gépies, hanem szellemi és önkénytes. Egy nagy iró úgy nyilatkozott, hogy „vannak olvan korok, a mikor a társadalom felületes, nem lévén meg nála a gondolat mélysége, a meggyőződés ereje, vagy a cselekvés ön- kénvtessége“. Ez nagyon igaz volt az Urunk korabeli vallásos társadalomról, mely hiúságokkal és formaságokkal törődött, jézus Krisztus ezt mondta: ,,Az Istennek országa tibennek vagyon“; és ő szivének mélyén aggódott gépies istentiszteletök, szívtelen nyilatkozatuk, önhitt imájok, alamiználkodások és szokásos bőjtölésök miatt. A farizeusok igazságosságának gyökere nem őszinte, meggyőzött, megszentelt szívben volt, ezért Urunk szemeiben semmis volt s nem is teremhetett jó gyümölcsöket. |ézus Krisztus kifogása a mai erkölcsbirák ellen ugyanaz, a mi volt kora erkölcstanitói ellen. A haszonelvü (utilitarista) erkölcstanitó és Krisztus közti vita nem vonatkozik kiváltképen ez erkölcstan törvénj'könyvére, az lévén a vitás kérdés, vájjon az erkölcsiség kiván-e szellemi gyökeret; s az egyházi erkölcstanitó és Krisztus közti vitatkozás nem hajtja végre annyira a kötelesség szabályát, mint a hogy az a szellemi lényeggel biró erény szükségességétől függ. Az igazi vallás a belátás, meggyőződés, szív, benső tisztaság és a végtelen utáni vágyódás kérdése. Mübirálók néhí azt fejtegetik, hogy korunk tanúja volt a népeis Ízlés és a szép szeretete veszedelmes rosszabbodásának; és ők ezt ama ténynek tulajdonítják, hogy a természet és az ember kevésbbé nyugodt, mint a régi időkben, jobban kényszerítve lévén a gépszerii szükségesség utjain, következésképen kevesebbek a szép tárgyak, s a mü érzék meg van sértve: igy e kritikusok óva intenek minket a gépek betörései ellen s arra unszolnak, hogy álljunk ellen a géptannak a mi szabad életünkbe való betolakodása ellen. De ha a gépies munka támadásától félni kell a művészet világában, ha az megöli az eszthetikai tehetséget s elpusztítja a szép és zene világát, nemde fenyegetőbb és végzetesebb az a jellem körében ? Van az erkölcsöknek egyházi, valamint társadalmi gépezete, a melyekkel szemben Őrködni tartozunk. „Isten lélek és a kit őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják“. A mi nem a szívből jő, szinészies az. Egyedül a hit, szeretet és a lélek ihlettsége változtatja át a vallás alakjait és a tisztesség törvénykönyvét az igazság szentségévé. A valódi igazságosság isteni. A farizeusok önmaguk gyártották, s az emberi méltánylás és jutalomra való szigorú tekintettel dolgozták ki azt. Isten nem mindenben volt gondolatuk. „Hogy az emberektől dicséretet nyerjenek“, „hogy lássák őket az emberek“, „hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek,“ ezeket olvassuk szent leckénk fejezetében. Az önzés és társadalomszeretet nem valódi erények. Rossz dolog a karzati közönségnek játszani, de mindenéi rosszabb végrehajtani az igazságosság külsőségeit csak azért, hogy az emberek tetszését magunk számára biztosíthassuk. Isten teremtette e világ remek alakjait és színeit, s az ő szeretete és félelme váltja valóra a jóságot. Ruskin azt mondja, hogy a szobrászat ne utánozza az ember müveit, minden ilyen ábrázolás érvénytelen és hiábavaló lévén; annak az Isten müvének — a fű virágának, a fa levelének, a kert gyümölcsének — ábrázolására kell szorítkoznia, — az emberi ész isteni alakot hozzon létre. Ha aztán a szobrászatnak csak Isten müvével kell foglalkoznia, s ha az hamis és gyarló lessz, mikor ilyen ábrázolásról lemond, mennyivel inkább ugv kell annak lenni az erkölcsi világban ? ! Az erkölcsiségnek, hogy a valódi tökéletesség magaslatára emelkedjék, Istent teljes mértékben kell felfognia, Isten képmásának kell lennie, Isten lelke által kell-táplálva s lelkesítve lennie. Az az igazi, kiváló jellem, melynek forrása, alapja, eszménye, élete és jutalma az örök, igaz Isten gondolatában rejlik. W. L. Watkinson után angolból: Székely Sándor. A Shenango-i egyházmegyében lakó keresztyén testvéreinknek tudomására adjuk, hogy Kovács Viktor atyánkfia az egyházi felsőbbség megbízásából fel van hatalmazva, hogy a „Reformátusok Lapjáia“ és az „Örömhírre“ előfizetéseket felvegyen és érvényesen nyugtázhasson; ugyan ő bibliákat és minden vallásos könyveket is árusít, mint kinevezett kolporteur. A Sharon, So. Sharon, Sharpsville, New Castle, Vanipum, Ellwood City, Beaver Falls, New Brighton, Zelionople és Butler városokban lakó testvéreink hozzá forduljanak. KOVÁCS VIKTOR cime: Box 2, New Castle, Pa.
