Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-28 / 35. szám
2. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 35. szám. 1909 aug. 28. Az uj „keresztyén“ egyház. Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Becses lapjának múlt heti számában a cincinnati-i magyar keresztyén egyház megalakulásáról megirt czikke az egyéni érdeknek a társadalmi és vallási érdekeket alárendelő oly fontos eseményéről számol be, mely nemcsak annak az egy magyar gyülekezetnek és lelkészének a hovajutására van döntő hatással, hanem a teljes szabadságot élvező többi magyar egyházak egyházpolitikai közös törekvéseinek irányváltozását is könnyen előidézheti különösen olyan helyeken, ahol a lelkészi állást inkább a megélhetés és boldogulás jövedelem forrása gyanánt tekintik, semmint a jé- zusi embertökélesítő eszmék terjedését elősegítő fenséges intézménynek. Mi mindnyájan részesei vagyunk a vallás-társadalmi érdekeknek, lelkészek és hívek egyaránt s ezért közelről érdekel bennünket a cincinnati-i gyülekezetnek és lelkészének ez az elhatározása. De mivel én és velem együtt sokan nem ismerjük az e lépést megmagyarázó körülményeket, híveket és lelkészt, s ennélfogva csak homályos fogalmunk van az előzményekről, nem kívánjuk azt a súlyos vádat, mely a czikkben a lelkészt terheli, az önzést, illetve a számadás és a felelősség elől való menekülés vágyát e tettéhez kötni mindaddig, mig bővebb tájékoztatást nem nyerünk az ügyről. Hiszen aki jó keresztyén, határozott szavú próféta, hü sáfár, miért tartana az emberek előtti számadástól, ha Istennek lelki- ismeretesen be tudott számolni ? Ez csak elismerést szerezne az ő számára s buzdítás volna nekünk, ami pedig nem kár! Alig merem hinni, hogy ez lenne az oka a megválásnak olyan viszonyok között, mint amilyenek a maiak, amikor az elszigeteltség erőveszteséget, pusztulást hirdet, amikor a visszamaradás és versenyképtelenség szomorú történetein okulva, mindenki egyesül, szövetkezik, tömörül, összetart, unióba lép, akár iparos, kereskedő, munkás, gyáros, hivatalnok, politikus vagy akármi más. S csak a papoknak, azaz egy papnak a terve volna más ? Csak a keresztyén hívek válnának külön egymástól, mint a viz és olaj? Csak a vallás, az egyház volna-e az emberi egyesülés akadálya ? Ezek vallanák és hirdetnék a testvériséget ? Krisztus az emberek között, az emberekkel és az emberekért élt és halt meg, még pedig nemcsak a jeruzsálembeliekért. Akik hangsúlyozzák Jézus életét, megtagadják-e ugyanazt cselekedeteikkel ? A cincinnati-i keresztyén egyház lelkésze nemcsak a szükebb értelemben vett egyházhoz, az ő egyházához tartozik, mert a világ s a keresztyénség nemcsak arra a darab területre esik, ahol az ő hívei élnek, hanem az egész föld kerekségére s annak a czentruma nem ö maga, hanem a Krisztus. Az egyetemes keresztyén egyház érdekeiért tehát bizonyos mértékig ő is felelős, ennek az érdeknek pedig mindenképen ellene tör a széttagoltság. S ha az Isten megsegitette azt a gyülekezetei is, hogy támogatásra nem szorul, nem kötelessége-e mások segítségére lenni, ha nem anyagilag, de erkölcsileg ? Most kell-e elszakadnia, mikor leginkább bebizonyíthatná keresztyén voltát? Hátha a jövőben szüksége lehet még a segélynyujtó kézre? Ki tudja? Es ha mindezek ellenére a cincinnati-i egyház megszüntette összeköttetését mindenféle felekezettel, annak valóban, hacsak nem könnyelmüségbői eredt szándékuk megvalósítása, igen nagy okának kell lenni. Nagyobbnak a hiúságnál, a hir és feltűnési vágynál. Mert uj felekezet alapításával senki nem válik hithőssé mai napság; ezt akármelyik bigott fanatikus megteszi, amiből van Amerikában elég. Hanem aki egyesíti a hitfelekezeteket, az lesz az igazi apostol. Szeretnők tehát tudni, mert a múlt heti czikk nem említi fel, mivel okadatolja meg a gyülekezet és lelkésze ezt az eljárást? A keresztyén vallás az „egy mindenkiért és mindenki egyért vallása“. Ebből az elvből kiindulva, Kovács János bizonynyal lelkészi kötelességének fogja tartani, hogy búcsúzóul elmondja elhagyott egyházának, hogy mi bírta rá őt e különválásra. S ha üdvös, jogos, hasznos ezen tette, gyülekezetének és az általános keresztyén fejlődésnek javára szolgál, mi akadályozna minket az ő követésében ? Ha pedig nem méltányos, se nem igazságos, se nem czél- szerti, mi gátolná meg őt a visszatérésben ? Az egyházmegye, presbytery, classis vagy bárminek nevezzük is az egyházi fórumokat, nem megakasztani, de sikeressé óhajtják tenni a lelkészek működését s éppen e miatt törődniök kell számadásaikkal. Az a fórum, mely ezt megkívánja, valamint egyházunk alkotmánya, szervezete, fegyelme, mindannak a demokratikus jellegű keresztyén egyházi közszellemnek a nem erőltetett, de szabad megnyilvánulása, mely az evangélium tiszta igazságának eledelén táplálkozott és nőtt fel a lelkiismeret szabadsága által megengedett folytonos értelmi vizsgálódás felügyelete mellett. Amig és amennyiben ennek a közszellemnek nagyobb része ezt a rendszert helyesnek találja: az Isten és a nép szavának kell azt tekintenünk, ami ellen a tiltakozás, azt hiszem, idejét múlta vagy időelőtti hiábavaló állásfoglalás. Ezeket jó volna megfontolniok elszakadt atyánkfiainak, akik még most nem is tudják talán, hogy mit áldoztak fel vallásuk értékéből, mikor egy keletkezőben lévő keresztyén hierarchia előtt hajolnak meg. Különben majd ők maguk megfigyelhetik kezükben a biblával, szivükben a felebaráti önzetlen szeretettel és tiszta lelkiismerettel, hogy eljő az idő, mikor maguk fognak olyan rendszert létesíteni, amiből kiléptek, — ha ugyan addig vissza nem térnek. Hiszen teljes szabadságot élveztek eddig is, függetlenek voltak, csupán a szent irás és lelkiismeretük kötelezte egyházi ügyeik rendezésében. S most nem úgy van-e még? És meg fogja látni Kovács János, a bátor kezdeményező is, milyen nehéz azon az utón nem a kezdet, hanem a haladás. Sem az önzésnek, sem az önzetlenségnek várakozását be nem teljesiti ez az uj rend. Sok gyülekezeti kavarodást, békétlenséget és elégedetlenséget szüntetett meg ma is az egyházi hatóság igazságos közbelépése, védve a jót, támadva a rosszat mindenfelé, ahol a. nyugalmas keresztyén életet a baj megzavarja. Ki fogja a jobb kimenetelt elérni hasonló esetekben az elszakadt egyházban? (Isten mentsen tőle, de előfordulhat.) Ha nem lesz senki, aki csirájában elfojtsa, az erősebb győz, nem pedig az igaz. Vagy a pap vagy a gyülekezet. Mindakettő magának tulajdonítsa a következményeket. Megszoktuk már a csodákat ebben a mozgalmas világban, azért nem ütközünk meg felette a cincinnati-i eseten. Blériot szárnyak és léggömb nélkül repül a tenger felett s az emberek a levegőre kezdik építeni legújabb erődjeiket. Ez az uj divat nagy erővel hódit. Nem ilyen számításon alapszik Kovács kollégánk reménye ? Beaver Falls, Pa. Bogár Lajos, ref. lelkész. Befejezés. Kovács János ur legutóbbi levelében értesített, hogy amit ő irt e tárgyban, az csak az ő egyéni véleménye, de azt senkire sem erőszakolta, mivel sem egyházat nem alapított, sem egy meglevő magyar ref. egyházat el nem téritett régi felfogásától. Így az ő czikke és röpirata csak a tudományos theo- logia körén belül maradt: nem lévén pedig arra szükség, hogy e tárgyban több tintát fogyasszunk, a vitát ezennel lezárom- Utólagosan megjegyzem, hogy Kovács ur nem maga találta ki az uj „keresztyén“ egyházat, csak azokat akarja követni, akik Disciples of Christ (Krisztus tanítványai) vagy Christians (keresztyének) czim alatt a 19-ik század elején Amerikában, az uj vallások hazájában, uj felekezetet alapítottak. Ezekről később irok. Mankó M. Gyula, ref. lelkész.
