Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-26 / 52. szám
52. szám. 1908 dec/ember 26 'Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 7. oldal. — Én adófizető polgár vagyok, tudja maga ! ? A szűr alatt sokan morogtak erre valamit, de a rendőr azért nem engedett. . — Otthon kell tartani a gyermekeket, ez a törvény. De Fertály mester sehogyse tudott belenyugodni a törvénybe. Fertály né, egy kis vézna, összetöpörödött asszony a kezét tördelte : — És éppen az ünnep előtt!....... Fertály mester mérgében káromkodva az (illőhöz vágta a kalapácsot. Aztád dühében besietett oda, a hol Józsi a faládán sápadtan feküdt. Nem....... nem te vagy az oka — morogta. Lecsendesedve, szégyenkezve ment ki, de egy kis idő múlva újra elöntötte az epe és ismét berontott. Megállt a beteg gyermek előtt. — A gyermek nem tehet róla, haszontalan ember az orvos s punktum....... Estig dolgozott. Munka után leült beteg fia mellé, fejét tenyerébe hajtva sóhajtozott. Az asszony hideg boiogatást rakott a g) érmekre, miközben siránkozva mondotta : — És éppen az ünnep előtt! — A kis Józsi érezte, hogy betegsége miatt kötelességét — a koldulást nem teljesítheti. Mikor senkisem látta, próbálkozott felkelni, de felette gyenge volt ; a betegség hirtelen megfosztotta minden erejétől. Neki is a gyermekek jártak eszében, a kik őt hiába várják, lesik az ablakoknál. Török Andrisnak olyan báránya van,hogy mégbégetni is tud, — susogta Józsi testvérének, Palinak, a ki a nagy ’cipők,ekJiordta. A nagy cipös Pali mérges volt : — Épp most kellett betegnek lenned ! — mondotta szemre- hányólag. Szegény Józsi erre elszégyenlette magát: * — Nem vagyok én "beteg, — susogta — csak a torkom fáj. A kovács mester teljesen kétségbe volt esve. Már előre szá- mitgatta magában, hogy mi mindent fog no ni az ő gyermekeinek a Jézuska. Az öreg Török Andrásnak van egy régi vadász zubbonya, azt elkérette volna ; az öreg nyugalmazott bíró, Diósi ur, egy szép dolmányt igére....... E gondolatai közi en nagyokat sóhajtott : Hej, a szegény embert még az ág is huzza. Annál büszkébb volt, hogy ö maga kérje el a karácsonyi ajándékokat. Utoljára is kicsoda ő? Önálló iparos polgár....... Ezzel újra kiment műhelyébe, hogy dolgozzon, de előbb az ajtó felé irta fel a nevét : Fertály Pál kovács mester. A gyermekek betlehemes játékra készültek a malomszögben és a nagy cipös Fertály Pali akarta a nevezetes öreg juhász szerepét játszani. El is szökött ő otthonról még napvilágon, mivel a betlehemes játékhoz sok előkészület, tanácskozás szüi^éges a minek oly titokban kell végbemennie, mint valami összeesküvésnek Másnap karácsony napja volt. Az orvos ismét a beteg Jó si- hoz sietett. A kis Józsi a különféle takaró alatt annyira összehuzódott, mint egy labda, csupán csak az orra látszott ki egy kissé. Máski r két nagy fényes fekete szemét bágyadtan hordoz’a körül a szobában. Az arca fonnyadt, megnyúlt. Az öreg orvos mo3t már nem szólt semmit. Sóhajtott és elment sebesen. Fertály mester a műhely ajióban dolgozott valamit, __az orvos1 hozzá ment s a vállára tette a kezét e szivakkal : — Meghal a fia, Fertály ! Fertály ijedten nézett fel az orvosra. — Józsi? — kérdezte röviden. Az orvos bólintott s aztán lassan elindult. — Feitály mester ámulva nézett utána, majd fejét csóválva, bement a házba és ijedten csodálkozva nézte a szegény beteg kis fiút. Kezét homlokára tette. Józsi fuldokló, nehéz lélegzése hallatszott a szobában. — A testvérei a szoba közepén a földre voltak letelepedve, hol egy gzárnyatörött verébbel játszadoztak. /Csak A aagy iiijjüő Pali ült a kis beteg fiú mellett és ragyogó szemmel, susogva beszélte el neki a tegnap esteli betlehemes pásztor játékot. — Síje Karolynak arany süvegje lesz....... A beteg Józsi csodálkozva kérdé : — Honnét veszi ? A nagy cipös Pali hetykén felelt : — Onnan, a hol van ; betlehemeseknek mindenki ad kölcsön. Pozsgai még kardot is köt az oldalára....... Józsi merengve sóhajtotta: — De szeretném látni ! — A jászol is, melyben a kis Jézus fekszik, tiszta aranyból való és színes lámpák világítják meg....... — De szeretném látni ! — Nem láthatod meg, mert ide nem, csak az urakhoz megyünk, a hol pénzt adnak. A jászol maga többe került tiz koronánál, azt meg kell fizetni — szólt a nagycipös. Szegény beteg Józsi ez utóbbi szavak felett elgondolkozott, de sehogysem birt belenyugodni, — Van egy fényes krajcárom eldugva az udvaron....... Megmondom, hol van, ha eljöttök. A nagycipös Pali megvetéssel felelt : — Egy krajcár !.......Még egy forintért sem........ A beteg gyermek erre nagyon elszomorodott. Egyszerre rosz- szabra fordult állapota. Hörgött és a szeme kidülledt. Az anyja ijedten kapta az ölébe. A beteg fiú szeme szüntelen nagy cipös bátyján volt. — Eljöttök ? — kérdezte. Fertály Pali mérgesen kiáltotta ; — Jól van no, eljövünk ! Pali még az apjának is imponált. A kovácsmester minden szó nélkül engedte a szegeket és szerszámokat elhordani a műhelyből, melyek a jászol készítéséhez szükségesek voltak. Leszállt az est, az a gyönyörű este, melynek emléke szivünkben ragyogó csillagokkal van tele. A beteg Józsi egy pillanatra sem vette le a szemét az ajtóról. Minden legkisebb zajra összerezzent. Fertály mester elvitte gyermekeit a városba karácsonyt nézni, hogy a krvilágitott ablakokon keresztül nézzék a gazdagok örömét Az anya beteg fia mellett maradt otthon. Sóhajtozott. Józsi mozdulaUanul feküdt....... Egyszer c-sak éles csengetyüszó hallatszott az ablak alól, mit tüstént vékony gyermekhangon éneklés követett. Józsi szinte lázban égő szemekkel ügyelt az énekre. Az ének elhalt, felnyílt az ajtó és csörgös botokkal két juhász jött a szobába. Énekeltek és Józsi kinyújtotta kezét : — Síje Káro y, — rebegte boldogan. Ekkor kerüli be az ajtón a juhászok öreg apja s nagy fehér bundájában a földre vetette magát az ősz szakállu ember és ott heu eigözött. — Miért nem hagytatok aludni, éppen juhpaprikással, meg túrós csuszával álmodtam....... És tovább hentergözött, rugódozott. — Pali, Pali 1 — kiáltott nevet"e Fertály Józsi. Azonb in mindjárt hátra, visszadölt és fuldokló, nehéz köhögés fogta elő. A juhászok öreg apja még hentergödzött és düny- nyögö hangon olyan bolondságokat beszélt, hogy még a sóhajtozó Fertályné is nevetett, — de szegény Józsi csak vergődött már, mint egy megsebzett madárka. Behozták a szép, kivilágitott jászolt is. A négy fiú, aki hozta, talpig fehérbe volt öltözve, mint az angyalok. Fertályné csodálattal nézte a gyönyörű jászolt, mig karjaival Józsit ölelte át. — Oh be szép, gyermekek, — rebegta ijedten. Attól félek, hogy Józsika már meghalt. Megrémülve szorította a kebléhez a halott gyermeket. A juhászok öreg apja felemelkedett a földről: — Józsi! — kiáltotta — hát a szakállamat sem húzod meg ? De Józsi ekkor már az igazi jászol közelébe» járt valahol,
