Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-02 / 1. szám
2. óim... “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja' 1. szám. 1909 január 2. | cXDJON ISTEN... | — fa 'zm ÚJ ÉVRE. Adjon Isten ez új évben A magyarnak békét! . . . Szép hazánkat oltalmazza, Ellenségnek soli’se hagyja Pusztítani népét! Adjon Isten ez új évben Eleget a jóból! . . . Kamarából és pincéből A padlásról és erszényből Soha ki ne fogyjon! Adjon Isten ez új évben Egyebet is, mást is! . . . Kinek-kinek szive szerint, — A mi szem s szájának tetszik, Fiút is, leányt is ! Adjon Isten ez új évben Ha mást nem is nékiink: Őrizze meg nemcsak testi, De tartsa meg a mi lelki Friss jó egészségünk! ton, O., 1909. január 1. KOVÁCS ENDRE ref. lelkész. Jézus a templomban. (Lukács evangéliuma II. rész, 41—52 versei.) Ott áll Jézus, a tizenkét éves gyermek, a templomban a tudomány doktorai, az írástudók között és kérdéseivel zavarba hozza a bölcseket s feleleteivel megszégyeníti a tudósokat. Hányszor hoznak zavarba minket is a kis gyermekek az ő ártatlan kérdéseikkel és hányszor szégyenitenek meg találó feleleteikkel ? Hányszor hozná zavarba a Jézus és hányszor szégyenitené meg ma is a mindent tudó bölcseket, kik felettébb bölcselkednek s bámulatra méltó találmányokkal boldogitnak ugyan, de rendesen elfeledkezne karról, hogy „minden bölcseségnek kezdete az Urnák félelme.“ (Példabeszédek I. rész, 7. verse.) Arra tanította meg a gyermek Jézus a bölcseket, arra tanít ma is mindnyájunkat, hogy csak a szeretet az, mely egyedül ad igaz örömöket s szerzi meg az élet boldogságát. A szeretet Isten iránt, kinek gyermekei vagyunk, kinek tehát át kell adnunk egész szivünket; a szeretet az emberek iránt, kiknek testvéreik vagyunk, a kikhez tehát testvéri indulatokkal, önzéstelen szeretettel kell közelednünk, a szeretet, a józan és okos szeretet magunk iránt, tehát mindenek felett a mi halhatatlan lelkünk javáért való munkálkodás. Hogy megtanulták-e a zsidó bölcsek a szeretetet, erre nézve nincs egyenes adatunk szent könyvünkben; de, mert tudjuk, hogy Jézusnak a legnagyobb ellenségei közé tartoztak a tudomány doktorai, bátran felelhetünk a kérdésre nem-mel. Hát mi megtanultuk-e a szeretetet, a melyre a Jézus minket is tanított és tanít ma is? Bizony erre sem adhatunk kielégítő feleletet, sőt pirulva kell elismernünk, hogy minden bölcsességünk ellenére is, a mi magunk nyilvánvaló kárára, sokszor éltünk sze- retetlenségben az Istennel és embertársainkkal s magunkat sem mindig szerettük helyesen, a mikor csak testünket szerettük. Úgy van, hiába tanított a Jézus, mi a szeretetben sokszor szándékosan maradtunk tudatlanok: Istennel nem gondoltunk, a mikor törvényeit áthágtuk; embertársainkat nem szerettük, a mikor őket rágalmaztuk s megkárosítottuk, gyűlöltük és üldöztük; magunkat sem szerettük, a mikor az életörömeiért erkölcstelenséggel és mértéktelen élettel szennyeztük be magunkat. Pedig, úgy-e, tudtuk, hogy mi az Ő tanítványai volnánk S tanítványok csak úgy maradhatunk, ha szeretetben járunk, a miképen Ő is szeretett minket? Pedig, úgy-e, éreztük, hogy az igaz szeretet nélkül üres a mi életünk és boldogtalanok ebben a mi napjaink? Hát ha ezeket igy tudtuk és éreztük, ugyan miért nem cselekedtünk' azonképen.. Hanem a mi elmúlt, vissza nem jön; kár hát most ezeket kérdezgetnünk és aztán továbbra is azonképen cselekednünk. Ha eddig a Jézustól nem tanultuk meg jól, hogy csak a szeretet által lehetünk boldogok, saját kárunkon tanuljuk meg legalább, hogy ezután szeretetben kell járnunk. Imé, az Isten megadta érnünk az új esztendőt s adott időt a megtérésre, hogy a mit megtanultunk a Jézustól, azt kövessük. Hagyjuk el tehát a hálátlanságnak útját s jó Atyánkat szivünk teljességével szeressük, szeretetünket pedig mutassuk meg az Ő törvényeinek való engedelmességünkkel. Hagyjuk el a gyülölségnek és boszúállásnak ránk nézve is veszélyes utait s felebarátainkat testvérekként szeressük, szeretetünk bizonyságai pedig a mi jó cselekedeteink legyenek. Hagyjuk el a bűn útját, melyen járva testünk múló javai után futottunk s tiszta élettel és becsületesőnunkával, erkölcsösséggel és mértékletességgel ékeskedjünk ennek utánna. Ezen az úton, az Ur Jézus követésével szerzünk magunknak jó napokat ez' esztendőben is és ezen az utón nyerünk Istentől, ha kitelnek földi életünk esztendei, örök életet a mennyben. Youngstown, O. HANKÓ M. GYULA ref. lelkész.
