Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-24 / 17. szám
4. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 17. szám. 1909 április 24. .....- ' ^ Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA, youngstowni ref. lelkész. TÁRS-SZERKESZTŐ : HARSÁN VI P. ISTVÁN, bridgeporti ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, O. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesítés és előfizetések, hirdetések és felszólalások a szerkesztőhöz küldendők. Czim: Rév. Julius M. Haukó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITORS: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEH. P. HARSANYI. PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, O. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year $3. Half year $1.50. Bl .........- ==JS A magyar ifjúságért. Szomorú szívvel látjuk, hogy az amerikai magyar ifjak jó nagy része nem jár azon az utón, a melyen, hogy boldog élete legyen s magyar nevének is dicsőségére váljon, járnia kellene. Nem, mert csak azzal törődik legtöbb, hogy az élet múló örömeiből minél nagyobb részt vegyen, nem igen törődve azzal sem, ha az ő öröme miatt másnak fájdalma lesz; nem, mert inkább a burdos-házak fertőjében él s a korcsmákban keres szórakozást, a helyett, hogy az egyházak nemes munkájában részt venne, énnek karoknak, ifjúsági egyleteknek és önképző-köröknek alapítását elősegítené s ezek által nemesítené szivét és gazdagítaná elméje fogyatékos kincsesházát. Ezekben azonban a vezetők s magok az egyházak is hibásak, mert az ifjúságot rendesen magukra hagyják és nem törődnek velők. Ha példát vennénk ebben is az amerikaiaktól, akik nagy áldozatokkal, de még nagyobb szeretettel alapítanak különféle egyleteket az ifjak részére s ez egyletek vezetésében is szeretettel működnek: megláthatnék mi is, hogy mit kellene tennünk az amerikai magyar ifjúságért és meg is tennök mind azt, a mit körülményeink megengednek. A legelső dolog, a mit megtehetnénk és meg is kellene tennünk, hogy olyan ifjúsági otthonokat alapítsunk, hol az ifjak tiszta lakást, jó ételeket s egyszersmind a szórakozásnak eszközeit is megtalálhatnák, hogy ez által elvonjuk őket a burdosházak erkölcstelen levegőjétől és adjunk nekik alkalmat arra, hogy jó társaságban szórakozhassanak, tehát a szórakozás kedvéért ne kelljen a bűn tanyáit, a kocsmákat felkeresniük. A magyar ifjú ember a burdosházakban heti 4 dollárért nem kap mindig tiszta helyet, sem tiszta ételeket; gyakran együtt kell hálnia egy másik, esetleg két társával, gyakran abba az ágyba kell lefeküdnie, a melyből csak az imént keltek fel az éjjeli munkások. Fürdő a burdosházakban rendszerint nincs s megesik, hogy az, a kinek teste a munkában hamar beszennyeződik, hetekig sem fürdik. Ez, a sokszor kényszerű tisztáta- lanság gyakran lesz a betegség ágya. A burdosházak lakóit csak a kártya, az ivás és a tiltott szeretkezés gyönyörködteti — s lehetetlen azt mondani, hogy ezek az ifjaknak javára vannak. És lehetetlen azt mondani, hogy a korcsmák, hol leggyakrabban épen az ifjak fordulnak meg, használnának az ifjú embernek. Mégis én elismerem, hogy az adott körülmények között, mikor az ifjakkal senki sem törődik, nem lehet csodálkozni, hogy az igy elhagyatott ifjú emberek ott keresik a szórakozást, a hol megtalálhatják. Ha bérelnénk, vagy épitenénk egy alkalmas házat s berendeznők ezt úgy, hogy kis szobákra felosztanék és ezekbe egy, legtovább két ifjú részére egy vagy két ágyat helyeznénk; ha nagy fürdőt, vagy több kisebb fürdő-szobát épitetenénk a basement-ben; ha olvasó és tanuló szobákat csinálnánk, ebédlőt és előadások részére egv nagyobb termet rendeznénk be: azt hiszem, mindenütt akadna elég jóravaló fiatal ember, ki örömmel költözne abba s fizetne szívesen heti 6 dollárt is, ha teljes ellátásukról igy gondoskodnánk. Heti 6 dollárért veszteség nélkül lehetne adni tiszta lakást, jó ételeket és alkalmat a szórakozásra és tanulásra sok magyar ifjúnak, hogy ezzel is az ő javukat munkáljuk. Csak az a baj, hogy nincs bennünk elég komolyság és vállalkozó szellem, hogy ezeket keresztül vigyük; csak az a baj, hogy nincs bennünk elég szeretet az ifjak iránt, hogy gondjukat felvegyük. A legtöbb magyar ember csak magával törődik s nem bánja, akármi sorja lesz is az elhagyatott magyar ifjúságnak. Pedig mi nem mondhatjuk, hogy nem vagyunk őrizői a mi testvéreinknek és nem vagyunk arra kötelezve, hogy másokért is tegyünk valamit; mert mi tudjuk, hogy Istennek gyermekei s igy egymásnak testvérei vagyunk; mi tudjuk, legalább tudnunk kellene, hogy magyarságunk jól felfogott érdekéért, ifjú testvéreink gondját fel kell hogy vegyük, ha azt nem akarjuk, hogy azok a bűnnek rabjai, a magyarságnak szégyene legyenek, ha azt nem akarjuk, hogy Isten és az emberek is minket tegyenek felelősekké azokért. Próbáljuk meg, hátha le tudnék rázni magunkról a keleti nembánomságot, hátha tudnánk valamit tenni az amerikai magyar ifjúságért. Nem nehéz a munka, csak akarat kell — és bizonyos, hogy jót teszünk, ha ezen az utón valamit tettünk. Jót tettünk az amerikai magyar ifjúságért, jót a mi magyarságunkért éé jutalmunk lesz a kötelességteljesités öntudata, Isten áldása és az ifjak jó emlékezete: érdemes ezen jutalmakért fáradoznunk. Youngstown, O. Hankó M. Gyula ref. lelkész.
