Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-23 / 4. szám

fi. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 4. szám. 1909 január 23. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, január 24. „Az Ö nevében való hit által, ezt a kit láttok és ismertek, meggyógyította az 0 neve“ (Cselekedetek köny­ve III. rész, 16. verse.) Arról a sátánról van itt szó, a kit Péter apostol meggyógyított a Krisztus nevében való bit által. Ez az eset eszem­be juttatja azt, hogy mi is sánták vagyunk a bűn miatt s azért boldogtalanok is, mert nem tudunk előre ha­ladni a tökéletesség felé. A sánta gyógyu­lást várt s az Ur Jézus nevében való bit által meg is gyógyult sánta­ságából. Mi is meg­gyógyulunk, ha az Ur Jézust keressük és megtaláltuk; mi is tu­dunk majd járni az életnek utján s mi is megtaláljuk a mi bol­dogságunkat. A testi bénaság nem kedves állapot; de még kevésbé kívána­tos a lelki sántaság, mely a bűn által vagyon. A ki testében sánta, még lehet boldog, de aki lelkében béna, csak a megtérés által ta­lálhatja meg boldogságát. Hétfő, január 25. „Megáldalak téged és fel magasztalom a te nevedet: immár légy áldás!“ (Mózesi, könyve, XII. rész, 2. verse). Megáldott és felmagasztalt minket az Isten testi és lelki áld i- saival a többi teremtmények felett. De vájjon hogyan használjuk mi Istennek bő áldásait ? Szomorú dolog, hogy a legtöbben az emberek közül az Isten áldásait nem használják fel javukra. Imé az erkölcstelen az egész­ség áldásait pazarolja, a mértéktelen a szívnek vidámsága helyett részegséget keres és talál a borban, hogy rájok nézve Isten áldásai átokká váljanak. Pedig az Isten azért adta az Ő áldásait, hogy azok áldotta tegyék a mi életünket s mi is áldás legyünk ember­társainkra nézVe. Ugyan miért nem értjük meg e beszédeket, a mint azt Mózes megértette; miért nem törekszünk arra, hogy ál­dott és másokra is áldásos legyen a mi életünk?! Kedd, január 26. ,, Bátorítsd meg és erősítsd meg magadat, meg ne iszonyodjál, se meg ne rettenj: mert veled vagyon a te Urad, Istened mindenekben, a melyekre menendesz“ (Józsué könyve I. rész, 2. verse.) Sok szenvedés éri az embert az ő földi életének napjaiban. A szenvedéseket az egyik ember, — kevesen vannak ilyenek, — pa­nasz és zúgolódás nélkül tűri, jól tudván, hogy a ki megsebesít, meg is gyógyít az. A másik ember, — sokan vannak ezek —, a szenvedések alatt kétségbe esve sokszor életét is eldobja magától. Pedig minden embereknek szól az Isten: Meg ne rettenj, mert veled van az én kegyelmem. Ha azért szenvedés ér, erősítsük és bátorítsuk meg magunkat ezzel a hittel, hogy Isten velünk van mindenekben, a melyekre menendünk. Ne feledjük el pedig sohasem, hogy Isten akarata és tudta nélkül egy hajszál sem eshetik le fejünkről. És akármi következzék is, Isten tudja, mi szolgál idvességünkre. Szerda, január 27. „Jól vagyon, jó szolgám“ (Lukács evan­géliuma XIX. rész, 17. verse). A mikor a szolgálatnak kimért ideje letelik, a szolgák az ő uroktól bizonyítványt s a bizonyítványban ítéletet nyernek szolgá­latukért, A hiv szolga jó bizonyítványt s abban kedvező ítéletet nyer az ő urától; boldogan távozhatik el szolgálatának helyéről más mezőre. így vagyunk mi mindnyájan az Istennel, a mi Urunkkal szemben. Néki szolgálunk e földön s a mikor itt letelik szolgála­tunknak kimért ideje, mi is megitéltetüak Általa. B tldog az, ki­nek azt mondja az Ur: Jól vagyon, jó szolgám! Hiv voltál mind­halálig, neked adom az életnek koronáját. Hogy igy ítéltethessünk meg, szolgáljuk hiyen Öt a mi éle­tünkben, azaz az Ó parancsolataiban járjunk szüntelen. Ne feled­jük, hogy ezzel a mi életünk boldogságát s örök idvességünket szolgáljuk. Csütörtök, január 28. „És az mindeneket elhagyván, felkele és követé Őt“ (Lukács evangéliuma V. rész, 28. verse). Máté minden habozás nélkül, mindeneket elhagyván, hűsége­sen követé az Ur Jézust, ki őt elhivá az Ö tanitvánpai közé. Minket is hiv az Ur Jézus; hallgatunk-e reá, Érette el­hagyunk-e mindeneket s követjük-e Ót? Nem kell elhagynunk egyebet, ha követni akarjuk Ót, csupán csak a mi bűneinket. Hát olyan gyengék volnánk, hogy Érette nem tudnék elhagyni bűnein­ket? Hát olyan balgák volnánk, hogy nem látjuk, hova megyünk, ha Őt követjük ? Bűneink által vagyunk boldogtalanok; miért ne akarnánk boldogok lenni ? Az Ő követése által a boldogság útjára lépünk; a boldogságot, lelkünk nyugalmát e földön s az örök élet idvességét az egekben bizonyosan megtaláljuk az Ő vezetése mellett. Péntek, január 29. „Én Uram, Istenem ! Te benned vetem az én reménységemet“ (Zoltárok könyve VII. rész, 2. verse). Igen, a mi Urunk, Istenünk a mi egyetlen reménységünk, melyben soha meg nem szégyenülhetünk. A ki az ő reménységét a földi élet javaiba és örömeibe veti, sokszor megszégyenül, mert azokban nincsen semmi állandóság. A gazdagság, a tudomány, a hatalom, az egészség, a testnek szépsége: mind múlandó értékűek; ma még magunkénak mondjuk ezeket, holnap már semmink sincs ezekből. Egyedül a jó Isten szeretető és kegyelme az, a mi tegnap és ma ugyanaz volt s mindörökké is ugyanaz marad. Isten szeretete hívogat minket is magához s kegyelme biztat, hogy a megtérő bo­csánatot nyer Tőle. Ne késedelmeskedjünk, menjünk reménységgel Hozzá! Szombat, január 30. „Valamit akartok, hogy cselekedjenek az emberek veletek, azont cselekedj étek ti is azokkal“ (Máté evan­géliuma VII. rész, 12. verse). Ezek a szavak igen jó tanácsot adnak az embereknek, nekünk is. Ha fáj nekünk a sértés és roszul esik lelkűnknek a szerencsét­lenség: jusson eszünkbe, hogy más is úgy érez, ha mi vele azon- képen cselekszünk. Ha jól esik lelkűnknek a szeretet s örvendünk a békességnek: jusson eszünkbe, hogy más is úgy érez, ha mi vele azonképen cselekszünk. Ha tehát azt akarjuk, hogy gyűlöljenek és üldözzenek az em­berek, akkor a szerencsétlenség fegyvereit villogtassuk ellenök: a miképen cselekedtünk az emberekkel, azont cselekedtél^ azok is mi velünk. Ha azonban békességben és szeretetben akarunk élni, szeretettel és jóakarattal közeledjünk az emberekhez. A mit nem akarsz magadnak, ne akard azt másnak. Hankó M. Gyula, ref, lelkész,

Next

/
Oldalképek
Tartalom