Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-25 / 39. szám
4. oldal. ,, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 39. szám. 1909 szept. 25. gf - .... — -«B Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA, youngstowni ref. lelkész. TÁRS-SZERKESZTŐ : HARSÁN VI R. ISTVÁN, bridgeporti ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, O. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesítés és előfizetések, hirdetések és felszólalások a szerkesztőhöz küldendők. Czim: Rév. Julius >1. Hankó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITORS: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPIL P. HARSANYI. PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, 0. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: #1. Foreign countries: One year $3. Half year $1.50. ft ■: - ......Jtt Elhullunk, mint a fák levele. Ésaiás LX IV. 6. Az ékes mező szép virágai elhervadtak, a fák levelei megsárgultak s egymás után lehullanak; a levegő dalosai melegebb tájra vándoroltak; hideg szél fuj s borult az ég arca: ősz van, a természet haldoklik. A természet őszi haldoklása a mi életünket példázza. Mi is virágzunk, mi is dalolunk életünk ifjúságában, mert „édes akkor az élet s jó a mi szemeinkkel nézni a napot“, de mi is eltöltjük esztendeinket s életünk végén, mint ősszel a természet, bura fordítjuk orcánkat a lassú haldoklásban. Elhullunk, mint a fák levele. De nemcsak a megsárgult levelek hullanak le, mert gyakran a tavasznak szép idejében vihar tépi meg a fákat s leszakgatja a zöld lombokat; nemcsak az öregek halnak meg közöttünk, hanem sokszor az ártatlan gyermekek és életerős ifjak is kiszakittatnak az élők sorából. Senki sem tudja hát közöttünk, hogy mikor kell lehullania az élet fájáról, senki sem tudja, meddig tart élete e földön. A fák, füvek és virágok mind betöltik rendeltetésöket: magvakat érlelnek, jó gyümölcsöket termelnek az ősznek idejére. Hát mi, a legnemesebb teremtmények, mit tudunk felmutatni, milyen gyümölcsöket termünk ? (í Bizony egyedül az ember az egész teremtett világban, aki nem tölti be.rendeltetését, aki nem terem jó gyümölcsöket. Pedig a Teremtő az embert képessé tette arra, hogy tehetségeinek felhasználásával betöltse rendeltetését s virágozzék és gyümölcsözzék nemcsak e földi életre, hanem az örök élet elyerésére is. Rövid életét az ember haszontalanul tölti el; haszontalanul, mert bármilyen hasznosnak lássék élete, a test javáért élt s ha kiteltek esztendei, csak a földet kövériti, mint a lehullott falevél; haszontalanul, mert leikével s miért élnie kellett volna, az örök élet javaival nem gondolt, nem törődött. Elhullunk, mint a fák levele. Nem jut-e eszünkbe, hogy a amig az élet fáján élünk, igyekeznünk kellene arra, hogy ha meghalunk is, éljünk? Imé a tavasz jöttével a télnek idejében halottnak látszó természet uj életre ébred, ismét zöld a rét s illatoznak a virágok, hogy újra gyümölcsöket teremjenek; a lombjaitól megfosztott fa is kifakasztja rügyeit, levelek és virágok mutatják megújult életét. Hát mi vájjon látunk-e uj tavaszt; a mi életünket, mely lehullott a sírba, megkoronázza-e az örök élet? Isten adott erőt nekünk is arra, hogy lássunk uj tavaszt, hogy az örök élet koronázza meg rövid földi életünket. De hogy ezt meglássuk és megtaláljuk, Isten kegyelme által minden erőnket fel kell itt használnunk. Igaz, hogy magunktól semmik vagyunk, mert nincsen bennünk megtartásra vagy szabaditásra való erő; igaz, hogy közöttünk még a legerősebb is erőtelen magában, ha az Isten kegyelme meg nem erősít, meg nem szabadit és meg nem tart, De nem vagyunk egyedül, hozzánk is soil az Isten: ,,Ne félj, mert én veled vagyok; meg ne rettenj, mert én vagyok a te Istened“ (Ésaiás XLI. 10.) Legyen azért igaz, hogy elhullunk, mint a fák levele; legyen igaz, hogy előbb-utóbb mindnyájunknak meg kell halnunk: míg élünk, velünk van a mi Istenünk, erejével támogat, kegyelmével erősít, hogy betöltsük rendeltetésünket, elérjük czélunkat, megtaláljuk földi életünk boldogságát. Legyen igaz, hogy lehullunk, mint a fák levele; legyen igaz, hogy testünket le kell tennünk a sírba: nem félünk immár a baláltól, többé nem rettegjük, mert tudjuk, hogy a feltámadás és örök élet idvessége vár Isten minden gyermekeire. Azért legyünk Isten gyermekei e földön, hogy lehessünk az Ő megváltottál mind a földön, mind az egekben. Isten gyermekei pedig úgy lehetünk, ha Öt szeretjük s azért, hogy ezt megmutassuk, ragaszkodunk az Ö törvényeihez, melyeket nekünk éppen azért adott, hogy azok által éljünk. Ne legyen hát semmi sem kedvesebb előttünk e földi életben, mint az, bogy az Ő törvényeiben maradjunk. És csábítson bár a világ minden múló öröme: mi nekünk Ő legyen egyetlen nyereségünk, oltalmunk és erősségünk. Akkor nem félünk, ha jön az ősz; nem rettegünk, ha lehullunk az élet fájáról, mert tudjuk, hogy amint Isten akaratából születtünk, úgy Isten akarata az is, hogy egyszer meghaljunk; mert tudjuk, hogy aki segítségünk volt egész életünkben, feltámaszt a halálból és az örökélet idvesságével koronázza meg életünket. Az ősz komor napjaiban gondolkozzunk ezekről, a hulló levelek juttassák eszünkbe ezeket, hogy készen legyünk minden perczen Isten elé állani s számot adni sáfárkodásunkról életünk virágai és jó gyümölcsei által, Youngstown, 0. Hankó M. Gyula, ref. lelkész.
