Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-27 / 13. szám
13. szám. 1909 március 27. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 5. oldal. Az alkoholizmus. A szeszes italok szerfölött nagy jelentőségűek az ember életében. Mulatság, vendégség, ünnepség bennök leli éltető elemét. Adás-vevést, szerződéskötést áldomásivással erősítünk meg. Örömünknek a hevítő bor adja meg az emelkedett hangulatot. Bánatunkat a mémor homályába borítjuk. És azt képzeljük, hogy még lelkesedést is a szeszes italból meríthetünk legjobban. Minden közrehatott, hogy a szeszes italok nagy jelentőségre tehessenek szert. A biblia jóakaró pártfogásába veszi .Noé ősapánkat, a törvények enyhítő körülménynek minősítik a részegséget a költőink ivásra buzdító, szép zengzetes dalokat írtak. [Az okosság hírében álló németek (kik éppen azt tartják: Wer niemals noch :nen Rausch gehabt, der ist kein braver Mann, s iparkodnak is, hogy derék embereknek ismertessenek el) egy tudósa pedig 1874-ben kiadott, akkoron nagy tekintélyben állt munkájában korának véleményét a szeszes italokról a következő lelkes szavakba foglalta: „Összhangzó és tökéletes fejlődéséhez még mást is megkíván az emberi szellem, mint a módszert, melylyel egymagával tudóssá lehet ugyan, de rémitő pedánssá is. Az emberi szellem némelykor önmagán akarja tapasztalni a géniusz leheletét és az emberi öntudat ama költői magaslatát, mely az esetleges osztályérdekek és a nyárspolgári szükségletek kisszerű korlátain tul- erneli s belőle azt a szabad, bátor, a sorssal szembeszálló óriást csinálják, milyen ö valósággal rettenetes, fáradhatatlan küzdelmében egy nagyhatalmú fátum ellen. S ehhez több mint ezer éve a bor és a borban szülemlett lelkesedés járult a legjavával. Nem egy szellemes Írónak elragadó heve őriztetett megelőzőleg hüs pinczébeu, hol gondos kezek ápolák a Naptol közvetlenül hozzánk áthullámzott legfinomabbját minden feszitő erőnek.“ A ki ezeket irta, az egészségtan egyetemi tanára Würzburg- ban, névszerint Geigel Alajos. Vele egy véleménye volt a korabeli tudósok nagy részének. Reclam K., a lipcsei egyetem tanára, szintén higiénikus, azt irta Gesundheit czimü folyóirata egy cikkében: A borissza tán rövidebb ideig él, de bizonyosan jobban, mint a bornemissza. Az orvosok, tudományuk múlt időbeli tanításait követve, nem kevéssel járultak hozzá, hogy manap olyan általános a szeszes italok élvezete. Izgató és erős hatást tulajdonítottak nekik; e hatásra pedig, hogy életrevalóságukat élesztgesse és fokozza, szükségük volt az embereknek mindenha, akár voltak betegek, akár nem. Soha olyan pontosan nem követték az orvosok tanácsát, mint mikor szeszes italt rendelt, lett légyen bár kicsiny vagy nagy az adag és semmi képzelt vagy valóságos jóra nem teremtettek az emberek annyi alkalmat, mint az ivásra. Állító ag valami orvosi tekintély volt az is, ki a múlt század utolsó negyede elején az itt-ott járványszerüen jelentkezett és közeledésével fenyegető kolera-betegség ellen óvószerül cogna- cot ajánlott. A reklám lármás hangján kiküldőivé, az orvosi ajáulat, annyira közkedveltté tette ezt az italt, hogy nemcsak a kolerát, hanem minden bajt azzal iparkodtak elhárítani s végül ittak a nélkül, hogy betegségre gondoltak volna. Majdnem a cognac lett a sokat keresett, hosszú élettel kecsegtető bűvös ita-1; de szorgalmas fogyasztásának az volt egyedüli, hasznot- hajtó eredménye, hogy a cognacgyártás jövedelmező iparággá fejlődött. A cognac mellett mitsem vesztett kelendőségéből a többi szeszes ital. A szeszes italok nem versenyeznek annyira egymással, hogy ne támogathatnák egymást. A/, ki megkedvelte a cognacot. nem veti meg azért sem a bort, sem a sört. Talál is alkalmat hogy .azokkal összeegyeztesse. Szomjúságát sörrel olto- gatja mindenekelőtt, azután föleleveniti borral s végül a veszélyeztetett egyensúly vélt helyreállithatására cognacot önt fölibe. Ez a sorrend, a milyen kitűnőnek mondják mindenütt, akár klasszikusnak nevezhető. A gyermekek gyógyításában is elég gyakran rendeltek szeszes italt az orvosok majd abban a feltevésben, hogy az élet lángját szítják vele, majd abban, hogy a hiányos testerőt gyarapítják általa. A fejlődő nemzedék hosszú időn át orvusságos adagokban ismerkedett meg a szeszes italokkal, ha a szülők már előbb nem siettek az erősítő szer áldásaiban részesíteni gyermekeiket. A szeszes italok orvosi rendelésének csalódás lett a vége. Hosszú idő után végre kitűnt a tapasztalatok elfogulatlanabb megítéléséből és újabb, jól ellenőrzött vizsgálatokból, hogy nem gyogyitószer az alkohol. A XX-ik század kezdete óta gyökeresen megváltozott az orvosok véleménye a szeszes italokról. Manap azt tartják az orvosok, hogy ruegbizhatlan erősítő szer a szeszes ital, mert többet árthat, mint a mennyit használ; sőt nem is erősítő szer, inkább ellenkezője és a cognac nem óvószer, hiszen a járványoknak a legnagyobb számban az alkoholisták estek áldozatul s a legtöbb beteg az alkoholisták között van. Ezek után s hozzávéve, mi régóta ismeretes, csak nem gondolt vele senki, hogy az elterjedt iszákosság a közerkölcsök és közegészség megrontója az észbeli tehetsegek csökkentője és az ivadék elkorcsoaitúja, ilyformán pedig a társadalmi és a közgazdasági viszonyok hanyatlásának előidézője: napirendre került az alkohollal való éles társadalmi, közegészségi jelentőségének tanulmányozása. Az elmegyógyitó intézeti orvosok, kik leg többet és legközvetlenebbet tapasztalnak az alkohol romboló erejéről, adták meg az első lökést a szeszes italok elleni mozgalomra, mely ma, ha nem is szembeszökően, az egész civilizált világon észlelhető. Nagy többségben vannak ugyan még a kik a régi nézetekhez ragaszkodnak s a kik előtt megfoghatatlan, miért Ítélik el oly hevesen és kivált kongresszusokon ütött zajjal a szes-es italokat, mikor rövid idővel ezelőtt annyi dicsérni valót tudtak róluk, iható aranynak mondották a bort folyós kenyérnek a sört, sziverösitőnek a pálinkafélét s csak mértékletes élvezetüket követelték ? De az uj felfogás nem szorítható le többé győzelmi útjáról. A mi dicsérni valót találtak a szeszes italokon az emberek, az nem volt kellően megokolt s a mértékletesség, amit erénynek hireszteltek és a miről azt hitték, hogy megóv minden bajtól, különösen az alkohol káros hatásától, nem vált be. Nem vált be, mert nincsen mértéke a mértékletességnek, a szeszes italok csábitó ereje pedig gyakran ellenállhatatlan s nem vált be, mert mértékletesnek képzeli magát minden iszákos és még azok közül is sokan, a kiket mértékleteseknek fogadhatunk el, alkoholokozta betegségben pusztultak el. Lehetséges ugyan, hogy megszokik az ember bizonyos mennyiséget kár nélkül, mert vannak olyanok is, kik hosszú életen át zavartalanul iszákoskodtak, de nagyobb ritkaság az, mint hogy egynek-másnak a kevés is megárt. Ha a mértékletességet fejlett észbeli tehetségen és erő« akaraton nyugvó önuralom ellenőrizné, még megnyugodhatnánk benne, különösen azon föltétel alatt, hogy a szeszes ital ne legyen mindennapi szükségletünk, legkevésbbé egyedüli italunk: de kivételes az az önuralom s még azt is nem egyszer vetették ki a nyeregből a tivornya gonosz szellemei. Egy Írországi pap. Rater Matthew néven világszerte ismeretes, kinek, mint a méj tékletesség apostolának, 18ó4-hen Cork városában szobrot emeltek, ki életének munkabíró idejét annak szentelte, hogy népet a szeszes italoktól elvonja Látta a nyomort, mely az ártatlannak tetsző ivási szokásokból ered, látta a mámoritó italoktól növekvő szenvedélyt, mely csak dúló, romboló erejét működteti; látta az iszákosságból következő erkölcsi romlást: nem nyugodhatott tehát, mint népének jó pásztora, mig híveinek fogadalmát nem vette, hogy tartózkodni fognak az ivástól. Patter Matthew bejárta Angolországot, Norvé-
