Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-09 / 41. szám
41, szám 1909. okt. 9. „Amerikai Magyar Reformátusok T.apja“ 5. oldal Tudakozzátok az írásokat. Yasárnap, okt. io. ,,Én oltalmam vágj' és én erősségem, én Istenem, te benned bízom“ (Zsoltárok könyve, XCI. rész, 2. vers). Nem bízhatunk magunkban, nem bízhatunk az e nberekben sem, mert egyikben sincs szabaditásra való erő. Ha pedig magunkban vágj' az emberekben bízunk, keserű csalódás lesz a mi bizodalmunk vége- Mi magunk erőtele- nek vagyunk, az emberek pedig sokkal jobban szeretik magokat, hogysem tenni akarnának érettünk valamit s hatennének is, kevés értéke van annak. Egyedül az Isten az, aki rajtunk segithet, akinek van hatalma, hogy jót tegyen velünk. Azért Hozzá menjünk segedelemért, Tőle kérjünk erőt és oltalmat. Meglássuk, hogy nem hiába bíztunk O benne: Atyánk Ő, ki véghetetlen jósággal veszi fel a mi gondunkat. Pál apostol is egyedül az Istenben bízott szomorú fogságában s imé az Isten őt megszabadította a zsidók dühétől. Hétlö, okt. ii. ,,Eljő az éjszaka, melyen senki nem csele- kedhetik. Azt jelentik e szavak, hogy addig igyekezzünk tenni valamit, mi által földi és síron túl való életünk boldogságát munkálhatjuk, mig élünk e földön, mert előbb vagy utóbb meghalunk s azután már semmit sem cselekedhetünk. Sok ember pedig úgy él, mintha sohasem kellene meghalnia: nem törődik semmivel azon kívül, mely a mai nap örömeinek megszerzésére irányul. Ér-e valamit az dyen emberélete? Avagj' nem ugj' élt-e, mint az állat, hogy elhulljon, mint az elhull? Vannak olyanok is, akik a haláltól való félelem miatt, melyet minden perczen várnak, dolgozni sem tudnak. Ezek esztelenek s hiába imádkoznak folytonosan, nem ismerik azt, akihez imádkoznak, az Istent. Dolgozzunk úgy, mintha nem volna több napunk a földön, de bizzunk az Istenben, aki segedelmünk mindenben. Kedd, okt. 12. „Örülj és teljes szívvel örvendezz!“ (Sofó- niás, III. rész, 14. vers). Ugj'an minek örvendezzünk, kérdi a saegénj'. Annak örvendjek, hogy szegény vagyok, hogy szegénységem miatt teher az én^életem Ugyan minek örvendjek, kérdi a beteg. Annak örüljek, hogy beteg testtel fekszem ágyamban s már közel vagyok ahhoz, hogj' megátkozzam születésem napját,is? Igen, örvendezek, mert sok esztendőkre eltett javaim vannak, dús asztal mellett ülhetek és mindent megszerezhetek, mit szám vagy szemem megkíván. Teljes szívvel örvendezek, mert egészséges vagyok és van erőm, hogj' szembe szálljak és győzzek minden ellenségemen. Hiábavaló örömek! Haszontalan kesergések! Hát szegénységedben, betegséged idejében is nem látod-e az Isten akaratát, melj' azt miveli, hogy Hozzá térj? Elbizakodottságodban nem veszed e eszedbe, hogy gazdagságodat és nagy erődet hamar elvesztheted s vele örömed is? Örülj és örvendezz, ember, hogy van Istened, ki szerető gtvai gondoskodással vezet az üdvösségrel Szerda, okt. 13. „Atyámfiái! Amelyek igazak, amelyek igaz cselekedetek, amelyek tiszták, amelyek szerelmetesek, amelyek jó hirüek és ha mi jóság és ha valami dicséret, azokról gondolkodjatok“ (Pál apostol levele a Filippi-beliekhez, IV. rész, 8. vers). B’zony, ez a figyelmeztetés szól mindnyájunknak, mert mindnyájan elfeledkezünk ezekről és azért a bűn útjára tévedünk, hogy aztán a bűnnek büntetése figyel neztessen arra, hogy Istentől eltértünk. Ha jó életet akarunk élni s nemcsak, hanem keresni és megtalálni akarjuk a földi élet boldogságát és az örök élet üdvösségét: egyedül az Isten törvényében járjunk. Azt jelenti pedig ez, hogy se cselekedettel, se szóval, de még gondolattal se vétsünk az Ő törvényei ellen. Amint gondolkodunk, amilyen gondolatok töltik be szivünket, olyanok vagyunk, ha az emberek másnak látnak is- Gondolkodjunk mindig az Istenről és az Ő csoda dolgairól, hogy jól legj'en dolgunk. Csütörtök, okt- 14. „Ne legyetek restek!“ (Pál apostol levele a zsidók-hoz, VI- rész, 12. vers). Ne legyetek restek dolgozni magatokért és embertársaitokért, kivált pedig azokért, akiket Isten a szeretet által kötött hozzátok. Mindeneket megtegyetek, amelyek által a magatok és testvéreitek javát előmozdíthatjátok. Ne legyetek restek dolgozni lelki javatokén. Imé a test javai mulandók s ha életünk minden napjaiban is megtarthatók, elzárja azokat tőlünk a koporsó; lelkünk javai pedig örökkétar- tók, mert testünk halála után üdvösséget szereznek lelkűnknek. Aki nem dolgozik, ne is egyék; aki nem törődik lelke javával, ne várjon üdvösséget: mondja szent könyvünk. Azért ne legyetek restek! Péntek, okt. 15. „Aki vet álnokságot, arat nyomorúságot“ (Példabeszédek könyve, XXII. rész, 8. vers). Ha valaki megbántott, ugyebár, nem nyugszol addig, mig valami módon meg nem fizetsz a megbántónak? Pedig nem jól cselekszel, mert mig másnak kárt csinálsz, lelkedben is kárt vallasz. Miért nem érted meg, hogy aki vet álnokságot, arat nyomorúságot? Miért nem látod, hogy ez igaz arra nézve is, ki megbántott és rád nézve is, ki hasonló álnoksággal ártani akarsz annak? Ha azért te a gonoszért nem fizetsz gonoszszal, magad javára lesz az és eleven szenet gyüjtesz a te ellenséged fejére; ha te a gonoszért jóval fizetsz, magaddal teszel jót, amazt pedig megszégyeníted s lehet, hogy Istenhez vezeted, tehát jól teszel azzal. Ne keresd a magad kárát, azért ne árts másnak! Szombat, okt. 16. ,,Dicsérjétek az Urat!“ (Zsoltárok köny" ve, XXX. rész, 5. vers). Egyedül az Isten, a mi Atj’ánk az, aki dicséretre méltó. Ö adott nekünk életet, Ő tartott meg életünkben; O áldott meg szerető szivekkel és testi és lelki áldásoknak bőségével: méltó azért a dicséretre! Dicsérjük-e hát az Istent, a mi szerető Atyánkat s dicséret- mondásunk illő-e O hozzá? Ha csupán üres szavakból áll a mi dicséretünk, semmit sem ér az! életünk cselekedeteivel kell megmutatnunk, hogy Istenünket valóban dicsérjük. Azaz egj'edül az O törvénj’eihez ragaszkodjunk, Ót szeressük és parancsait kövessük. Youngstown, O. Hankó 31. Gyula. ref. lelkész.
