Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-03 / 27. szám

27. szám 1909. julius 3. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, julius 4. ,, Jere által Maczedonia-ba és légy segít­ségül nekünk.“ (Cselekedetek könyve XVI. rész, 9. vers). Macedonia-ban kevés számmal vol­tak még keresztyé­nek azért Pál apos­tol, egy belső szó­zat által hivatván, elmegy oda, hogy ott is terjessze a Krisztus evangéliu­mát, hogy ott is se­gítségére legyen testvéreinek. Mi közöttünk nagy számmal van­nak keresztyének, jobban mondva o- lyanok, kik keresz­tyéneknek nevezik magokat, de a kik között Krisztusnak igazi tanítványa olyan kevés van, mint volt egykor Macedóniá­ban. Vagy keresztyén-e az, bár annak neveztetik, a ki nem tartja meg a Krisztus törvényét, a ki csak azért keresztyén, mert annak keresztelték, de cselekedetei olyanok, mint a pogányé? Bizony szükségünk volna arra, hogy egy apostol jöjjön közénk is s oly hatalmas szóval és meggyőző erővel hirdesse nekünk a Krisztus evangéliumát, mint a macedonia-belieknek Pál apostol. Hétfő, julius 5. ,, Meglássátok, hogy valami módon a ti sza­badságtok botránkozásokra ne legyen az erőtleneknek.“ (Pál 1. le­vele a Corithus-beliekhez. VIII. rész, 9. vers). Hogy miképen értelmezik sokan a szabadságot, elmondok egy kis történetet, mely nemrég esett meg Amerikában. Egy asszony (keresztyén volt!) megtörte a házassági esküt s bűnös életet élt egyik ,,burdos‘‘-ával. A férj megtudta ezt s hogy bizonysága legyen a törvény előtt is, egyszer hamarabb haza ment a gyárból. Feleségét rajtakapta, a házasságtörésen. S a mikor e miatt szemrehányásokat tett feleségének és a bűnös férfiúnak, azok őt félholtra verték. Akkor rendőrt hivattak és elzáratták az angolul nem tudó szerencsétlent. Az asszony és a bűnös férfi, ma­gukhoz vevén a férj verejtékéé keresményét, elszöktek messze földre. A megcsalt férj, kiszabadulván a börtönből, utánuk ment és megtalálta őket. Elfogatta az asszonyt és a törvény elé állíttatta. Az asszony pedig igy védékezett ott: Amerikában vagyok, itt sza­badság van, s azzal élek, a kivel akarok. Mit szóltok ehhez testvéreim? Ez a szabadság? Kedd, julius 6. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnét felül vagyon, mely lesz dl a világosságoknak Aty­jától. (Jakab levele I. rész, 17. vers). Isten, aki teremtette a világot, teremtette ebben e földet és mindeneket, melyek e földön vannak, nem hagyta magára teremt­ményeit, hanem bölcsességgel kormányozza azt és szerető gondvi­seléssel veszi fel minden teremtményeinek gondját. Istennek legtökéletesebb teremtménye az ember, azért az ü szeretete az emberhez a legnagyobb. Az ember Istennek gyermeke, Isten atyja az embernek. Mint jó Atya, úgy szeret Isten minket, az O gyermekeit; megáld minden testi és lelki jókkal, melyek szükségesek a mi életünkre nézve. 0 ad testünknek egészséget s egészségünk íentartására minden táplálékot; O adta nekünk az O lelkét s táplál minket lelkűnkben is; O vigasztal a betegségben és nyomorúságban; O ad földi életünk után idvességet az örök élet­ben. Szerda, julius 7. „Élek pedig többé nem én, hanem él én bennem a Krisztus.“ (Pál levele a Galatia-beliekhez, II. rész, 20. vers). Ha nem felejtkezünk el Istenről, a mi szerető édes Atyánk­ról, akkor azt is tudjuk, hogy azért adta az O szent fiát, hogy va­laki hiszen Ö benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen; ak­kor hallgatjuk a Krisztus beszédét és megtartjuk az O parancsola­tait, mert tudjuk, hogy ezzel a magunk javát munkáljuk s ez az Isten akarata is. Aki hiszen a Krisztusban és hitét azzal mutatja meg, hogy az 0 parancsolatait követi, abban él a Krisztus. Az a kérdés most, hogy mi bennünk él-e a Krisztus? Szomorúsággal kell megvallanunk, hogy nem mindig a Krisz­tus él bennünk, hanem él és uralkodik bennünk és rajtunk a test az ő gonosz kívánságaival. Ha ezt beismertük s tudjuk, hogy nem jól van ez, nincs más ut, csak az, hogy térjünk Hozzá, hogy Ő is térjen hozzánk és éljen bennünk. Csütörtök, julius 3. „Mivelhogy a Krisztus képében járunk e követségben, mintha Isten kérné titeket mi általunk, kérünk ti­teket, hogy békéljetek meg Istennel. “ (Pál 2. levele a Corinth us- beliekhez, V. rész, 20. vers). Az Ur Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, a kik szintén vet­tük a parancsolatot, hogy elmenjünk és tanítványokká tegyünk minden népeket. Azért az a mi kötelességünk, hogy hirdessük az O evangéliumát és mutassuk meg, hogy az ember csak úgy lehet boldog, ha egyedül öt követi; hogy csak az követi Ót igazán, aki megbékél Istenével. Mi is gyarló emberek vagyunk s akadnak közöttünk olyanok is, a kik megtérést hirdetnek, de magok nem tértek meg, a kik szép szóval szónokolnak az Istennel való békességről, de magok békétlenségben élnek Istennel az ő bűneik miatt Az ilyenek ha­mis próféták és az Urnák hütelen tanítványai, az ilyeneket a gyü­lekezet vesse ki kebeléből, mert nincsenek ezek a gyülekezet javá­ra, mert a maguk képében járnak, a Krisztus képe rajtok csak álarcz. Péntek, julius 9. „Ha bővölködnek is valakinek az ő gaz­dagságai, nem azokból vagyon annak az ő élete.“ (Lukács ev. XII. rész, 15. vers). A legtöbb bűn a telhetetlenségből fakad. A mértéktelen életű ember telhetetlen az ételben és italban s hogy testének kívánságait kielégíthesse, nem riad vissza a bűntől sem; az erkölcstelen életű ember telhetetlen a test élvezeteiben s hogy szenvedélyeinek hó­dolhasson, ártatlanokat, békés családokat sem tekint; a fösvény és fukar, ha sok esztendőkre eltett javai is vannak, nem elégszik meg azzal, hanem telhetetlenségében elvenné a szegénynek utolsó da­rab ruháját, utolsó falat kenyerét is. Az emberek legnagyobb részét a földi gazdagságban való tel- hetetlenség kergeti s viszi bűnre. Keresik az emberek az aranyat és ezüstöt, mert úgy látják, hogy azzal megvehetnek mindent, mi telhetetlenségükben kielégítheti őket. Pedig ezek csak kárára van­nak, testét és lelkét egyaránt pusztítják. A legfőbb kincs, a leg­nagyobb drágaság, a lélek nyugalma: ezt keressük mi az életben az Jr Jézus követésében! Nombat, jul. 10. „Boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ök megelégittetnek.“ (Máté ev. V. rész, 6. vers). Sokféle igazságot ismernek az emberek, csak azt éhezik és szomjuhozzák kevesen, a melynél drágább és értékesebb nincsen, a Krisztus evangéliumát. A Krisztus evangéliuma drágább mindennél, mert azt ara­nyon és ezüstön meg nem lehet venni, mert azért az embernek éle­tet kell áldoznia. Bűnös életét tudniillik, melynek feláldozása árán szerezheti meg a Krisztus evangéliumának áldásait. A Krisztus evangéliuma mindennél értékesebb, mert nem ideig-óráig, hanem az egész életre kihat annak ereje, sőt a síron túl is megmarad. Aliért kergetünk hát más igazságokat, mikor azok soha ki nem elégítenek; miért nem keressük az Ur Jézus evangéliumát, hogy az megelégitsen?! Youngstown, O. Elfelejtkezhetünk-e hát a mi Istenünkről, szerető Atyánkról!? Haukó M. Gyula. ref. lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom