Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-25 / 30. szám
ság fáinak és az Ur plántáinak« (Esaiás LXI. 3) kell lennünk. De erőt és nedvet az IJrtól kapunk. A szent keresztség által az Istenünk előcsarnokába vagyunk beplántálva, az ö országa tagjai közösségébe felvéve, szent igéjében és sákramentumaiban az élet vize folydogál fe.énk, hogy zöldeljünk és virágozzunk Isten dicsőségére s szent gyümölcsöt teremjünk a maga idejében. A ki a zöldelö fához akar hasonlítani, az tartsa magát az Úrhoz és egyházának kegyelmi eszközei szerint. Ilyen intelemmel szolgál nekünk a zöldelö fa, mely gyönyörködteti sziveinket s hüs árnyékot nyújt a forró nyári évszakban. * 3d. szám. 1908Julius 2o. Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy a szent keresztség által beplántál minket elöpitvaridba, a veled való életközösségbe. Tarts meg ilyen kegyelemben mindenkor bennünket s árassz mi reánk erőt életed teljességéből, hogy dicsőségedre zöldeljünk, mint a fa a patak partján és mint a Libánon czédrusa. üdíts fel s erősíts ma is bennünket igéd által, s teremts bennünk szent gyümölcsöket neved dicséretére, felebarátaink javára. Hadd hasonlítsunk a zöldelö, termékeny fákhoz, melyeknek levelei nem hervadnak el, mig könyörületességed a mennyei paradicsom kertbe ültet át bin- nünket, hol örökké zöldelünk ürömben s békességben. Amen. (Chr. Dieffenbach.) 7. oldal. o »Amerikai Magyar 'Reformátusok Lapja.« A debreczeni református főiskola rövid története* Debreczen város lakossága 1550-ben földes urának, Enyingi Török Jánosnak védelme alatt elfogadta a. protestáns Intet. Így iskolája, amely eddig szerzetesi iskola volt, protfstánssá lett, mint Domokos Márton és táisai által készitett és a főiskolai levéltárban őrzött kérölevél is tanusi'ja 1753-ból: »A váradi múzsák a nagy veszély miatt testvéreikhez, melyek e városban (Debreczenben) 1550 óta lakozást alapítottak — menekültek.« Izabella királyné és fia, János Zsigmond a függetlenné lett Erdély trónjára visszahivatván, az 1555-iki kolozsvári országgyűlésen fogadták a rendek hódolatát; ezen országgyűlés a zárdák jövedelmét és javadalmait Iskolák állítására rendelte és az iskola jgy jogszerüleg a város hatósága alá érült. Ez időtől kezdve a város bit szkén nevezte azt a »mi iskolánknak« és a »város iskolájá«-nak (se óla oppidi.) A város és a tanácsa tartotta azt finn és századokon át fogyhattatlan szcrrtettel és áldozattal védte, ápolta és ápolja. A Debreczenbe visszahívott Juhász (Méiiusz Péter) nagy tevékenységű lelkipásztor (1558 —1572) társaival egyetemben a nagy magyar alföld műveltségi középpontjává változta'ti át Deb- reczent. Rendezte az iskolát, tankönyveket hozott be, nagy buz- gósággal alapi otla meg a könyvnyomdát 1561-ben, melyért fejedelmi elismerést nyert Ezen nyomda az irodalomnak és tudománynak kiszámíthatatlan szolgálatot tett és maiglan is működik a város külön kezelésében. Ez szilárdította meg a tiszántúli ref, egyházkerületet a debn czeni első nagy zsinaton 1567-ben az első Egyházi Törvénykönyv megalkotásával. Az iskola magasabb fejlődést vett 1588 óta, elfogadván alapul a wittenbergi egyetem iskolcdörvényeit, az iskolai hatóságokat és belűgyekben való önkormányzatot. A városi hatóság, mint föpártfogó választotta a rektorokat, lakással, fizetéssel látván el őket és atyailag gondoskodva a tanulók élelmezéséről. Az anyakönyvtár máig is őrzi legrégibb emlék gyanánt a dehre- czeni iskola polgárainak névsorát, mely 1558-tól kezdve minden itt beiratkozott tanulónak nevét fentartotta. Ezen ereklyes/erü könyv tanúsága szerint 1588-tól 1896-ig, a millenium evéig, 24,361 tanuló nyert itt felsőbb oktatást, szétvivén az ország minden részébe a magyar műveltség fényét. A tulajdonképpen való Magyarországban azért is vált ezen főiskola nagy jelentőségűvé, mert az isteni gondviselés különös kedvezéséből ez az egyetlen főiskola, mely 350 éven át megszakítás nélkül folytathatta életét és világíthatott, mint állandó otthonában. Más helyeken üregen maradtak az iskolák, vagy vándorútra keltek, a debreczeni kollégium azonban országos jellegű (universalis schola) lett. A XVII. század vallásszabadságának harczai idején Erdély fejedelmei messzeláió bölcseséggel fordultak a debreczeni főiskola felé. Bocskai, Bálhori, Bethlen Gábor és I. Rákóczi. György adó mányokkal (donatió) látták el a kollégiumot anélkül, hogy tanügyi dolgaiba, vagy önkormányzati jogaiba bele szóltak volna. E tények fokozták az iskola jelentőségét. A fejedelmi trónok elenyésztek, de a tudomány és műveltség javára tett szent hagyományaik eg) része daczolt az idők viharaival és befektetésük a jövüt fentartó enerzsiává vált. Tanszékek alapítása emeli idők folytán az iskolát. I. Rákóczi György 1636-ban elvállalja egy tanár fizetését. Mikor ez megszűnt^ Debreczenben vállalja el a tanszék költségét. Apafi Mihály 1667- ben kelt adománylevelével egy tanszék fentartására ötezer mázsa kősót és száz forint todácziót rendel a főiskolának évenkint kiszolgáltatni örök adomány gyanánt. A szatmári békekötés után az államkincstár megvonta ezen fejedelmi adományt és így a tanszék fentartása ismét a városra nehezedett. Eme, a Leopoldi Diploma második pontjában is ünnepélyesen biztosított javadalom 183 évi szünetelés után 1884-ben, az akkori szabadelvű kormány jóakaratából az állami költségvetésbe 8000 korona vétetett fel ezen a czi- meu kárpótlás gyanánt, mig az egyházkerület hálából két tanszéket »Apafi« nevéről nevezett el. A debreczeni főiskola első virágzási korát 1660-ban élte. midőn a török elfoglalván Nagyváradot, az addig ott fényeskedett kollégium megszűnt és Mártonfalvi György rektor vezetése alatt a diáaok Debreczenbe jővén, a váradi főiskola beleolvadt a debreczeni kollégiumba. A tanulók száma nőtt és a mostoha viszonyok mellett is 2133 deák iratkozott be, miért is a város a kollégium ke'eti oldalán uj diákszobáknak és egy uj tanteremnek épitését rendelte el. (1662—1664.) A XVII. század utolsó évtizedeiben siralmas idők borultak a főiskolára. Strassoldó német tábornok zsarolása, gróf Caraffa Antal rettenetes executiója következtében kétmillió forintot vesztett a város. Körmendi Péter snperintendens megható körlevelet irt és felhívja a híveket, a nagy Isten nevében »a külső oszlopaitól meg fosztott s már dűlőiéiben levő hasznos kollégiumnak gyámolitására, hogy el ne fogyatkozzék, el ne aludjon az.« A deákok száma is le- olvadt, úgy. hogy 1690-től tíz éven át csak 366 deák iratkozott be. Midőn Debreczen 1693-ban királyi \ár< s rangot nyert, a főiskola fentartása egészen váliaira nehezedett. II. Dobozy István jeles főbíró alatt 1704-ben a város, mint iskolafen!ártó és kormányzó a korábbi iskolai törvényeket átalakította és kibocsátotta a következő diplomaszerü bevezetést: »Nos Stephanus Dobozi, judex primarius Georgius C. Comáromi tribunus plebis ac tota corn műn itas liberfte regiaeque civitatis Debrecz niensis: damo pro memória tenore praesentium« stb.; hogy a tiszántúli superintended. az iskola rektora és professzorai, a debreczeni esperes és lelkipásztorok egyhangú megegyezéssel állapították meg a törvényeket. Ki is nyoma.ta. Ez az első nyomatott iskolai törvényünk 1704 bői. Ugyanakkor negyedik tanszéket állított, uj tanárokat hivott meg, pénzfizetésen kívül házakkal, tűzifával és földdel látta el őket, köztanitókat hol hatot, hol nyolezat tartott az alsó osztások vezetésére, ezek voltak az »ornati aceruditi collegae.« (Folytatása következik.)
