Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-22 / 34. szám

6. oldal.

«Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.«

34. Szám. 1908 aűgüszfüs 22.

Béres Ferencz, Breznai Imre; a Johnstowninál: Szebényi József; a kearsargeinál: Veres Lajos, id. Veres Miklós, Boka József; a star- junctioninál: Ulman József; a vintondaleinál: Kenyhercz Sándor; a charleroynál: Fux Adolf, Bállá Tamás; a monongahelainál; Jancsó György; a II. newbrunswickinél; Vass Sándor, Szabó Sándor, Rácz Zsigmond, Szabó Gyuláné; a pittsburgi nőinél: özv. Tóth Györgyné; a pittsburgi férfinél: ifjú Birinyi Lajos, Kriston József, Revák József, Timkó József, Szabó Károly, Mudrán János, Nagy Miklós, Lesnyitszky Kálmán; a new yorkinál: özv. Csonka Gusztávné, Panyiti György, Safranko György, Safranko György- né; a new-brunswickinél: Fabók Vinczéné; a new-castle inál: Győri Józsefné, Szakács György, Révész László. Egy tag meghalt.

Ezen adatokból kifolyólag az Egyesület tagjainak látszáma 1908 augusztus hó 1-én: 2250.

Kelt Cleveland, O. 1908 augusztus 10 én.

MOLNÁR ISTVÁN, PApp ISTVÁN,

elnök. jegyző.

Tudakozzátok az írásokat*

V a sá r n a p, aug. 23. »Minden időben szeret, aki igaz barát és az atyafiu a nyomorúságban tetszik meg.« (Péld. XVII: 17.)

Régen megmondotta a latin költő, hogy a inig boldog az ember, sok barátja van, de egyedül marad, ha heborult felette, ügy van, az emberek barátsága rendesen csak addig tart, inig nem szorultunk rájok; igen ritka az olyan barát, aki minden időben szeret, a nyomorúságban sem hagy el.

Egy igaz barátunk van az Ur Jézusban, azért ragaszkodjunk Ö hozzá hűséggel és mindent tegyünk meg, amit parancsol nekünk, hiszen a mi magunk javára lesz az. Szorgalmatosán tudakozzuk az Írásokat, hogy megismerjük az Ur Jézus parancsolatait, oktassunk másokat is, hogy megtanulja mindenki, mi szolgál boldogságára.

Az Ur Jézus barátságáért ne sajnáljuk feláldozni földi barátainkat, kiknek szerete- tében nem bizhatunk, bizzunk a Jézus szere- tetében, mely soha sem csal meg.

Hétfő, aug. 24. »Nagy állhatatosággal a czélt kifussuk, nézvén a hitnek fejedelmére és elvégezőjére, a Jézusra. (Zsidókhoz irt levél Xll:l-2.)

Az Ur Jézus nemcsak a legjobb barátunk, de egyben hitünk fejedelme és üdvösségünk elvégezöje is. Úgy lehetünk mi az Ö barátai, ha az elönkbe szabott utón életünk czélja felé haladunk. Igaz, hogy ez az ut nehéz és a czél messze van, de Isten erőt ad a benne bízóknak s erötlenségökben azokat megerősíti, hogy a tökéletesség felé, legyen utunk bár tövisekkel, az élet szenvedéseivel tele, állhatatosán igyekezzünk s czélunkat egykor elérhessük.

A z emberek egy része büszke és kevély az ö erejében, másik része pedig, erőtlensége tudatában reményvesztett. Mi ne bízzuk el magunkat, hiszen magunktól semmink sincsen; de ne is csüggedjünk, mert velünk van a mi legjobb barátunk, az Ur Jézus s vele az Istennek kegyelme, hogy megsegítsen czéljaink elérésében.

Kedd, aug. 25. »Ha valaki azt mondja, szeretem az Istent, |s az p atyjafiát gyűlöli, hazug az,« (I. János IV;2Ü,}

Nincs rosszabb ember a farizeusnál, a ki képmutatással csalja az embereket. Farizeus az, ki barátságot mutat nekünk s alattom- ban a mi megrontásunkra tör; farizeus az, a ki becsületesnek és igaznak mutatja magát, szivében pedig gonoszát gondol embertársai iráni; farizeus az, a ki szájjal ugyan dicséri az Istent, szive pedig távol van tőle. Hiába mondja az ilyen, hogy szeret engem, szereti az Istent: kettős lelke van s az Isten aszerint Ítéli meg,

A farizeusok sokszor megcsalják az embert, mert az ember csak azt látja, ami szemei előtt van, de senki sem csalhatja meg az Istent, a ki a szivek indulatait is ismeri. Ne farizeuskodjunk hát, hogy az Istent szeretjük, az Istent nem szeretheti az, kinek szivében gyülölség van testvére iránt.

Szerda, aug. 26. »Mindnyájan, kik szomjuhoztok, jöjjetek e vizekre.« (Ésaiás LV: I.)

A viz a testnek a levegő után a legszükségesebb. Viz nélkül sem növény, sem állat nem élhet a földön. A viz az Isten ajándéka.

Az embernek nemcsak teste, hanem lelke is van s ha teste szomjuhozza a vizet, lelke is szomjuhozik az élet vize után. Az élet vize,mely a lélek szomjúságát megelégiti, az Ur Jézus evangéliuma. Gondolj tehát lelkedre is, elégítsd meg lelked szomjúságát is; tudd meg óh ember,hogyha csupán a te testedről gondoskodói, lelkednek javát pedig elfeledted, boldogtalan vagy, hiányozni fog mindig valami a te életedből. Gondold meg azért javadat, tápláld lelkedet az Ur Jézus evangéliumával, hogy lelked szomjúsága megelégittessék.

Csütörtök, aug. 27. »Vagy legyetek jó fák és teremjetek jó gyümölcsöt: vagy legyetek rothadt fák és teremjetek hitvány gyümölcsöt : a gyümölcsről ismertetik meg a fa.« (Máté

ev. XII:33.)

a gyümölcsről ismerik meg a fát, mert jó gyümölcsöt jó fa, hitvány gyümölcsöt rothadt fa terem.

Az ember életének gyümölcsei az ö cselekedetei: a jó ember cselekedetei jók, a rossz ember cselekedetei rosszak.

Isten szabadságot adott az embernek, hogy lehessen jó, vagy rossz. Tőlünk függ tehát, hogy milyenek vagyunk, A bűnös nem mondhatja, hogy Isten a bűnnek oka, mert Isten csak a bűn lehetőségét engedte meg, de nem parancsolta a bűn cselekvését. Igaz, cselekedeteinkben a nevelés, az éghajlat, sőt a táplálkozás is befolyásolnak, mégis rajtunk áll, tölünk függ, kik vagyunk.

Legyünk jó fa s teremjünk jó gyümölcsöket.

Péntek, aug. 28. »Megemlékezzél azokról, melyeket vettél és halottál, megtartsad azokat. (Jelenések III. 3.)

Sokat tanul és sokat feled az ember, egyet azonban úgy meg- kellene tanulni, hogy soha se feledjük el. Meg kellene tanulnunk, hogy a bűn által saját kárunkat, boldogtalanságunkat munkáljuk: meg kellene tanulnunk, hogy a bűnt kerüljük és csak jót cselekedjünk.

Isten kegyelme mindennap prédikálja ezeket az embereknek, prédikálja a természetben, kivált pedig az Írások által. És nemcsak, hanem segedelmét is adja naponként, hogy a miket hallottunk; megtartsuk, s azok által életünk boldogságát megőrizzük, A kinek füle van a hallásra, hallja meg Isten beszédeit s tartsa meg azokat.

Szombat, aug. 29. »Szüntelen imádkozzatok.« (1. Thess. V. 17.)

Nem azt jelentik e szavak, hogy reggeltől estig folytonosan imák elmondásával töltsük a napot, mert hiszen, a ki igazán él, a ki az Ö törvényeiben jár, mégha imára nem is nyitja száját, folytonosan imádkozik. Imádság az is; ha kötelességünket pontosan és hűen végezzük, imádság az is, ha betegeket gyógyítunk, éhezőket jól tartunk, ruhátalanokat felruházunk.

Némelyek azt hiszik, hogy a sok beszéd miatt hallgattatnak meg, azért kiszabott időben és megállapított számban imádkoznak sőt hogy jól végezzék dolgaikat, imáikat meg is számlálják, nehogy az Istent vagy magokat megcsalják. Tévelygők ezek s elfeledkeznek az Ur Jézus szavairól, melyek írva vannak Máté ev. hatodik része 5-ik és köv. verseiben.