Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-15 / 33. szám
6 oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 33. szám. 1908 augusztus 15. Tudakozzátok az írásokat» Vasárnap, augusztus 16. »Mert olyan, mint a nap és a paizs az Ur Isten.« (Zzolt. LXXXIV: 11.) A nap a földre nézve minden életnek forrása, mert a nap melege párologtatja el a vizet, emeli fel a párákat s alkotja meg a felhőket; a nap melege okozza a szelet, mely hajtja a felhőket s viszi hideg légkörbe, honnan az eső cseppek kiválva, aláhullanak; az eső táplálja a föld minden növényeit s közvetve minden állatait, tehát az embert is; a nap melege növeli és hozza gyümölcsözésre a vetéseket és gyümölcsfákat. A nap melege nélkül nem volna élet a földön. A paizs volt a katona védő fegyvere, melyben az ellenség nyilai fenakadtak s igy megvédték életét a haláltól. Az Ur Istan a mi napunk, mert Ö világon minden életnek forrása. Az Ur Isten a mi paizsunk, védelmez minden ellenségeink s a legnagyobb ellenség a bűn ellen. Hajdan az emberek a napot imádták, hogyne imádnék hát mi a mi Istenünket, ki a mi napunk és paizsunk ? Hétfő, augusztus 17. »0 benne vala az élet, és az élet vala az embereknek ama világossága. És ez a világosság a setétségben fénylik, de a setétség azt meg nem ismerte.« (János ev. I: 4, 5.) Isten a mi napunk, ki a maga világosságá t az Ur Jézusban küldé el az embereknek,hogy életet vigyen azok szivébe. Olyan setét és puszta a mi életünk, ha a földi élet dolgait tekintjük, hogy kétségbe kellene esnünk. Ideig-óráig tartó örömeinket vagy az emberek gonoszsága rontja le vagy a szegénység és nyomorúság pusztitja el, vagy a testi szenvedések, a betegség sorvasztja el, vagy a halál közöttünk járó angyala változtatja keserűséggé. Vigasztalást és gyógyulást az embereknél hiába keresünk, de ad az Isten az Ur Jézus által. Az Ur Jézus evangéliuma világosságot gyújt elménkbe és vigasztalásnak balzsamát hinti fájó szivünkre: Isten atyánk, ki mindeneket a mi javunkra cselekeszik, legyen meg azért az Ö szent akarata. Kedd, augusztus 18, »Mikor pedig még távol volna, meg- látá öt az ö atyja és megszáná öt és hozzá jutván, esék az ö nyakába és megcsókolgatá őt.« (Lukács ev. XV: 20 ) Alig van szebb példázat szent könyvünkben, mint az, melyet az Ur Jézus a tékozló fiúról mondott s amely által megmutatá az Isten bűnbocsátó szeretet ét. Tékozló fiuk vagyunk mindnyájan, mert az Istentől adott tehetségeinket, testi és lelki javainkat esztelenül pazaroljuk. Avagy nem igaz-e, hogy a mértéktelen és erkölcstelen életű ember testének egészségét, fö di vagyonát s ezekkel együtt lelkének javait is pazarolja ? Nem lelke nyugalmát, a földi élet boldodságának kútfejét pusztitja-e a bűnös, ki szántszándékkal hágja át Isten ama törvényeit, melyeket adott a mi üdvösségünkért ? Kisebb nagyobb mértékben mindnyájan bűnösök, tehát Isten ajándékainak tékozlói vagyunk. De ha ezt az igazságot megismertük és ebből mi is levontuk a következtetést, azt tudniillik, hogy meg kell térnünk, bizalommal és gyermeki alázatossággal menjünk imánk utján Istenünk, Atyánk elébe, hogy bocsássa meg a mi bűneinket s adja kegyelmét, hogy törvényében maradhassunk: Az Isten, a mi szerető Atyánk kegyelmébe fogad, bocsánatot ad. Szerda, augusztus 19. »Ne legyetek szorgalmatosak a holnapi napról.« (Máté ev. VI: 34.) Egyik embert a túlságos gond, a másikat az esztelen gondatlanság emészti s teszi szerencsétlenné; a jó keresztyén minden dolgát pontosan végzi, tehát nem gondatlan, másfelöl azonban gond nélkül dolgozik, mert az Istenben bízik Baj az, ha örökös gond terhel, ha nincsen egy órád se, melyben a terhes gondok alól, hogy mit eszel, mit iszol, mivel ruház- kodol, miképen őrződ meg javaidat, mint vigyázol egészségedre, gyermekeid s feleséged miként táplálhatod, mi lesz veled halálod után, mi lesz árván maradt családoddal, nem tudsz szabadulni. Baj az is, ha sem magaddal, életed javaival, egészségeddel, sem azokkal, kiket Isten rád bízott, családod tagjaival nem törődve éled le napjaidat. Egyik esetben a túlságos gond, másik esetben a gondatlanság tesz boldogtalanná. Keresd hát, ember, a közép utat, járj azon az ösvényen, a melyet Isten eléd szabott. Dolgozzál úgy, mintha sohasem kellene meghalnod és élj úgy, mint a kinek szerető Atyja van, ki gondot visel rólad és minden dolgaidról. Csütörtök, augusztus 20. »Ezt mondja az írás: Valaki hiszen Ö benne, meg nem szégyenül.« (Római levél X: 11.) A ki az Istenben bízik, soha meg nem szégyenül, de a ki bízik az emberekben, vagy magában, lépten-nyomon csalódik. Bízol magadban, azt hiszed, hogy testednek ereje, tudományod, vagyonod és hatalmad megóv minden bajtól: s naponként kell tapasztalnod, hogy mindezek hiábavoló reménykedések, mert a betegséget; a bűnt és a nyomorúságot senki el nem kerülneti. Bizzál hát az emberekben, vagy csak ama kiválasztottakban, kiket szived szeretető vei barátoddá tevéi: s naponként keserűséget látsz, mert az embereknek nincs ereje, gyakran akarata sincs, hogy téged megtartsanak; barátaid pedig még a leghamarabb hagynak el. Ugyan hova fordulj, kitől kérj segedelmet, kiben bizzál másban, mint a mindenható Istenben, szerető Atyádban ? Imé, Ö adta életedet s O tartja meg azt; imé, Neki köszönheted az élet minden örömeit s a szenvedések vigasztalását is Tőle, az Ö szent Fiától nyered. Bizzál hát Istenedben, hogy meg ne szégyenülj soha! Péntek, aug. 21. »Mit kelljen kérnünk, amint kellene, nem tudjuk.« (Római levél VIII: 26.) Mindnyájan tudjuk, hogy Isten a mi Atyánk s Tőle száll alá hozzánk minden jó adomány és tökéletes ajándék; mindnyájan tudjuk, hogy Istenhez kell imádkoznunk, mert egyedül Neki áll hatalmában minket meghallgatni s megadni nekünk azt, a mit kérünk. De nem mindnyájan tudjuk, hogy mi az, ami nélkül nem élhetünk, amit tehát Istentől kell kérnünk. Sokan azt hiszik, hogy a kenyér a legszükségesebb, másoknak egészség, gazdagság kellenek, pedig ezek nélkül is lehet boldog az ember. Ami a legszükségesebb, ami nélkül nincs boldog élet, a hitet, lelkűnknek táplálékát, a Jézus evangyéliumát általában nem sokra becsülik az emberek, pedig be kell látnunk, hogy ez a legszükségesebb az életre. Szombat, aug. 22. »Nem hogy immár élértem volna a czélt, avagy hogy immár tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy elérjem, melynek okáért is megfogattattam a Jézus Krisztustól.« (Filippi-i levél III: 12.) Nincs a földön tökéletes ember, nem is volt soha amaz egyen kívül ki a mi hitünk fejedelme, az Ur Jézus Krisztus. Isten kegyelme a Jézus Krisztus által, kit a mi üdvösségünkre küldött, mindnyájunkhoz nyilvánvaló; ragadjuk meg hát e kegyelmet s általa tisztuljunk meg bűneinkből. Ha pedig végképen meg nem tisztulhatunk, mert sokszor azokat cselekedjük, amelyeket nem akarnánk: legyünk jó reménységgel, hogy amikor életünk esztendei kitelnek, Isten kegyelmesen Ítél meg, elvezet a czélhoz, hova a földön nem juthatnánk el megadja irgalmasan az örök élet üdvösségét. Hankó M. Gyula.
