Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-14 / 46. szám

y ! TOO mi! ■4b. -szaru. 1908 november 14. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 11. oldal. REGÉNY CSARNOK. A sátán szomorúsága* (82-dik folytatás.) Megfagyva és megnémulva hallgattam s hangja a halálos csendben iszonyatosabban hangzott, mint a legerősebb vihar. — Te, Istennek a munkája, a ki annyi öntudatos atommal vlígy megáldva, mint általában az ő teremtményei és a halhatat­lanságnak végtelen gyökerével, te olyan veszendő jókat gyüjtöttél a magad számára, a minőkben ezen a planétán gyönyört találtál s a magad halandó értelmével tagadtad az örökkévaló láthatatlan dolgokat....... Neked a Teremtönek akarata megengedte, hogy lásd a természetet, — de kegyelmessége elrejté előled a'természet- fölötti dolgokat — s miután nem látod: kétkedel. Kétkedel nem­csak az örökkévaló szeretetben és bölcseségben, mely elrejt előled sok dolgot, mig elég erős nem leszel a tudásban, — de kétkedel még egy másik világ létezésében is....... Bolond 1... Időd a termé­szet feletti idők által számittatik s napjaid természetfeletti törvé­nyek korlátozzák. Minden gondolatod szabad, cselekedeted a jö­vendő, természetfeletti lényegét készíti elő. A mi itt voltál a te lelkedben, — az leszel, annak kell lenned ezután. Ez a törvény nem ismer változást....... Arca fényesebbé változott, — s a mint tovább folytatta, hangja a legszebb zenéhez hasonlított. — Az emberek maguk választják és formálják jövendőjüket. Szabadon választhatnak. A legalacsonyabb is elérheti a legmaga­sabbat : az eget az Istennek lelke által, — s leszállhat a leg­alacsonyabbra, a pokolba, a tagadásnak szelleme, én általam. Az Isten-embert a világ megvetette, s keresztfára juttatta, __ de az ördög az emberben él és imádtatik. Az ember választása ez és nem az Istenes nem is az enyém. Ha ez az önző emberi faj egyszer en­gem végkép megtagadna és elhagyna, — tovább nem lehetnék az, a ki vagyok, s azok is megszűnnének létezni, kik most az enyéim. Figyelj, mig életed folyását elmondom, --- sok embernek hasonló az élete a tiedhez s ítéld meg magad, milyen keveset tőrödnek az égi hatalmak veled, s milyen sokat a pokol hatalmasságai. Önkéntelenül is megborzadtam s lassan tudatára emelkedtem annak, mit jelent ez a nem földi beszélgetés. — Te, Tempest Geoffrey, olyan ember vagy, kinek a Terem­tő észbeli tehetséget adott, - azt á felséges égi tüzet, a melyet mi Géniusznak nevezünk. Kevés halandónak van része olyan ritka nagy ajándékban — s jaj annak, c ki ilyet nyert s önmagáénak tartja, a melyet a maga számára használ és nem az Istenért mun­kálkodik azzal. Az isteni törvények vezettek a tanulásnak, a szen­vedésnek, a csalódásoknak, az önmegtagadásnak s a szegénység­nek az utján, — mert egyedül ezek által nemesül az emberiség a halad előbb a tökéletesség utján. Fájdalmak s munka által edződik meg a lélek a harcra. Sokkal nehezebb egy győzelmet nemesen használni, mint átmenni a hábarun....... És te eldobtad magadtól az isteni jóakaratot, — a Megalázkodás völgyén való járást nem szeretted. A szegénység haragot gerjesztett benned s az éhezés be­teggé tett. Mégis, látod, a szegénység jobb, mint a gazdagság s az éhezés egészségesebb, mint a pöffeszkedés. Nem voltál képes vár­ni; nyomorúságod elviselhetetlennek tűnt fel előtted, mások nyo­morúságát meg sem láttad s kész voltál arra, hogy az Istent meg­átkozzad és mégha1 j. ... Ezért nyertél milliókat s ezért jöttén én te hozzád. ­Teljes magasságában állott előttem és szemében a fájdalom­— Oh bolond, — miként intettelek téged....... Akkor, a mi­kor legelőször találkoztunk, megmondottam neked, hogy nem az vagyok, a kinek látszom....... Az isteni elemek összetörtek benned, a mikor barátságra léptünk Mikor láttam az utolsó gyenge harcot a te lelkedben, hogy engem elhagyj s bennem ne bízzál, nem ma­gam intettelek-e, hogy hallgass lelkedre ? És te — a természet fe­lettiek ellen törtél s káromoltad a Krisztust... Ezerszer lett volna alkalmad, hogy engem elhagyj s engem egy pillanatra megválts a szomorúságtól s a szenvedéstől — de nem tetted. Egy szempillantásig elhallgatott s szemöldökét összevonta. Aztán folytatta: — Most tudd meg, a saját akaratodból minő hálóba jutottál. — Milliónyi pénzed az enyém volt. Az az ember, a kitől örö­költed, egy nyomorult teiemtés volt. Tetteinél fogva ő és a mije volt, az enyém lett. Öngyilkossá lett, hogy az élettől szabaduljon, de most él igazán egy olyan életet, a hol megérti az emberiség éle­tének az igazi értékét. Ezt nem tanultad még me . Egy-két lépést tett előre, s szemeit merően reám függesztette. — A gazdagság, éppen úgy, mint a szellem nem egyéni hasz­nálatra adatik, hanem, hogy azok is részesüljenek benne, kik nem nyertek ilyet. Mit tettél te embertársaidért? Az a könyv is, a me­lyet a megveszi égetésről, a romlottságtól Írtál, csak azért Íródott, hogy neked elismerést szerezzen s nem azért, hogy másokat segít­sen s vigasztaljon. Házasságod csak a beteges ambíció és az érzékiség alapján történt s a mit óhajtottál, bizony megnyerted. Házasságodból hi­ányzott a szeretet....... Hiányzott belőle az Istennek az áldása....... Azt gondoltad, hogy Isten nélkül is meg tudsz élni.......Életednek minden tette saját magadnak a gyönyörűségét szolgálta s ezéit vá­lasztottalak ki, hogy halld meg és lásd, a mit kevés halandó lát­hat 'meg : az elválasztó vonalat e földi és a jövendő élet között. Te nem követtél el főben járó bűnt... Nem öltél, nem ra­boltál, — paráznaságod, Istentagadásod a modern világban sokan gyakorolják... De bünöä vagy ennek a kornak a legnagyobb bű­nében, az érzéki önzésben, — ebben a legnagyobb és remény­telen bűnben....... A gyilkos, a rabló, a parázna, az Istenkáromló megjavulhat: de az önző számára nincs menekvés, mert nagyobb­nak tartja magát az Istennél is Az ön/ő az eget nem ismeri, — az Istent megtagadja s pusztulás tölti be ezt a csillagzatot, a melyet az angyalok a szomorúság csillagának neveznek....... A vég közel van....... És én kivettem a magam részét abból, hogy ez a vég el közeledjék. Ha ez a csillagzat elpusztul s olybá lesz, mint a buborék a le­vegőben : az embereknek és asszonyoknak a lelkei tovább élnek s mikor miriádnyi világokban és formákban megtisztulnak — akkor térek vissza az Istenhez, de addig nem. (Folytatása következik.) Bronzlelet. A Debrecen mellett fekvő hajdusámsoni határban tavaly Farkas Gergely birtokán a szőlőt kapáló munkások gazdag bronzkori leletre bukkantak, A föld színétől félméternyire a puha homokban több fegyvert találtak, kardot, csákányokat, fejszéket, a melyek kivétel nélkül a debreceni városi múzeumba kerültek, a hol most dolgozták fel őket. A tudományos vizsgálat az épen ma­radt hadi szerszám értékét igen nagyra becsülte. A fegyvereket, köztük különösen egy tör formájú kardot, gazdag cifrázat ékesiti és mindannyi az akkori ötvösművészet remeke. Három csákány, egy harci balta és nyolc harci fejsze van a talált fegyverek között. Érdekes, hogy a tárgyakat szépen egymás mellett, mintegy elren­dezve találták a földben és közelükben semmiféle más holmit nem találtak. Ebből arra következtetnek a régiségtudósok, hogy a lelet minden tárgyát valamilyen szertartásra használta a bronzkor lakója. nak a tüze égett. HUE FIA 422 tail ft. Gyors és megbízható bankház. Alapittatott 1885-ben. Közjegyzői iroda. Meghatalmazások s mindennemű közjegyzői okiratokat szakértelemmel kiállítunk. Kon­zulátusi hitelesítéseket beszerzünk. Tanácscsal ingyen szolgálunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom