Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-14 / 33. szám
6- oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ S3, szám. 1909 aug. 14. Mese és valóság. Paszlavszky József- tői. Fr. Jordanus azt mondja, hogy „Harmadik Indiában“ van egy madár, amelyet ruk-nak hívnak s könnyen a levegőbe ragad egy elefántot“- Egy japáni encziklopédiában azt találja, hogy ,,a délnyugoti tengerben, Cseng-szu országban lakik a feng-ma- dár, amely, ha felszáll, napfogyatkozást idéz elő; elbir egy tevét; tollát vizes hordónak használják“. Abu Mahomed találkozott egy kereskedővel, akinek ruk-csirkéből való tollszára volt, a melybe g skin viz fért. Fra Mauro 1459-ből való nagjr mappáján/ egy jegyzet van, mely szerint 1420-ban egy Indiába igyekező hajót Afrika déli csúcsára kergetett a vihar, ahol sziklára került. A hajósok élelmi szükségletökben a „chrocho“ madár tojásával segítettek magukon, amelynek tojása akkora, mint egy amfora. (A régi amfora kb- 24 liter.) Kiterjesztett szárnya 60 lépés. Kényelmesen el bir ragadni egy elefántot; repülése igen gyors és sok bajt okoz a lakosoknak. A londoni „Society of Asie“ birtokában van egy régi perzsa kép, amelyen egy sas-forma madár három elefánttal repül tova a magasban s ez van aláirva: a szimurgh, vagyis a ruk-madár képe. Erről van másolva Lane „Arabian Nights“, vagyis az Ezeregyéjszaka angol fordításában levő kép; erről ismét az, melyet Yule említett munkájában közöl. Nos, mindez adatszerű feljegyzés ellenére még tovább is mesésnek tartsuk a ruk-madarat? Okén, közölve Marco Polo-nak fentebbi leirását, megjegyzi, hogy „ezek szerint nincs kétség, hogy a ruk-madár hazájául délkeleti Afrikát kell tekintenünk“. A mi azonban a tollat illeti, rettenetes hossza sehogy sem felel meg aránylag csekély szárnyterjedelmének. Az a toll talán nem volt más, mint valami pálmatörzs, minthogy tolFlobogóról nincsen szó. Az a madár, úgymond, amelv a ruk-madárról való mesére adott alkalmat, talán a kigyász sas volt. Természetbúvár nem is gondolkozhatik másképen. Amig nincs szeme előtt tárgyilagos bizonyíték, a különben is kalandos, nem is szemtanuktól való tudósításokat a mesék országába sorolja. Maróo Polo leírásán is minden természetbúvár mosolygott; talán ő is csak valami arab hajóstól hallotta az egész históriát. Egyszer, nem régen, 1850-ben Madagaszkár benszülöttei Mauritius szigetére mentek át rumot vásárolni és edényekül olyan tojáshéjakat hoztak magukkal, amelyekbe mintegy 8—10 liter fért s azt beszélték, hogy ilyen tojást a nádasban találnak, sőt néha magát a madarat is látják. Európában ezt a hirt is kételkedve fogadták, hinni nem akarták. Abadie kapitány azonban magával hozta a kézzelfogható, mérhető, megvizsgálható bizo- nyitékot, az egészen ép tojást Madagaszkár szigetéről s midőn I. Geoffroy-Saint-Hillaire a párizsi akadémiában 1851 jan- 27-én bemutatta és leirta, nem lehetett többé kételkedni, hogy azon a vidéken, ahová a mese és a régi irók a ruk-madár hazáját teszik, csakugyan élt olyan óriás madár, amelynek tojása 340 mm. magas és 225 mm. széles, 8 liter térfogatú, mintegy 6 strucztojás- sal s 150 tyúktojással ér fel- így keletkezett az arab mese és Marco Polo ruk-madarából a tudomány Aepyornis maximus-a, a mint Geoffroy-Saint-Hilaire a madarat elnevezte, amelv ezt a tojást tojta volt. Azóta több teljesen ép tojást találtak Madagaszkár szigetén, folyók iszapjában. A párizsi Jardin des Plantes állattani múzeumában magában négy hatalmas példányt láttam. Ez év folyamán magyar nemzeti múzeumunk álattárának birtokába is került egy teljesen ép példány. C. Keller, zürichi tanár, madagaszkári utazása (1881) leírásában azt mondja, hogy töredékeinek bizonyos helyeken igen nagy mennyiségben kell Jenniök, mert egy gyűjtő egész ládával szedett össze; ő maga is jó ép darabokra tett szert, sőt teljesen hibátlan tojást is ajánlottak neki megvételre, aránylag csekély (500 franc) összegért. A magyar nemzeti múzeum példánya 1300 forintba került. Sokkal többet azonban mai napig sem tudunk a madárról, mint hogy egykor valóban élt, még pedig azon a vidéken, ahova a régi irók a mesés ruk-madarat helyezték- A hatvanas években hire járt, hogy, a madagaszkári lakosok állítása szerint, még az élők sorában Van; Keller azonban azt mondja, hogy Madagaszkár lakosai mai nap már,híréből sem ismerik s olyan hagyományaik sincsenek róla, amelyek újabb időben való kihalására vonatkoznának. Hogy a ruk-madár Marco Polo idejében (a XIII. században) még élt, feltűnően épen maradt tojásaiból bátran következtethetjük: sőt talán Fra Mauro feljegyzésének is hitelt adhatunk s valószínűnek tarthatjuk, hogy a Jóreménv-foka táján partra vetődött tengerészek még a XV. században is segithettek magukon a „chrohco“ madár „amfora-nagyságú“ friss tojásávalAz Aepyornis semmi esetre sem régi halottja az állatvilágnak; hanem hogy „nagy“ halottja, elgondolhatjuk, ha tojását jelenleg élő legnagyobb madarunk, az afrikai strucz tojásával hasonlítjuk össze s a megfelelő viszonylagos testet alakújuk meg képzeletünkben. Majd ha Madagaszkár talaját is meghódítja a civilizáció és a tudományos kutatás, nagyságáról, alakjáról, rokonságáról, rendszertani helyéről és természetéről is fogunk tudni valamit. lelenleg csontvázából csak töredékeket ismerünk. A. Grandidiernek jutott néhány csigolyája, lábszártöredék és csüd-csont birtokába, melyek mintegy7 4 méter magas uszómadárra utalnak. Edwards néhány lábszárcsontot ismertet, melyek közül egy 640 mm. hosszú és a keselyüíélékre emlékeztet. És ismeretes olyan csüdje, amely középtáján 8 cm., ujj-izü leti végén pedig 14 cm. széles. Segítségül vehetjük nagyságának megállapítására a moa-madarakat, amelyeket Uj-Zéland szigetéről mai nap már meglehetősen jől ismerünk, de sokáig a hittérítők utján csak a maorik meséiből, hősi dalaiból ismertük mint olyan állatokat, amelyekkel a maorik őseinek sok kemény harczot kellett vivniok- A bécsi világkiállításon 1873-ban minden látogató figyelmét lebilincselte ez óriás madarak néhány teljes csontváza. Volt egy 3.5 méter magas. Ilyen forma nagyságú moa-váz van a bécsi Geologische Reich-Anstalt gyűjteményében is. A moa-madarak tojása is ismeretes s általában kisebb, mint az Aepyornisé; következőleg ennek magának is nagyobbnak kellett lenni a moa-madaraknál. Rendszertani helyzetére nézve, .amelyet tojása héjának szerkezetéből és említett csontmaradványaiból igyekeznek megállapítani, eltérők a vélemények. Legközelebbi feltevés az, hogy ilyen óriás madár nem is lehetett repülő, hanem futó s igy7 a struczfélékkel hozható rokonsági kötelékbe. Ezt a nézetet vallja Geoffroy-Saint-Hilaire és Owen, Duv-ernoy vizi madárnak, Ban- coni keselyiifélének tartja. Nagyon sok vár még felderítésre e madárról, igaz; de annyi mégis bizonyos, hogy a ruk-madárról való mesének valóság szolgált alapjául. És ez nem is egy7ediili eset a természettudományok történetében. Igazán mesébe való szörnyetegek azok az óriás gvikok, más csuszó-mászók s emlős állatok, amelyeket Európában, Ázsiában s Amerikában találtak földünk régibb lerakodásaiban és mégis bebizonyosodott, hogy e£ek egykoron mind éltek s éppen úgy küzdöttek a létért, mint küzdenek ma utódaik. A tudomány is küzd a létért, az igazért. Nincs benne kétség, hogy a valóság ereje győzi majd le a mesét, a balhitet minden téren. (Vége.
