Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-06 / 10. szám
6. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 10. szám 1909. március 6. t í V álasz Válasz a „Válasz“=ra. a Reformátusok Lapja 7-ik számában megjelent „Utolsó szó“ czimii czikknek a clevelandi egyházra vonatkozó részére. Nem czélom a polemizálás, sem a meggondolatlan heves kirohanás, nem volt soha kenyerem és természetem a versengés és egyenetlenkedés, de a fenti ezikk személyem és egyházamra vonatkozó részét szó nélkül nem hagyhatom, még ha bárány türelemmel és angyali szelídséggel birnék is. Hogy ki tette meg Hankó kollegát a clevelandi egyházban a csatlakozás miatt kiütött ellenmozgalom fejévé, nem tudom, de hogy annak az irányításában lehetett része, arra elég alapos leheta gyanú, mert Hankó kollega az ellenmozgalom clevelandi vezetőjével összeköttetésben volt már a múlt évben is, sőt a csatlakozás alkalmával is, hogy ez mily irányban történt, azt meg nem mondhatom, mert olyant nem szoktam állítani, a mit alaposan nem tudok. De hogy a presbyterián egyház azon törekvéséről, hogy Clevelandiam ellen-egyházat akar állítani, hogy volt tudomása, az elvitázhatat- lan. Világos ez azon nyilatkozatából is, melyet talán szeptember hónapban tett a saját lakásomon. Azt mondta ugyanis, hogy ha a clevelandi egyház becsatlakozik, akkor a presbyterián egyház azonnal felveszi az ellen-munkát. Én erre azt feleltem, hogy én ettől nem félek, mert egyházam tagjai hűek fognak maradni akkor is ehhez a templomhoz, a melyet annyi évek nehéz küzdelmei között hoztak létre és tettek nagygyá verej- tékes keresményük filléreiből. De nem szükséges ma már Clevelandban újabb egyház, mikor ma már három magyar protestáns egyház és templom van három lelkész vezetése alatt. Majd az 1908-ik év nov. 20-án hozzám intézett levelében is meg tetszett fenyegetni az ellenegyház felállításával, ami ezen levél következő soraiból világos: „Ha nem csatlakozol, én soha egy lépést sem teszek Clevelandban egy presbyterián segélylyel szervezendő egyház ügyében, ha pedig csatlakozol, bizonyára megkezdik a munkát a presbyteriánusok“. — Tehát meg voltam fenyegetve szóval is, Írásban is az ellenegyház felállításával. Ezek után az elfogulatlan olvasó- közönségre bízom, hogy megérdemeltem-e az „Utolsó szó“ czimii ezikk személyemre vonatkozó nem a legdíszesebb kifejezését s van-e azt jogom visszautasítani. Sokat elmondhatnék még ez ügygyei kapcsolatban, de nem teszem; nem czélom olajat önteni a tűzre. Én és egyházam, megyünk a megkezdett utón tovább. Jogunkban áll, hogy azt tegyük, amit egyházunk további fejlődésére legalkalmasabbnak látunk és egyházunk bel- ügyeinek intézésébe nem fogunk megtűrni semmi idegen beavatkozást, bármely részről jöjjön is az. Cleveland, O., 1909. febr. 21. Csutoros Elek ref. lelkész. Szives készséggel kiadtam a ,.Válasz“-t, mert bizonyos vagyok benne, hogj' az én válaszom után az elfogulatlan olvasó meg fogja mondani, hogy nekem volt igazam. Azt mondja Csutoros ur, hogy nem tudja, ki tett meg enge- met a cleveland-i egyházban a csatlakozás miatt kiütött mozgalom fejéve — s ő is. azzal a váddal illet, mikor azt mondja, hogy az ellenmozgalom vezetőjével összeköttetésben voltam már a múlt évben is. Ha Boldizsár Ferencz úrról van szó, kijelentem, hogy öt életemben csak egyszer láttam, vele életemben csak három levelet váltottam s akkor fs csak válaszoltam kérdéseire. Boldizsár ur maga megmondhatja, hogy mit beszéltem vele és mit Írtam neki, mert én azt nem szégyenlem. Azt mondja Csutoros ur, hogy a múlt év szeptemberében az ő lakásán ezeket mondottam : „Ha a clevelandi egyház becsatlakozik, akkor a presbyterián egyház azonnal felveszi az ellen munkát“. De azt is mondottam e mellett, a mostani körülmények között nem volna szerencsés dolog. Csutoros ur maga elismeri, hogy nem azt mondottam, hogy é n indítom meg az elit nmozgal- mat — s mégis ő irta Kuthvnak, hogy én vagyok az ellenmozgalom vezetője, pedig bizonyosan tudhatja, vagy ha nem tudja, akármikor megtudhatja, hogy én a clevelandi presbyteriánusokat nem ismerem, velük az ellenmozgalomról tehát nem is szólhattam s ez az ellenmozgalom ma sem kezdődött meg. Tovább azt mondja Csutoros ur, hogy 1908. november 20-án kelt s hozzá intézet levelemben ezeket Írtam: „Ha csatlakozol, bizonyára megkezdik a munkát a presbyteriánusok“. Igaz, ezeket írtam; de ismét nem azt, a mit Csutoros ur So. Bendben állított s állítani akar most is, hogy é n megyek a presbvteriánusokhoz, hogy a munkát ők ott megkezdjék. Én mindig azt mondottam és Írtam, hogy a presbyteriánus egyház s nem én leszek az, a ki Clevelandban magyar missiót kezd és Csutoros ur mégis azt hajtja s hatajtja a heti szemét-ben, hogy én vagyok a bűnös. ítéljen hát az olvasó. A mi pedig a presbyteriánusok clevelandi munkáját illeti, akár mit mondjon az egész ellen-had, bizonyára jobb, keresz- tyénibb és áldásosabb volna annál, mint a mit a hazai egyház végez. Erre a munkára, jóllehet én semmit sem tettem s nem teszek ennek megindítására, bizonyára szükség volna Clevelandban, a magyar Debreczenben is, a hol a ref. magyaroknak csak egy kis része tartoizk egyházhoz, olyan egyházakhoz, a hol az egyházi munka a lelkészi hivatalban kezdődik és egyszersmind végződik is. Annyi magyar között, a mennyi Clevelandban van, buzgó hivekkel és buzgó lelkészszel tiz virágzó magyar ref. egyházat is fen lehetne tartani. Csakhogy akkor nem volna elég a nagyhangú hazafiaskcdás> nem volna elég ,,őseink“-re hivatkozni, hanem akkor meg is kellene mutatni, hogy miben áll a hazafiság s hogy őseink méltó utódai is vagjmnk. Csak egv pár szót még. Csutoros ur szereplését a csatlakozási mozgalomban sokan ismerik s nem méltatlanul nevezték el ezért két-csutorásnak, mert mint az a bizonyos lutheránus harang mondá: „hol ide, hol oda“, ő is hol ide, hol oda hajladozott, mert meggyőződése sohasem volt szilárd. Emlékezzék csak vissza ama pittsburgi gyűlésre, a melj'en ezt neki keményen meg is mondogattuk — s ismerje el, hogy azzal, hogy sohasem volt kenyere a versengés, épen azt igazolta, hogy nem volt soha szilárd meggyőződése, most sincs, a mikor, csak a többiek után ballagva, becsatlakozott. En nem avatkozom a clevelandi egyház dolgaiba, de azért bátran mondom ismét, hogy az egész csatlakozási komédia csak a pap érdéke, a gyülekezeteknek pedig mérhetetlen kára. Azért érzek együtt azokkal a clevelandiakkal, a kik nem ballagtak Csutoros ur csutorája után. Egyebekben pedig béke velünk. Youngstown, O., 1909 márczius 1. Hank» II. Gyula.
