Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-10 / 41. szám
41. szám. 1908 október ÍÖ. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« ru- ; . kozók névsorát valameljdk legközelebbi számában a református lapnak fogjuk közölni. Áldja meg a jóságos Isten azokat a jó sziveket, kik az Idvezitö paraucsolata szerint, könyörületességre indultak! Egyháztanácsi gyűlés tartatott múlt vasárnap délelőtti istenitiszteletünk végeztével. A gyűlésen kisebb fontosságú ügyek intéz- tettek el és felolvastatott a pénztárnok által a háromnegyedévi egyházi pénztári számadás. A nehéz időkben kérjük kedves hivein- ket, ne feledkezzenek meg anyaszentegyházunk fentartásának közönséges és sok rendbeli szükségeiről. Legalább azok, kik erőben és egészségben mindennap dolgozhatnak, adják meg Istennek is, amivel Istennek tartoznak. így remélhetik magukra továbbra is az Ur áldását. ^^.Templomunkban az úgynevezett ujbori hálaadó szent alkalmatosságból kifolyólag november 1-én leend megtérítve a kegyelem szent asztala. Jól lehet e szent alkalmatosság még igen távol vagyon, mindazonáltal közöljük ezt különösen vidéki és illetve azon híveinkkel, kiknek konfirmáczionális kort elért gyermekeik vannak^és azokat ezen ünnepi alkalommal kívánják előkészíttetni á szent asztalhoz való járulásra, hogy haladéktalanul küldjék fel 12 évek betöltött és még meg nem konfirmált gyermekeiket a homesteadi parókhiára. REGÉNY CSARNOK. G------------------------------------------------------------------------------A sátán szomorúsága (77-dik folytatás.) Uly sokáig hallgatott, hogy engem egészen meglepett. Elhalványodott, alakja szinte hidászéra fagyosságot árult el s kifejezése iszonyatos volt. Némi szünet után rám tekintett. Szemében láng lobogott, bár ajka mosolygott. — Igen, hiszek a pokolban. Hogyan hihetnék másként az égben. Ha van magasság, van mélység is; ha van világosság, van sötétség is. És... a mi az emberiség legfőbb ellenségét illeti, ha azoknak a históriáknak, a miket róla beszélnek, a fele volna is igaz, úgy a világegyetemnek a legszánalomra méltóbb teremtménye volna. Mi volna a világnak minden szomorúsága a sátán szomorúságához képest. — Szomorúság! — válaszoltam. Hiszen neki Örülnie kellene, ha a gonosz győzedelmeskedik. — Sem angyal, sem ördög nem képes erre. A gonosz munkájának sikerén örülni, olyan időleges őrültség, mely csak az embereket támadja meg. Mert, ha a gonoszból valódi öröm származnék,- khaosz támadna ismét és az Isten magát pusztítaná el. A messzeségbe tekintett. A nap épen aláhanyatlott s egy csillag halványa sugarai ragyogtak keresztül a felhőkön. Ismétlem — folytatta — a Sátán szomorúsága meg nem mérhető, örökkévalóság magában véve is s elképzelni is lehetetlen. Kizáratni az égből. — hallani mindenkor azoknak az angyaloknak a szavát, kiket egyszer ismert és szeretett; vándorolni a sötétségnek a pusztaságain, epekedni az égi fény után, a mely egykor lényéhez tartozott és tudni, hogy mindez az ember hibája, az e m bér önzése, kegyetlensége miatt van; tudni, hogy ez teszi öt számüzötté, hogy ne találjon irgalmat és kegyelmet, oh ez iszonyú. Az ember nemessége csaknem felemeli az elátkozott szellemet az elvesztett örömökhöz, — de az ember gonoszsága ismét lerántja öt. Titifus szenvedése ezzel összehasonlítva semmi se volt. Ne csodáld hát, ha gyűlöli az embeiiséget, ne kárhoztasd, ha elpusztítására törekszik, — ha gyűlöli őket a halhatatlanságért. Krisztus megváltotta az embereket s tanításaival megmutatta, hogy az ember hogy válthatná meg a Sátánt. — Nem értelek, mondott .m érzékenyen s hangjának fajda 11. oldal. — Nem? —Valóban az én magyarázatom idegenszerünek tűnhetik fel előtted. Ha az emberek hívek volnának halhatatlan lelkükhöz, az Istenhez, a ki teremtette őket, ha itt áldozatkészek, becsületesek, bátrak, hivek, önzetlenek volnának, az asszonyok pedig tiszták, szeretetre méltók: nem tudod-e elképzelni, hogy az ilyen világnak- ereje, tisztasága arra indítaná Lucifert, a reggelnek a fiát, hogy7 azt szeresse és ne gyűlölje? Nem képzelhetö-e el, hogy ily módon a paradicsom bezárt kapui újra megnyílnának és őt nem emelnék-e fel a tiszta életűek könyörgései az Úrhoz, hogy ismét viselhesse az angyali koronát? Nem volna-e ez megvalósítható. Oh igen — s mint egy legendának az anyaga pedig kitűnő, — se mellett előttem teljesen uj. De miután az emberek sohasem lesznek teljesen becsületesek, az asszonyok pedig tiszta életűek, félek, hogy szegény ördögnek kevés kilátása van arra, hogy meg- váltassék. — Én is félek ettől, — s valami különös kifejezéssel tekintett ream. Nagyon félek s miután ilyen kevés reménye lehet, becsülöm, hogy egy ilyen értéktelen fajnak a fő-fő ellensége. Egy perczig szünetelt, majd hozzá tette: csudálom, hogy mi ilyen lehetetlen tárgyról beszélgetünk. Valóban egész érdektelen, mint minden szellemi tárgy általában. Czélom ebben az utazásban nem az volt, hogy lélektani bizonyítékokkal untassalak, de hogy elfelejtessem veled bajaidat s hogy alkalmat adjak arra, hogy élvezd a jelent. — Hangjában valami rt-zgése volt a szánakozásnak, a mely felköltötté bennem az önmagam felett való sajnálkozásnak érzetét, ez pedig a legroszabb ut arra, hogy az erély erösitessék. Nagyot sóhajtottam. — Bizony sokat szemeltem, többet mint mások. — Többet talán mint más milliomosok, — szólt Lucios hangjában sok volt a gúnyból. Azt hiszik, a pénz mindent megszerez s ha szenvedtél az csak a fátumnak tulajdonítható, mivel elég készpénz áll rendelkezésedre. — Mosolya félig kegyetlen, félig édeskés volt a mint beszélt s bennem újra feltámadt a félelem iránta. És társasága még is kelle- metes, vonzó volt. Nem tagadhattam el magam előtt, hogy a »Láng«-on való utazásunk nagyon kellemes volt a fényűzéssel berendezett hajón. Anyagi tekintetben nem volt ott semmi kivánn való. A mit az ész és a képzelet csak kigondolhat, mindent feltalálhattunk ezen a hajón, a mely mint valami mesebeli hajó repült át a tengeren A matrózok közül többen képzett zenészek voltak s alkonyaikor elővették muzsikáikat és édes dalokat játszottak. Lucio maga is gyakran énekelt s gyönyörű hangja áthatott a tengereken, felhangzott a csillagokig s méltó volt arra, hogy az angyalok is leszálljanak az égből s hallgassák azt, Elmémet annyira betölté ez a zene, hogy a nagy hallgatásban valami kimondhatlan bágyadás vett rajtam erőt, nyomorultnak, elhagyottnak éreztem magam, mert bizonytalanságban voltam saját magam iránt s úgy éreztem, mintha elvesztem volna a pusztában s megkellene halnom. Ez a gondolat csaknem megőrjített. Lassan-lassan mindinkább hallgatag lettem s mikor Alexandriába értünk, nem éreztem semmi gyönyörűséget. A hely uj volt reám nézve, de az újdonság nem hatott meg. Semmi sem érdekelt. Valami lethargikus zsibbadtság vett rajtam erőt s mikor a hajót elhagytuk, hogy Kairóba menjünk, semmi örömet nem találtam az utazásban, sem abban, a mit láttam. Csak akkor tértem kissé magamhoz, mikor beléptünk a fényesen berendezett kéjhajóra, mely a mi számunkra volt kiváltva, hogy a Níluson alá szállítson bennünket. A sárga folyam nagy hatást tett reám, órák hosszáig elüldögéltem a fedélzeten levő ringó székbe s néztem a partot s a régen meghalt királyoknak az emlékeit. Egy este, mikor a hold magasan ragyogott s bevilágította a földi koroknak a romjait, igy szóltam: (Folytatása következik.) másságától meghatva. Gyors és megbízható bankház. Alapittatott 1885-ben. Közjegyzői iroda Meghatalmazások s mindennemű közjegyző okiratokat szakértelemmel kiállítunk. Kon zulátusi hitelesítéseket beszerzőnk. Tanácscsal ingyen szolgálunk.
