Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-11 / 37. szám
fi- oldal. 37. szám. 19fi9 szept. 11. ,,Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Veszedelem a szénbányában. A szénbányák legádázabb ellensége, a mérges és robbanó bányalég ellen mindezideig hasztalan kerestek óvószert. A Davy drótsüvegjével ellátott bányamécses az ólálkodó ellenséggel szemben csak defenzíva és legföljebb arra való, hogy a veszedelmes ellenfél közellétét megsejtesse és intse a munkást, hogy pusztulás fenyegeti, de már arra nem képes, hogy a támadót meg is semmisítse. A legtökéletesebb és a legczélszerübb Davy-lámpa a Wolf-féle. Kettős dróthálóval van ellátva, ami lényeges haszna a tömérdek másfajta szerkezettel szemben. Értékét még emeli az, hogy benzinégésre szerkesztették s ez utón a legpéldásabb gázvizsgáló készülék, ami a többi olajégésre berendezett lámpásról nem mondható. Ha a drótbura mögött sárgáié) piczinyke benzinlángot a lámpa fenekén kiálló csavarral felcsavarjuk, úgy hogy csak borsó- szemnagyságu fényszem pislogjon a bél fölött, akkor igen érdekes jelenséget figyelhetünk meg, (természetesen csak akkor, amikor történetesen gáz van a bányában): a menyezeten lenge, pókháló- szerű párázat felhőzik, melyet a mocsaras tájak lakossága lidércz- fény néven ismer. A szemernyi fénypont fölött ugyanis ekkor valami sajátságos szürkés-kék kúp emelkedik ki, amelyet a szénbányászok aureolá-nak neveznek. Ez- a hegyes, tujafa-formáju kékellés a methán-gáz égéséből származik s minél több van belőle a lámpa körül, annál hosszabb a lángtünemény, amely hasonlatos valami holdfényben úszó ki- jkértethez Már akkor látható, amikor még csak egy perczent me- thán van a levegőben. Ha a gáztartalom öt százalékos, az aureola vége olv hosszúra nyúlik, hogy már szinte a drótkalap felső lapját éri Ekkor hirtelenül elcsavarodik a hegye, mint a pattogtatott ostor vége; ez a kritikus pillanat. Az aureola nyilván keresi a kivezető utat, hogy lángba borítsa a levegőt, ami rendesen mennydörgésszerű robajjal történik meg. Igen ám, csakhogy Davy drótszövete köröskörül eláll ja az aureola útját. Az egymásba fogódzó drótszálak oly szűkre szabják a nyílásokat, hogy még egérütat se talál sehol, azaz hogy találna, de a körülfogó drótszövedék annyira lehűti forróságát, hogy mire kiér a szabad levegőre, teljesen ártalmatlanná vált. Csak a lámpa belsejében toporzékol, puffan valami s a mécses belül egy pillanat alatt sűrű szürkésfekete füsttel telik meg. A veszedelmes gyújtogató valósággal megpukkadt mérgében, hogy ártani nem tudott. A veszedelem elmúlt, a mécses lángját a képződött szénsav eloltotta. Ha a biztosító mécsest szakszerű gondossággal kezeljük, akkor valóban alig történhetik baj. Veszedelem csak akkor zudul a nyakunkba, ha a lámpát erős gázzal telt légáramlásnak tesszük ki, mely a lángot kifújja, avagy ha a drótketrecz kitüzesedik s hőmérséklete eléri*a 650 Celsius fok meleget. Csakhogy tilos olyan he- lven dolgozni tovább, a hol három százaléknál nagyobb a gáztartalom. Magára vessen az, aki ennek a szigorú tilalomnak ellene szegül. A legtöbb sujtógázos szénbányában ma már azzal igyekeznek elejét venni a veszedelmes gáz gyülemlésének, hogy külön géppel hajtott szeleltetőkkel annyi friss levegőt juttatnak a bánya legrejtettebb zugába is, hogy abból jut is, marad is. Elő van írva, hogy perczenkint minden embernek legalább két és fél köbméter, sőt veszedelmesebb helyeken még ennél is több jusson az üde friss áramból, mely felszívja és közömbössé teszi a föld mélyén duhajkodó gyilkos párázatot. De a legaprólékosabb és legóvatosabb elővigyázat mellett sem szűnt meg a rémségesnél rémségesebb fergetegzugás s a nyomában járó emberáldozat megdöbbentő sokasága gondolkodóba ejtette a szakembereket. A közönség kezdett bizalmatlankodni, aminek aztán az lett a foganatja, hogy a nagy széntermelő iparállamok kormányai állandó szakbizottságokat szerveztek. Ezeknek meghagyták, hogy az állam költségén tudományos alapon foglalkozzanak a nagyjelentőségű kérdéssel, állapítsák meg a veszedelmes jelenségeket és je löljék meg a védekezés módját. A megbízottak rögtön dologhoz fogtak. Téglából szilárd odúkat építettek a szabadban s ezekben szakasztott olyan jelenségekkel bajlódtak, mint amilyenekkel a szénbányásznak szokott dolga lenni. S csakhamar érdekes és tanulságos megfigyeléseket tehettek, amikor is valósággal úgy jártak el, mint aki magára gyújtja a házát, hogy kívülről az ablakon bekukkanva, szemlélhesse a pusztító tűzvészt. Amit sok szakember a robbanások jelenségeiből sejtett, azt a kísérletek igazolták, mert hatalmarosan kitűnt, hogy a lobbanékony methán-gáznál sokkalta kártevőid) az a finom szálló szénpor, mely a szénbányák szövevényes térségeit ellepi. A próbalövöldözést mozsárból tették, miközben a tárnában elhelyezett szénlisztet szárnyaskerékkel fölkavarták. S ime kisült a turpisság. A kipuffogó lövedék lángja, ha lőport alkalmaztak, minden egyes alkalommal meggyujtotta a haragvó szénport és szakasztott olyan tüneményeket szült, aminőt a katasztrófák jelenségei mutattak. Azóta a lőport a veszedelmes jellegű szénbányaüzemeknél nem használják. De a szénbányász nem lehet el robbantószer nélkül. A vésőhöz és kalapácshoz nem térhetünk vissza, mert a modern gazdasági igények nagyon gyors és szapora munkát követelnek. Megindult tehát a versehgés, hogy ki tud olyan robbantóanyagot előállítani, mely minden veszedelem nélkül a gázos bányákban is használható. Ma már nagyon sok ilyen robbantó-különlegesség van forgalomban, melyek mind azt a czélt, szolgálják, hogy az esetleges kilövéseket ártalmatlanná tegyék. De abszolút biztos szert még mindezideig nem találtak ki. Nem maradt tehát más hátra, mint szigorú óvórendszabályokhoz nyúlni, melyeknek alfája és ómegája, hogy magának a szénnek porlódását kell megakadályozni s ahol ez nem lehetséges, rendszeres és sűrű öntözéssel kell a bánya levegőjét veszedelmet- lenné tenni. Ezek után azt a- kérdést vethetné föl valaki, miért nem gyulád hát meg a szénpor a mécses lángjától ? Azért, mert ez a láng gyönge ahhoz. A szénporrobbanást nem egyes-egyedül a kifuvó lövedék lángja okozza, hanem az explozióval járó óriás feszültség. Ezzel akár egy tehervonatot is el lehetne indítani. A nagy nyomás a lebegő szénszemecskéket még finomabbra porlasztja, a szén pórusaibrn lévő gázokat kisajtolja, összesüriti s ezzel előidézi azt, hogy a láng már gyúlékony légkeveréket talál. Vannak szakemberek, akik azt erősitik, hogy a szénporrobbanást közvetlenül a methán exploziója okozza s a nagy detonáció tulajdonképpen több sűrűén egymást követő rész-explozió eredménye, akárcsak a benzin-motor süiü töffögése. De bármiképpen álljon is a dolog, annyi kétségtelen, hogy a robbanások erőhatása képzeletet meghaladó. Izzé-porrá zúz vas- tárgyakat, összeomlasztja a tárna oldalfalait és menyezetét, száz és száz méter távolságra veti az embereket s még a legsúlyosabb szál- , Utó berendezéseket is. Akiket pedig a robbanás tüze el nem perzselt és ereje a földhöz nem vágott, azok rendesen a robbanás nyomán keletkezett gyilkos gázoktól pusztulnak el. A csodával határos, ha ebből a pokoli gőzfürdőből valaki élve kerül ki. Az ilyen rendkívüli esetek csak akkor lehetségesnek, ha a légáramlás útja nagyjában nem szenvedett megszakítást s a bányafolyosók bélésfái tüzet nem fogtak. öczvirk Nándor.
