Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-17 / 16. szám
16. szám. 1969 április 11. 5. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ A nö mint kenyérkeresö. Felolvastatott a bridgeporti M. K. I. K. márc. 2i-iki estélyén. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Társadalmi fejtegetéseink nyomán, melyek a női nem kötelességeivel és hivatásával foglalkoztak, eljutottunk a modern é- let ama nagy kérdéséhez: van-e a nőnek joga, hivatása és képessége ahhoz, hogy mint kenyérkereső kiizködjön az életnek színterén J Azt, hogy a családban, egyházban és társadalomban a gvöngédebb nemnek nagy és fontos hivatása van, mindnyájan elismerjük. Mint a rádiumnak soha el nem fogyó csodás sugara, úgy árad ki az igazi nők szivéből a szeretet meleg fénye, a mely nélkül édes otthon el nem képzelhető, a mely nélkül a vallás fires formaságokká siilyedne s a társadalmi élet nem lenne más, mint egy kopár puszta mező, hol a nemes eszmények virágai nem nyillanak. Mai kérdésünk azonban még a női nem legigazibb barátait s a teljes egyenlőség feltétlen hiveit is gondolkodóba ejti, mert a nőknek gyárakban, üzletekben, iparágakban való alkalmazása elfen kétségkívül nagy és fontos kifogásokat lehet emelni. Ennek a kérdésnek tisztázása bennünket magyarokat kiváltképpen érdekel, mert ez uj hazába vándorolt honfitársaink legnagyobb része, akár a férfinemet, akár a nőinemet tekintsük, nem mint önálló üzletember vagy vállalkozó, hanem mint alkalmazott kénytelen megkeresni mindennapi kenyerét. S az élet nagy küzdelmében, kiváltképpen itt keleten, az erős férfi mellett ott találjuk a gyenge nőt is minden téren, sőt fájdalom, sok esetben még ott találjuk ”a testileg fejletlen fiú, avagy lány gyermekeket is. Maga a hallgatóság is, mely e percben megtisztel becses figyelmével, munkás férfiakból és munkás nőkből áll, kik mindnyájan harcosai annak a nagy küzdelemnek, mely jelenleg a munka és tőke között folyik s igv véghetetlen fontossággal bir reánk nézve, hogy megismerjük a kenyérkereső nőnek fém’ és árny oldalait. * * * A munkásnőnek és férfinak közös a sorsa széles e nagy' világon. Mint a menyasszony és vőlegény egy tányérból esznek boldogságuk örömünnepén, úgy ők is közös kehelyből isszák az élet örömének nedűjét és együtt ülnek Marah keserű forrásánál- Együtt érzik a munka rabszolgaságának nyomorát, ezért mondja az „Ember tragédiájáéban a rabszolga nejéből királyi trónra emelt nő: Oh Pharaó, zúzz el, de megbocsáss, Ha a nép jajja nem hág}' megnyugodni! Ládd, jól tudom, hogy szolgálód vagyok, Hogy éltem célja tégedet mulatni Felejtek mindent, kívülem mi van; Nyomort, nagyságot, ábrándot, halottat, Hogy mosolyom üdv, ajkam láng legyen; De hogyha a nép, e milljókaru lény, Korbácsolt háttal jajgat odakint; Mint fájó testnek kisded porcikája, Én, én a népnek elszakadt leánya Szivemben érzem mind e kínt. Ha tehát a nő a férfivel együtt érez, együtt szenved, van-e joga ahhoz is, hogy vele együtt dolgozzon szántóföldön, gyárban, üzletekben, irodákban stb. stb- Kétségkívül van. S ebben felem fel az első fénysugárt, hogy a kenyérkereső nő jogos alapon áll akkor, midőn tevékenysége számára munkatért követel. A becsületes munka erkölcsi szempontból sohasem lehet káros a nőre nézra. Boaz az aratók közt ismerte meg Ruthot, szépséges menyasszonyát. S a mezőgazdasággal foglalkozó magyar népnél nem ott látjuk-e a mezei munka minden ágában a nőt? Gyomlá- lásnál, aratásnál, cséplésnél, kukoricakapálásnál, tengeritörésnél, hiszen még a népdalban is igv énekel a legény: Szeretnék szántani, Hat ökröt hajtani, Ha a rózsám jönne Az ekét tartaniEgész természetes tehát, hogy itt Amerikában változott életviszonyok mellett a gyárakban találjuk a nőt a férfi mellett. Jellemző a férfiak hangulatára az, hogy féltékeny szemmel nézik a nőknek újabb és újabb térfoglalását. „They are working for nothing“ — „Leszállítják a munkabért.“ — „Elveszik tőlünk a kenyeret.“ — Ilyen és ehhez hasonló szavakat naponként hallhatunk a férfiak ajkairól. A bennszülött munkások viszont u- gyanigy panaszkodnak a bevándorlóit férfimunkások ellen. S a mint igazságtalan a vád az egyik esetben, ugv igazságtalan a másik esetben. Istentől adott joga a nőnek, hogy mindennapi kenyerét tisztességes munkával megkereshesse. Ilyen szűk munkaviszonyok között, mint a melyben vagyunk bizony sokszor megtörténik, hogy a leány, vagy a hitvestárs keresménye menti meg a családot a szenvedéstől és nélkülözéstől. A kenyérkereseti pálya bizonyos önérzetet, önállóságot ád a nőnek, mert érzi azt, hogy szükség esetén önfentartásáról is képes gondoskodni. Ismerek édesanyát, ki özvegyen maradt öt apró gyermekkel, hogyan tudta volna azokat felnevelni, ha a tisztességes munkatér el lett volna zárva előle ? Ismerek nőt, kit durva, részeges férje évekre elhagyott, apró gyermekeivel mitsem törődve- Küzdött, dolgozott a nő nehezen apró gyermekeiért s ezért nem megrovást, hanem becsiilést érdemel. Van olyan ifjú leány, ki elaggott édes apját, vagy öreg édes anyját tartja fenn két keze munkájával. A legsúlyosabb vád, mit a gyári munkásnők ellen sokan e- melnek az, hogy a férfiakkal való szabad érintkezésben erkölcsi érzékük meglazul s igv a gyári munka az erkölcsi tisztaság és ártatlanság rovására megy. A statisztika talán sehol sem szolgáltat fényesebb elégtételt a nőknek, mint éppen ezen a ponton. Kétségtelenül bebizonyítja, hogy a munkásnők, gyárileányok, erkölcsi tekintetben csak oly magas fokon állanak, mint előkelő családok leggondosabban nevelt és őrzött leány gyermekei- A biin nem azok közül szedi áldozatát, kik felveszik a küzdelmet a megélhetés nagy harcában, hanem azok közül, kik a gyári munkát megvetik, lenézik, mert félnek a dologtól. Ha pedig mégis akad konkoly a gyári leányok között, ki magaviseletével a többinek hírnevére is homályt boritana, azt ugyan oly hamar kinézik a gyárból, hogy az illető szinte maga is csodálkozik rajta. * * * Bármennyire helyeseljük is bizonyos tekintetekből a nőknek kenyérkereseti pályákra való tolulását, másfelől lehetetlen elnéznünk annaá árnyoldalait, lehetetlen elhallgatnunk azokat a súlyos bajokat, melyeket e változás maga után von. Részemről a legnagyobb visszaélésnek és bűnnek tartom azt, ha egy szülő gyári munkára bocsát egy fejletlen leányt. A törvény 14 éves kort állapit meg, de sok szüle képes arra, hogy hamis adatot diktáljon be, csakhogy gyermeke a „papért“ azaz a dolgozási engedélyt megnyerhesse. Ez az eljárás^kétségkiviil elitélendő, mert megfosztja a gyermeket a nevelés lehetőségétől, másfelől megakasztja testi fejlődésében s az üde, piros arcú gyermekből sápadt, vérszegény, vézna hajadon lesz, ki már 20 éves korában meggörnyedve jár s ha férjhez megy, 30 éves korában őszülni kezd(Vége következik.)
