Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-10 / 41. szám
Tudakozzátok az írásokat* V a s á r n a p, október 11. »Csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ó beszédéi közül;« (1 Királyok VII 1:56.) Mennyi sok hiábavalóságot beszélnek az emberek és milyen sokat ártanak ezzel nemcsak embertársaiknak, hanem maguknak is,! Pedig a beszédnek ajándékát nem azért adta az Isten az embernek, hogy azzal ártson, hanem azért, hogy azzal mindeneknek használjon. Áz ember azonban, mint Isten többi ajándékaival, a beszédnek ajándékával is visszaél s gyakran szerez magának is> másnak is veszedelmet azzil. Jusson csak eszünkbe itt az. a ki a pletykázás fegyverével sérti embertársait, ju-son eszünkbe az, a ki a tudatlanokat hazug beszédekkel lazítja és jusson eszünkbe az a sok, szemétre való újság és regény, mely gyülölséget hirdet és erkölcstelenséget gerjeszt. Bizony igaz, hogy a nyelvnek beszéde olyan mint a tűz, mely sokszor'pusztít és igaz, hogy a ki jó napokat akar látni, annak nyelvét el kjeit tiltani a gonosztól. Hétfő, október 12. »Most pedig miaekutánna megszabadultatok a bűntől és Isten szolgáivá lettetek, annakjgyümölcsét vettétek, a szent életet, melynek vége örök élet.« (Kómái levél VI: 22.) Az Ur Jézus beszédeiben nincsen semmi hiábavalóság, mert minden szava az emberiség javát, boldogságát munkálja. Az Ur Jézus tanított meg arra minket h, hogy kerüljük a bűnt, mely boldogságunknak sirt ás és legyünk Istennek szolgái, kik engedelmeskedünk az Ö törvényének, hogy üdvösséget találjunk. A ki hallgat az Ur Jézus beszédeire, azokat igazaknak fogadja el és azokat követi is. így megszabadul a bűntől s Isten szolgája lesz, igy elnyeri szolgálatának gyümölcsét, a szent életet, elnyeri ennek jutalmát, a földi élet zavartalan boldogságát és egykor az örök életet. Hallgassuk az Ur Jézus beszé élt, kövessük parancsolatait, hogy éljünk! Kedd, október 13. »Vigadjanak és örüljenek te benned mindenek, kik keresnek tégedet.« (Zsolti'*XL■ 17.) Sok bajjal, gyakran nehéz szenvedéssel kell megküzdenie az embernek e földön. Kz a küzdel m, mely soksz r teszi szomorúvá életünket s okoz sűrű könyhullatásokat, nem volna neli'z, ha nem bíznánk annyira a magunk erejében, hanem elfogadnák az Istennek felénk nyújtott segitségét. Csakhogy erre rendesen akkor jut el a balga tag ember, a mikor a szén ve lések terhe alatt már már leroskad és kétségbeesik. S még.jó, ha ekkor megtér, mert sokan még akkor sem keresik az Istent, hanem, mint a vízbe fuló, gyenge szalmaszálak után, az emberek segiisége után kiáltoznak, vagy Istent és embert is megátkoznak kétségbeesésükben. Az életben igazi örömet s még a szenvedések között is nyugalmát csak azok találnak, a kik az Istent keresik és a kik Öt meg is találják. S z e r ü a, október 14. »Merl ha hétszep elesik is az igaz, ugyan felkéí azért.«1 (Példabeszédek XXIV:16.) Senki sem juthat el a tökéletesség ama fokáta, melynek birtokában emberi gyarlóságait levetkezvén, többé nem vétkezik. Közöttünk még a legjobbak is sokszor elesnek. Csak az a különbig vap itt az emberek között, hogy a mi> némelyek naponként hétszer is elesnek, de a bűnből fel nem kellnek, addig az igazak, ha el is estek, a bűnből ismét felkelnek.-A ki elesik és fel nem kél a bűnből, az vagy nem tudja, hogy veszedelemben van, vagy tudja és ezzel még veszedelmesebbé teszi állapotját. Még talán a tudatlant lehet menteni, de azt, a ki tudva és készakarattal marad meg bűneiben, semmiképen sem lehet nemcsak menteni, de még sajnálni sem. Az igaz, ki tudja, hogy a bűnnek büntetése a boldogtalanság, ha elesett is gyarlóságból, felkel a bűnből, megtér és ujult erővel keresi boldogságát. Csütörtök, október 15. »És valamitcselekesztekbeszéddel vagy cselekedettel, mindeneket az Ur Jézus nevében cselekedjétek bálákat adván Istennek, az Atyának általa.« (Kolosséilevél 111:17.) Úgy kellene, hogy Istennek adjunk hálát életünknek javaiért és mindeneket az. Ur Jézus nevében cselekedjünk. De ha megvizsgáljuk magunkat, azt találjuk, hogy sem a mi beszédtink, sem a mi cselekedeteink nem olyanok, a milyeneknek lenni kellene. Felteheti valaki a kérdést, hogy miért kellene mindent az Ur Jézus nevében, tehát az Ö tanítása szerint cselekedni. A felelet az ilyen kérdésre, mely nem is olyan ritka az emberek között, igen könnyű. Nem is kell sokat beszélnünk, csak rá kell mutatnunk az emberek életére, hogy mindenki, ki látni tud, meglássa, hogy csak az a boldog, a ki Istennek az Ur Jézus által adott törvényei szerint él. A ki úgy él, mint élnie kell, tanitás nélkül is hálát ad Istennek, ki az emberek boldogságát akarja és munkálja. Péntek, október 16. »A ti hitetek mellé ragasszatok jóságos cselekedetet, a jó cselekedet mellé pedig tudományt, a tudomány mel é mértékletességet, a mértékletesség mellé istenitiszteletet, az i-tentisztelet mellé atyafiakhoz hajlandó szivet, e mellé pedig szeretetek« (2 Péter I. 5—7.) Nem egészen fokozat szerint, de azért elég helyesen és érthetően mondja meg Péter, hogy a bit nem elég az üdvösségre. Igaz, hogy hit által üdvözölünk, de nem olyan hit által, mely csak sz.vakban nyilvánul. Az igaz hitnek mig vannak mindenkor a maga jó gyümölcsei s csak az a hit az igaz, melyet ezek a jó gyümölcsök igazolnak. Az igaz hit jó cselekedetekkel ékeskedik, sohasem lesz babonává, vagy vakhitté; az igazi bit az éiet örömeiben mértékletességre; a szenvedésekben tűrésre tanít; az igazi hit a külső isteni- tiszteletben is, mindenek felett pedig az embertársainkhoz hajlandó szívnek önzet en szeretetében nyilvánul. Ilyen hitetek legyen nektek is, atyámfiai! Szómba t, október 17. »Hogyha a füvet, mely ma a mezőn van és holnap a kemenezébe vettetik, az Isten igy ruházza, menynyivel inkább titeket, oh kicsinyhitüek.« (Lukács XII. 2,3.) Nagy szárazság uralkodik régóta mindenfelé s az emberek, kiváltképen a szántóvetők, közel állnak immár a kétségbeeséshez. Mi lesz velünk, mi lesz a mi fáradozásunk remélt jutalmából, ha a szárazság megemészti vetéseinket s megdrágítja a mindennapi kenyeret? így panaszkodnak hit nélkül Istennek gyermekei s elfeledik, hogy a kinek hatalma volta semmiből megteremteni egy világot s benne az emberek sorsát, hatalmas arra is, hogy a megpróbáltatások után kegyelmes legyen az Ö gyermeke ihez. A megpróbáltatások napjai vezéreljenek megtérésre mindnyájunkat s láttassák be, hogyha Isten méltóan akarná büntetni a bűnt, uindnyájunknak el kellene vesznünk. Hankó M. Gyula. Egy szónok egy óra alatt körülbelül 7500 szót képes kimondani. , * Springfield, Ills., az esküdt biróság a feketék elleni harcz miatt 117 egyént, közöttük négy rendőrt helyezett vád alá. Ke« méljük, el is Ítélik őket.
