Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-10 / 15. szám
15. szám. 100Í) április 10. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 13. oldal. Miért gyűlölik a magyart Amerikában. Irta: Nagy István, a duquesnei Ref. Egylet elnöke. (Vége.) El kellett ösmernem, hogy ennek az embernek némi részben igaza volt. íme, magyar testvéreim, jórészben mi magunk vagyunk okai annak, ha bennünket egy kalap alá fognak más, nem kívánatos elemekkel és hirdetik rólunk és éreztetik velünk, hogy gyűlölt elem vagyunk Amerikában. Nézzetek szét, a helyzet magaslatára felemelkedett többi európai bevándorolt nemzetiségek között. Azok mind mennek előre, fejlődnék, erősödnék, gazdagodnak, tekintélyben, elismertetésben, politikailag és társadalmilag súlyban nyernek; nemzetüknek, országuknak hírnevet, dicsőséget szereznek és innen is elhagyott hazájuk boldogságát munkálják. Mi pedig, az egymilliónyi magyarság, ugyan hol állunk szervezkedettség tekintetében? Háttérbe szorítva, magalázva vagyunk minden téren. Hunky a nevünk. A legnehezebb munkát végezzük a legcsekélyebb bérért. Pártfogónk, védelmezőnk senki sincs. Igazságot sehol sem nyerünk. Még a vihar is csap bennünket. Szivünk, lelkünk keserűséggel telik meg elgondolván ama sok testi, lelki nyomorúságot, ínséget nek és méltatlan megaláztatásokat, miken mindnyájunknak keresztül kell mennünk. Miért van ez igy? Miért kell ennek igy lennie? A felelet ismét Csak az, hogy el vagyunk maradva. Az ősi származás dicsősége pedig meg nem tart bennünket . Itt hiába hivatkozunk arra, hogy Árpád véréből és ezeréves országból .'származunk. Nekünk tanulnunk, olvasnunk, figyelnünk kell, ha itt boldogulni akarunk. És itt eszembe jut feltenni a kérdést, hogy ugyan az amerikai magyarságnak mily elenyésző csekély percentje az, mely angol lapot olvas, vagy egyáltalán fáradtságot venne magának az angol nyelv minél tökéletesebb elsajátítására ? Bizony édes. kevesen vannak, kik ezt elsőrendű kötelességüknek ismernék. Pedig ezzel nem az amerikaiaknak, hanem csakis önönmaguknak használnának. Igen szép és gyönyörkedtető olvasmány az ezredéves hazai történelem, de kérdem, mit használ az mi nékünk Amerikában? Nem sokkal jobb és szükségesebb volna, ha Amerika történelméből is megtanulnánk valamit, miután a hazai iskolában úgy is megtanultunk a magyar történelemből annyit, a mennyi éppen szükséges. Aztán meg érdemes a felett is kevéssé gondolkodni, hogyha a mi dicső elődeink megszerezték nekünk vérrel és karddal szép hazánkat, talán a változott viszonyok mellett mi is egy kis fáradtságot és időt szentelhetnénk arra, hogy mi meg az uj haza népének szeretetét, rokonszenvét és- tiszteletét nyerjük meg hazánk jav ra. Igaz, hogy ez nehéz dolog, de ha szeretjük elhagyott ház alkat nemcsak szóval, hanem a szív legtisztább érzésével és ha van bennünk egy parányim hála ezen ország iránt, ennyit könnyen megtehetünk. Ne legyünk lenézettek, rabszolgák, kigunyoltak, ha egyszer a helyzeten változtatni módunkban áll. Ne nézzük tétlenül honfitársaink megaláztatását, méltatlan szenvedéseit, hanem javítsunk a '■ általános helyzeten az által, hogy nyerjük meg az amerikai nép rokonszenvét véreink javára. Én csak egy egyszerű és meg hozzá ifjú magyar ember vagyok. Számtalanszor kerül rá álkalom, hogy angoloknak, különösen munkavezetőknek megmondom, hogy én csupán azért akarok magyar maradni, mivel igy sokkal jobban szolgálhatom honfitársaim javát, mintha eltagadom magyarságomat, vagy félre vonulok honfitársaim környezetéből. Kezdetben ők engem gúnyoltak és jó darabig Hunky-leader volt a nevem, de később belátták, hogy méltatlanul bántottak engemet, mert az által, hogy magyarság mat is megőriztem, meg az amerikai , élethez is hozzásimultam, jobb szolgálatot tettem népünknek, mintha tőlük félre állottam volna. Magyar testvéreim! ne felejtsük hát el soha, hogy mi itten egy olyan országban élünk, mely méltán megvárja tőlünk, hogy szokásaihoz alkalmazkodjunk. Ne feledjük el soha, hogy magyaroknak születtünk, de azt sem, hogy Amerikában vagyunk. Kötelességeink vannak mindkét haza irányában, és azokat a kötelességeket szépen össze lehet egyeztetni, anélkül, hogy akár e- gvik, akár másik hazánk érdekeit megsértsük. Nyelvben maradjunk meg magyaroknak, de szokásainkban simuljunk az amerikai életviszonyokhoz, mert különben állandóan nevetség tárgyai leszünk és haladásunk lehetetlenné válik. Pártoljuk lapjainkat, egyházi intézményeinket, egyleteinket, szövetségeinket, mert azok tartanak bennünket össze, de legyünk hii polgárai fogadott hazánknak is, mert különben nem érdemeljük meg a kenyeret, melyet itt keresünk meg magunknak és szeretteinknek. Adja Isten, hogy nehány év múlva ne azt kelljen kérdeznünk, hogy miért gyűlölik, hanem azt, hogy miért szeretik a magyart Amerikában ? IBI Gyászjelentés. í , Az „Amerikai Magyar Református Egyesület“ Vezértestülete szomorodott szívvel jelenti : 1. Kicsiny Istvánnak, a 15. számú Pittsburg, Pa. férfi osztály tagjának, 1909 február 16-án történt gyászos elhunyták 2. Bodnár Imrénének, a 2. számú Cleveland, O. osztály tagjának, 1909. március 5-én Congo, O. történt gyászos elhunyták 3. Brada Józsefnek, Brada József, a 32. számú New Brunswick, N. J. osztály tagja fiának, 1909. március 5-én történt gyászus elhunyták Logyen álmuk csendes ! Kelt Toledo, O., 1909 április 1-én. I KÖVEK SÁNDOR, vt. eln dt. MOLNÁR ISTVÁN, vt. jegyző. I VIII-ik számú szétvetés. 1. A 15 számú Pittsburg, Pa. férfi osztálynál elhalt Kicsiny István halálesete 850 dollár. 2. A 2. számú Cleveland, Ohio osztálynál elhalt Bodnár lmréné halálesete 850 dollár. 3. A 32 szánni New Brunswick, N. J. osztálynál elhalt Brada József tag fiának gyermekhalál esete 25 dollár. 4. Az i- számú Bridgeport, Conn, osztálynál tag, Kenyherc Istvánnak a csonkulási ségélye 150 dollár. Összesen kitesz: 1875 dollárt. A négy rendbeli kivetést az egyesületnek a mai napon levő 2200 rendesen fizető tagjára tagonként 90 centben kivetjük. A második negyedévi tagságdij 25 cent és a második negyedévi betegsegély illeték 15 cent, összesen 40 cent esedékes. Minthogy pedig a múlt heti szétvetés csekély összegben volt megállapítva, szeretettel kérjük az osztály tisztikarát, hogy a negyedévi illetéket már az április hó 20-án esedékes szétvetés- sei szíveskedjenek tagtársainktól átvenni. Szeretettel kérjük az osztály jegyzőjét, hogy ezen összeget a tagoktól beszedvén, azt legkésőbb 1909 május 20=ig az Egyesület pénztárába beszállítani, erről a jegyzőnek névszerinti jelentést küldeni szíveskedjen. Toledo, O. 1909 április 1. Kövér Sándor Molnár István elnök. jegyző.
