Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-04 / 27. szám
27. szám. 1908 julius 4. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 3. oldal. De mielőtt a diakónusok ráfelelhettek volna: — »Ad Deum, qui laetificat iuvenlutem meam«, a primás helyettese tőlem ilkedett trónusáról, tiltakozva nyújtotta ki jobbját és dörgő hangon kiáltott közbe : — Non intnrbis ! És odalépett Martinovics apáthoz; és eltaszitotta öt az oltártól. És kiragadta kezéből a kelyhet, melyet a diakónusok átadtak neki, elve'te tőle a pásztorbotot, leütötte fejéröl a süveget, azt mondván az anyaszenlegyház nyelvén: — Nem vagy mél ó hogy vise'jed ! Aztán megfoi'tóttá öt egész apád diszétöl. Sorban következett a ctula. a stnla. a cingulus, az. alba, a vállkendő, a mellkereezt les szt-désf; és Komié püspök mind innyiszor elmondta: Nem vavy méltó, hogy viseljed. Ennek manna a püspök lehúzta Martinovicsról a talárt is. és az immár polgári ruhában ott tArii lő embernek késs l vakaita le m ......— ■ ■ ■ . . ------------- ------------ ----azt a négy ujjat, melyet a fölszenteléskor a szent chrysma ért. Addig vakarta, mig vére nem serkent, — igy kívánja a szertartás. Majd ollót vett a kezébe, lenyirta a haját é3 téglával ugyancsak vérig dörzsölte a papi kenet helyét. Azután eltaszitotta öt magával. Ezalatt pedig a clerus a pontificalcban megszabott elátkozó formulákat énekelte. Midőn a hosszú, megrendítő szertartás végétért, Kondé Miklós a hatóság képviselőihez fordult e szavakkal: — E degradált embert, kit az egyházirendtöl és papi kiváltságaitól megfosztottuk, ezennel átadjuk a világi bíróságnak. Martinovicsot, k; a szörnyű czeremóniát férfias m állotta ki, most közrefogták afegyver-s katonák visszakisérték a sir dombázba. Itt az elitélten ismét erőt vett idegessség-*. nem bírta elhinni, hogy csakugyan lefejezik: hol remélt, hol kétségbeesett. A kivégzés másnap reggel volt (Puszky Fér ncz elöidásának felhasznál isával ) ■ ----------1 ------—— . ■..=--------------------------------~ í> grover Cleveland"! 1837 March. — 1908 Jone 24. z Egyesült-államoknak a mult héten nagy halottja volt, Egyetlen élő, volt elnöke, távozott el az élők sorából, gyászba borii van szeretett családját, jóbaiátainak sokaságát s az egész ameiikai népet. Grover Cleveland már régóta betegeskedett 8 a hatalmas testalkatú f rfiu, ki pár hónappal ezelőtt még maga az élet volt, egészen összeesett; elvesztette aezélizmainak a rugékonyságát s mindenki tudta, hogy elérvén a zsoltáros király által megénekelt határáig az életnek: nem sok napjai vannak hátra. De hogy ilyen hirtelen távozzék el, senki sem hitte, senki sem gondo'ta. Épen ezért halála mindenütt megdöbbenést és mélységes szánalmat fakasztott. De Cleveland meg is érdemelte ezt. Az Egyesült-államoknak egyik legelőkelőbb, habár nem szerencsés kezű — po ilikusa volt. Az amerikai közéleti tevékenység lépc-öin emelkedett fel arra a legmagasabb pontra, hova a polgártársak bizalma egy embert felemelhet s a hol kezében tartotta népének. nemzetének a sor-át. Atyja presnyteriánus lelkész volt New Jersey államnak Caldwell nevű varosában. A gyermek és az ifjú abban a puritán szellemben növekedett fel, a mely olyan jellemző sajátsága az amsrikci presbyterianus lelkészcsaládoknak. Atyját azonban korán tivesztette s a még gyermekifju Clevelandnak, 16 éves korában magának kelle t megkeresnie a mindennapi kenyerét. »Teher alatt nő a pálma.« Ez a szép példabeszéd az ö életében is megvalósult. Minél több akadálylynl kellelt megküzdenie: akaratereje annál aczélozottabbá lett s nem riadt vissza az életnek a harcsától. Megszerezvén az ügyvédi oklevelet, egymásután több közhivatalt töltött he. 1881-ben Buffaló váro3 polgármestere, 1882- New York állam kormányzója s 1884-ben pedig demokrata párti programmal az Egyesült-államok elnöki székébe emeltetett. 1889- ben újra fellép lt elnöknek a republikánus párti Harrison ellenében, de ekkor megbukott, azonban 189í-ben ő győzte le az előbb győzi es Harrisont. így kétszer ült az elnöki székben. A vereséget szmvedett republikánus párt, miután azt látta, hogy Cleveland a pártnak hivatalban levő embereit egyremásra elbocsátja: bosszút furralt s mesterségesen előidézte azt a pánikot, a mely az orszígot csaknem az anyagi romlásba kergette. Az 1892-1896-ig terjedő idők emlékezetes idők maradnak, mert ebben a tejjel-mézzel bővölködö Kánaánban a betevő falat kenyeret is alig lehetett megszerezni. Nem Cleveland volt ennek az oka, hanem az a pártrendsz r, a melynek nyomasztó hatását ma is érezzük, amikor pedig repub. likánus párt van az uralmon. C evelandnak a b csületességét semmi sem jellemzi j bban, mint az, hogy d iczára annak, hogy kétszer volt elnök, mégis sze gényül halt meg. Princ toni házán és egy nyár dóján kivül semmije sem maradt. Felesége vagyonos no ugyan, de a mi az asszonyé, az nem képezi a férj tulajdonát. GROVER CLEVELAND. Temetésén, a mely a legegyszerűbben folyt le, megjelent az elnök, több állam kormányzója; volt miniszterei s a diplomáciai testület képviselete. Egyszerű volt élete, olyan temetése is. Ellehet mondani, hogy ez volt méltó ö hozzá, ki első volt egykor polgártársai között, de mikor visszavonult a közéletbe, nem akart más lenni: csak polgár. Emléke áldott lesz népe előtt, mert ha nagy események nem fűződnek is életéhez, hiven megállott azon az őrállomáson, hova Isten és polgártársai állították.
