Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-27 / 13. szám

13. szám. 1909 március 27.

7. oldal.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“

Nagy mennyiségben bekebelezett és felszívódott folyadék eró'müvileg tágítja az ereket, de tágítja a szivet is. Ha sokat ismétlődik ez a báutalom, melyet az alkohol még jobban fokoz, akkor az erek belső hártyáján idült gyuladási folyamat támad, melynek következménye az erek elmeszedése. A szivbilintyüket hasonló sors érheti. És a szívnek a mérhetetlen sörivási keletkezett tágulása és nagyobbodása oly méretet ölthet, a milyen csodának is beillenék. A bécsi közegészségügyi kiállításon egy ilyen kitágult szívnek (úgynevezett Münchener Bü rherz) természet után készült viaszmásolata volt látható, melynek átmérője a 20 cm-t meghaladta. E rendkívüli nagy szívben a nemes érzésnek alig lehetett helye az alkohol miatt.

Legrettentőbb az alkoholnak degeneráló hatása. Mindenekelőtt általános elzsirodosási hajlamot kelt, mi csalékony külsőt kölcsönözhet az embernek. De csakhamar elzsirosodik az izomzat s vele együtt a szív is. Ezért nem bírja az iszákos ember a munkát s ezért kerüli is. A többi életmüszer nem kevésbbé vallja kárát az alkoholnak. A nyálkahártyák meghurutusodnak: innen a makacs köhögés, a rossz emésztés, a gyuladt kötőhártyáju szem. A máj összezsugorodik, a vesék kiválasztása rendellenes (a mi a vizi betegség szülője), az arcbőr borvirágos. Az idegzet szintén mélyreható változást szenved. Ezt mutatják az in-rágások, a reszketés, agylágyulás, hüdés stb. Az idegzettől függő lelki tehetségeinkben hasonló rombolást végez az alkohol, jelesen tompítja érzésünket, minélfogva az erkölcsi érzést is tompítja, vagy éppen megsemmisíti. Látnivaló az iszákosok lelzülésén, elvadulásán, érzéketlenségén; nem különben kitűnik ez a rendőri és bűnügyi statisztikából, mely szerint a vétségeknek és bűntetteknek több mint felét, vagy alkalmi részegségben, vagy idült alkoholismusban követték el. Az öngyilkosok és tébolvodottak nagy része szintén az iszákosok sorából kerül ki.

A fölsorolt szervi elváltozások az alkohol okozta elfajulásnak végletei. Nem következtethető azonban a végletekből, hogy azokon innen minden rendben van, különösen, hogy a mértékletesnek mondott ivás mellett testszerveink biztosan épen maradnak s ösz- szességükben az egészség képét adják. Ez nem igy van. A milyen ritkán felel meg nevének a mértékletesség, olyan gyakoriak az alkohol-okozta betegségek. Az említett végletek lassan fejlődnek, de ebben a fejlődésben már kezdettől fogva benn van az elfajulás folyamata. Egyszeri, vagy nagy ritkán történő alkohol- mérgezéstől kigyógyulhatunk teljesen, mint a hogy más betegségből is fölépülhetünk, minthogy szervezetünk anyagcseréje soha sem nyugszik s regeneráló ereje mindig kész az elnyűtt elemeket újakkal fölcserélni. De a gyakran ismétlődő alkoholmérgezésnek nyoma marad, azaz annyit változtat el testünk szervein, hogy azt szervezetünknek sem anyagcseréje, sem regeneráló ereje többé el nem tüntetheti.

Az alkohol rombolását szervezetünk minden részében történő felszívódása segíti elő. Kevés alkohol az ép gyomorban átváltozik aldehiddé, majd ecetsavvá, végre szénsavvá és vízzé. Ily módon nem tehet kárt. De a nagyobb mennyiségű alkohol változatlanul megy át a vérbe, innen a test szöveteibe, a honnan végre elég, vagy a honnan — mint a telhetetlen iszákosokban — részben a vesék utján változatlanul válik ki. A test szöveteibe hatolt alkohol oldó és mérgező tulajdonságánál fogva nagy mértékben rongál és ennek következménye a szervek elfajulása.

Természetesen fontos, hogy italunkban mennyi az alkohol. A cognac, rum, vagy más hasonló erős ital, legyen bármilyen finom, nagyobb alkoholtartalmánál fogva mérgesebb, mint más szeszes ital. Azok, a kik kizárólag ilyen folyós tűzzel élnek, gyorsan teszik tönkre egészségöket. Az olcsó pálinka, mely rossz spiritust és kozmás olajat tartalmaz, kétszeresen mérgező hatású; mondható akár népirtónak; valósággal az is. A kotyvasztott sprittes bor ártalmasabb a tiszta, erős bornál; a müborok készítőit méregkeve- rőknek kellene minősitelii. Sok iszákosnak mentsége, hogy a bort

vizezi, de ámítja magát, ha azt hiszi, hogy ártatlan a kellően vízzel hígított bor, igyék bár két litert naponként, mert két liter bor csak két liter bor, akár mennyit vizezzék is.

Az alkoholismusnak a társadalmat érintő nagy jelentőségét különösen az adja meg, hogy az elfajulási folyamat a szülőktől át" származik az ivadékra. A szülők testi és lelki tulajdonságainak közismert örökölhetőségét bizonyítja, hogy részegség bénította szellemi tehetség a gyermek kábaságában, gyönge-elméjüségében vagy hülyeségében jelenik meg újból, hogy az alkoholista elfajult idegzete a gyermek nehéz-nyavalyájában, az embert érhető legnagyobb csapásban, kerül ismét napfényre, vagy hogy a szülők érzéketlensége a gyermeknek az elzüllésre és bűncselekményre valp hajlandóságában kel ismét életre. Rendes dolog is, hogy iszákos szülők gyermekei testi és lelki fogyatkozásokban szenvednek. S tekintve az alkoholnak társadalmunk mindannyi osztályában észlelhető pusztítását, félő, hogy a következő nemzedékek mindinkább elcsenevészesednek. Hiszen megtörtént az évi ujoneozásnál, hogy egy faluból, hol a csecsemőkkel pálinkát szokás itatni, egy legénv sem vált be katonának.

Az a példa, a mit a gyermek az alkoholista-családban tapasztal, szintén káros. Alig egyrészről nem alkalmas arra, hogy a gyermekben egészséges érzést fejleszszen, helyes gondolkodásra, köte- lességtudásra szoktassa, másrészt megtörténhetik, hogy a társadalom ellenségévé heveri.

Ezernyi baj származik az alkoholismusból. Múló élvezet után sok maradandó baj! Ezek egymást ugyan ki nem egyenlítik.

E bajok kikerülésére mindenekelőtt szükséges, hogy a mértékletességet pontosan határozzuk meg. Az ivásban mesterré növelt tehetség nem lehet alapja a mértékletesség meghatározásának, mert különben oda jutunk, hogy azt is mértékletesnek fogjuk tartani, ki pár liter bort egy ültében elfogyaszt, ha csak jól bírja, azaz viselkedése nem sokat változik. Ellenkezőleg a mértékletesség meghatározásának alapjául csak a fejletlen ivási tehetséget vehetjük. Azaz: mértékletesnek csak az mondható, kinek a szeszes ital nem mindennapi szükséglete, sőt egyáltalában nem életszükséglete (mire nem is alkalmas) és ha iszik, soha kis mennyiségnél, azaz-egy pohárra valónál többet el nem költ. Azt, a ki egy nap sem bir meglenni szeszes ital nélkül és a szeszes italt a minden étkezés tartozékának tekinti, semmi esetre sem számíthatjuk a mértékletesek közé, hisz szakadatlanul az alkohol hatása alatt áll. Mértékletes az, ki nem tanulta meg az ivást, szomjúságát vizzel oltja és csak kivételesen él szeszes itallal.

De az ilyen mértékletesség is megbízhatatlan; mert az ember hamar megszokja a szeszes italt. S minthogy ritka az erős akarat, ritka az olyan ember is, a ki a szeszes italok csábításainak ellen- állani tudna. Ezért mondják ma a higienikusok és emberbarátok, hogy egyedül az abstinencia óvhatja meg biztosan a testi és lelki épségünket

Az, a ki azt az örvényt akarla látni, melybe az embert iszá- kossága sodorja, vessen csak egy pillantást valami pálinkás butikba. Füstös és párás levegőjű, homályos, piszkos helyiségben elhanyagult külsejű, vad vagy elbutult tekintetű, tántorgó alakok mozognak, kik minden jó érzésnek ellenmondó, ocsmány beszédet hallatnak. Ez az erkölcsi romlás betetőzője, a testi és szellemi elfajulás véglegesítő je, a gazdasági tönk végállomása. Ilyent nem volna szabad a társadalomnak megtűrnie s az államnak nem volna szabad abból jövedelmet huzni.

Ezek után természetes, hogy gyermekeket szeszes italhoz szoktatni valóságos bűn. Sőt föl kell használni az iskolát a tanulók abbeli felvilágosítására: mennyi veszélyt rejt magában az alkoholizmus s hogy annak kikerülésére az ivástól való tartózkodás az egyedüli biztos mód. Nevelő hivatásában nem felelhet meg áldásosabban az iskola, mintha az ifjúságot jellemének megszilárdításával önmegtartóztatásra szoktatja.

(Folytatás a 11-ik oldalon.)