Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-19 / 25. szám
25. szám. 1909 junius 19. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 3. oldal. cA közlödö szemgymladás. C s a p o d i István- tói. (Folytatás és vége.) A közlödö szemgyuladásnak e kezdő jelei mindig a megvakult szem fájdalmassá váltat kisérik. Amig a megvakult szem békés marad, addig kevésbé kell az ép szómét félteni Ha a közlödö szemgyuladást kezdő jelenségei idején nem liáritjákák el, azután már igen bajos föltartóztatni, sőt ha a további gyuladásos jelenségek egymás után kifejlődnek, föltartha- tatlanul beáll a legvégzetesebb állap it. A szem megvörösödik s oly érzékeny, sőt fájdalmassá válik, hogy hozzá sem lehet érni; látása elöhb borús, majd mindinkább megromlik; szemboyrarát gyuladásos termésű hártya zárja el, a szem nedveinek rendes keringése megbomlik, a szemgolyó mindinkább ellágyul, sorvad, tehát menthetetlenül megvakul. Az operálások, melyeket az ilyen állapotba jutott szemen meg lehet kisérteni, bizonj jobbára csak kisérletek maradnak. Mivel a közlödö szemgyuladás ilyen végzetes szokott lenni, csirájában el kell háritaui a kifejlődését még az ép állapotú szemről. A közlödö szemgyuladás forrása a sérült szem; tehát az elhárító beavatkozásnak ezen kell megtörténnie. Ha a sérült szemet megmenteni nem sikerül, különösen, ha belőle a sértő testecsket kivenni nem lehet, legjobb, ha úgy gondoskodunk a veszedelem elhárításáról, hogy a sérült szemet kivetetjük. Az ember erre maga is rááll, ha hetekig elkinozza a megbékiilni nem akaró szeme, s maga is belátja, hogy a kínoktól csak az úgy is elpusztult szeme feláldozása mentheti meg. Azonban hogyha a sérült szem elpusztult ugyan, de megbékül, akkor várhatunk az operálással; csak azt nem szabad elmulasztani, hogy mihelyt valamikor meg talál fájdulni — még ha évek múltán is a sérülés után — akkor többé ne habozzunk az ope- ráltatással. Legsürgetősebb az operálás, ha a közlödö szemgyuladás első jelei, a szem íáradása s fénykerülése mutatkozni kezd. Azt nem szabad megvárni, hogy e szemgyuladás ki is fejlődjék ; mert akkor már többnyire elkésett az operálás. Ilyenkor már a közlődé gyuladásba jutott szem gyógyíttatását kell megkísérelni s rajta, amennyit még nem lehet, megmenteni. A szemkivevés operálása nem veszedelmes. Az operálásra szánt embert el is altatják, úgy hogy nem érez az operálásból semmit. Azonban az operáláshoz ügyes kezű orvos kell, hogy a szemet csupaszra lehámozva fejtse ki úgy, hogy a szemgödör ne legyen operálás után nagyon üres. A szemgödröt ugyanis a benne hagyott részek mintegy kipárnázzák, sőt ezt a húsos párnát a szemtekéről levagdosort, de épségükben ek-ggé meghagyott mozgatóizmok még forgathatják is. Ennek aztán az a haszna, hogy a félszemüség leplezésére vendégszemet lehet betenni, mely úgy ráillik a szemgödör párnájára, hogy vele együtt egy kicsit forog is, mintha igazi szem volna. A vendégszemet ma már meglepő hűséggel készítik zománc- üvegből. Olyan könnyűek, hogy az ember nem is érzi, hogy szemgödrében benne van a vendégszem. Kivenni is könnyű. Különben jó is, ha lefekvéskor kiveszik s a szemgödröt kimossák, hogy mégis kipihenje magát a helye, mire reggel ismét beléje teszik. A vendégszemről nem kell azt hinni, hogy olyan golyó alakú mint az igazi szem, hanem csak olyan csésze alakja van, mint a szemteke látható részének, Az üres részével van hátra felé fordítva. A vendégszem viselését nem engedi azonnal az orvos, hanem több hétig várni kell az operálás után, míg a szemgödör teljesen meggyógyul. A vendégszem viselése nem puszta hiúság, bár még a szépség kérdése egymaga is jogosulttá teszi, hogy azt a formátlan- ságot, mellyel a félszemüség jár, elhárítsuk. Azonban viselését az is szükségessé teszi, hogy a szemgödör ne maradjon üresen, mert igy folytonos könny ezéssel és gyakori hurutos gyuladással alkalmatlankodik. Vannak állások, melyekben a félszemü ember nem is állhat a közönség elé, pl. a pap a szószéken, a színész a lámpák elé. Ismerek papot is, színészt is, kiről a közönség nem is sejti, hogy vendégszeme van. Amiket a sérülés legszomorubb módjairól elmondottunk, természetesen ne keltse azt a balvéleményt, hogy minden sérült szemnek az lesz a sorsa, hogy kivegyék. Vannak sérülések, melyek után a szem épségének teljes vagy részben való visszanye- reszével gyógyítható, vagy legalább kisebb operálással el lehet róla a veszedelmet hárítani. Csakhogy épen azért a szemnek semmiféle sérülését sem szabad kicsinyeim, elhanyagolni. Másrészt még az olyan szemet is meg lebet néha menteni, melynek a belsejébe furakozott a sértő testecske, ha t. i. ezt belőle ki lehet venni. A sértő testeknek a szemből valókivevése dolgában érdekes, hogy mintegy tíz esztendő óta a mágnest is fölhasználják vasdaraboknak a szemből való kivevésére vagy legalább megtalására. A kutató vesszőt vagy csípőt elektromágnes sarkára illesztik s úgy dugják be a sebzés helyén. Ha szem a sérülés után is tiszta maradt, akkor néha szemtükörrel lehet a sértő testecsket megtalálni, s ha hozzáférhető helyeu van, ki is veszik. Persze ezurt is fontos, hogy sérülés után azonnal lássa a szemorvos a szemet. Ha a szem már gyu- ladásban van, többnyire már nem lehet a sertő testecskéhez hozzáférni. Az olyan gyuladás, mely a szemet végre elapasztja, a szem tápláló készüh kének, az érhártyának és a hozzátartozó sugártestnek gyuladása. A szem tápláló készüléke pedig a látóideg nyirok-hézagai utján kapcsolatban van a másik szem tápláló készülékével. Valószínű tehát, hogy az egyik szemben meglevő gyuladáskeltö matéria ezen az utón halad a másik szembe át. Hogy a gyuladáskeltö matéria, mely évekig ellehet az elpusztult szemben, anélkül, hogy a másik szemet bántaná, s azután egyszeri e csak kifejleszti a bajt, milyen tez-mészetü, nem tudjuk. Újabban egy német szemorvos, Deutschmann, állatokon tett kisérletek alapján kísérletté meg a közlődő szemgyuladás magyarázatát. Baktériumokat oltott be az egyik szembe s azt tapasztalta, hogy a baktériumok ánvándoroltak a másik szembe, sőt ebben gyuládéit is támasztottak. Azonban kétségbe vonják, hogy ez a gyuladás a/onos-e a közlődő szemgyuladással. Különben azt is meg kell vallani, hogy még eddig nem találtak baktériumokat az olyan szemekben, melyeket a közlődő szemgyuladás elhárítására kivettek. A régibb fölfogás szerint maga a két látóideg a közben járó a két szem között. Másrészt meg azt sem lehet kétségbe vonni, hogy a gyuladás keliésében része lehet azoknak az idegeknek is, melyek a látóidegen kívül külön-külön fúródnak a szem belsejébe s a szem táplálkozását kormányozzák. E felfogást az is támogatja, hogy a közlődő szemgyuladást támasztó szem s utóbb a közlődő szemgyuladásba jutott szem is nagyon fájdalmas; már pedig a szem fájdalomérző idege a szem tápláló idege. Minthogy a közlödö szemgyuladás forrása az elpusztult szemben van, érthető, hogy a másik szem csakis a gyuladás forrásának bedugásával, a szem kivevésével menthető meg. De az is érthető, hogy ha már a gyuladáskeltö matéria, vagy a másik felfogás szerint az ép szem állapotát megváltoztató, megbum- lasztó ingerület elégséges mértékben átjutott az addig ép szembe, akkor már az elpusztult szem kivevése nem használhat, a jövendő sorsa is reménytelen, vagy alig van meg a javulhatás ha- lavány reménysége.
