Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-13 / 24. szám
24. szám. 1908 junius 13. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 5. oldai. Két törvényjavaslat* rr® tind a kettőről hirt adtunk már. Röviden ismertettük úgy az Andrássy féle »Kivándorlási törvényjavaslatot«, mint azt, a melyben Apponyi gróf az állami népoktatást az egész vonalon megakarná valósítani. Az első törvényjavaslat ellen sokan, többféle kifogást emelnek, a másodikat mindenki helyesli, a ki megtudja mérlegelni annak a messze jövendőre való hatását. Az első ellen valóban lehet is kifogásokat támasztani, mert tényleg hiányzik az az első feltétel, a melynek alapján az megvalósítható volna. Magyarország még ma is földmi velő állam, ipari munkát, kereskedelmet csak kis mértékben üz. Földmivelése is régi módi szerint, legnagyobb részben a búza, gabona, kukoricza és zab termesztésére szorítkozik s nem a sokkal jövedelmezőbb konyhakertészetre és gyümölcstermesztésre, holott egy pár város ezen a réven is állandó összeköttetést tud fentartani a külfölddel. A földmivelés pedig magában aránylag kevés embernek s csak rövid időre ad foglalkozást s igy a megélhetést végtelenül nehézzé s a kivándorlást kívánatossá teszi. A legszomorubb ebben az egész kivándorlásban az, hogy a tulajdonképeni kisgazdák vannak arra kényszerítve, hogy elhagyják az ősi tűzhelyet, mert ök nem tudnak maguknak otthon biztos megélhetést szerezni. A napszámosoknak ma aránylag jobb dolguk van, mint a gazdáknak. A munkabér nagy emelkedést mutat s aránylag az amerikai napszámos bérrel vetekedik. A kivándorlási törvényjavaslatot tehát csak akkor lehet végrehajtani, ha az ország kormánya gondoskodik arról, hogy áz ország lakosai odahaza, biztoí megélhetést szerezzenek. Azt kell belátnia a kivándorlási tanácsnak, hogy a kivándorlást megszüntetni, de még csak korlátozni se lehet addig; a mig nincs kellően gondoskodva arról, hogy a ki dolgozni akar, meg is éljen a hazai földön. A másik törvényjavaslat az állami elemi népoktatásról szól. Magyarországon a népoktatás tekintetében igen sajátságosok a viszonyok. Erről hosszú időn át az egyes vallásfelekezetek gondoskodtak. Az volt az irányadó elv, hogy »az iskolák az egyháznak a veteményes kertjei.« Ez az elv nagyon szép, de az állami magasabb szempontokból sok kifogás alá eshetik. A felekezeti oktatás okvetlenül szakadozottságot támaszt s a felekezeteknek, mint ilyeneknek, tulajdonképen nem is lehel máshol joguk, mint a vallásos oktatáshoz. Itt, a hol az egyház és állam teljesen külön állanak egymásmástól, a népoktatás tulajdonképen az állam gondja s ezt az egyes községi iskolák által gyakorolja. A vasárnapi iskolai nevelés nem annyira felekezeti, mint inkább egyetemes keresztyéni. A felekezeti öntudatra csupán a kathekismusi oktatás nyomán jut a sor s ez az oka annak, hogy ha bár olyan sok felekézet van itt is, az ellentétek nem oly élesek mint mi nálunk. És ha az egyház rendeltetését igazán értelmezzük, nem támaszthatunk kifogást az állami, ingyenes népoktatás ellen. Csak hogy vihessék keresztül az egész vonalon s az egyházak pedig vegyék kezükbe a vasárnapi iskolák által a vallásos, erkölcsi nevelést s tegyék azt olyannak, hogy a Krisztus országának neveljenek igaz polgárokat. Igaz megújhodás fog igy támadni a mi egyházunkban; a hit erősebbé válik s a vallásos buzgóság tettei uj világot fognak teremteni.__________________________ KALAbSAY SÁNDOR. Beküldte-e már előfizetési díját erre az esztendőre ? Ha nem, úgy igyekezzék e kötelességének minél előbb eleget tenni. Ez idö- szerint ügynökünk nincs, de a pontos ref. testvérek számára nem is szükséges, mert ezek tudják, hogy a lap pénzbe kerül s igy az előfizetésekre égető szükség van. Uj előfizetőknek ingyen küldjük meg a „Protestáns Naptárat. Tudakozzátok az írásokat* Vasárnap, junius 14. »íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig« (Máté ev XVIII. 20.) Sokszor megcsalnak és elhagynak azok is, kikben legjobban bíztunk és elhagyatva, egyedül maradunk akkor, a mikor segítségre vagyunk szorulva. Ha az emberekben bíztunk és csalódtunk, kihez fordulunk elhagyatottságunkban ? Nincs senki, a ki segíthetne rajtunk, csak az Isten, aki nem is hagy el soha, hanem a Jézus által velünk van minden napon a világ végezetéig. Benne bizzunk tehát, egyedül nála keressünk vigasztalást. És ne csak akkor jusson eszünkbe Istenünk, mikor bajban vagyunk, hanem életünk minden napján ü hozzá ragaszkodjunk, hogy vele lehessünk minden napon a világ végezetéig. Hétfő, junius 15. »A te nevedért vezérelj engemet és viselj gondot én reám.« (Zsolt. XXXI. 4 ) Az imádkozás az ember legszebb és legüdvösebb foglalkozása; a boldog az imádság szárnyain emelkedik Istenhez, hogy hálát adjon boldogságáért- a szerencsétlen az imádság erejével erősíti meg lelkét s kéri a Mindenhatót, hogy mentse meg a kétségbeeséstől. De mi nem igen szeretünk imádkozni, az Isten neve is ritkán jut eszünkbe, akkor is inkább a káromlás átkos beszédében emlegetjük Öt. Tanuljunk meg imádkozni, vagy ha nem tudunk, tanítson meg arra Isten a szenvedések által. Az imádkozásra lelkűnknek ép olyan szüksége van, mint testünknek a mindennapi kenyérre: ezt ne feledjük el soha. Kedd, junius 16. »Miért költötök pénzt a haszontalan eledelre és fáradtok azért, a mi meg nem elégíthet?« (Ésaiás 55.2) Ez is nekünk szól, a kik nehéz keresményünket nem becsüljük meg, hanem haszontalan dolgokra, eledelekre és italokra pazaroljuk el. Gondoljuk meg azért, hogy eljönnek reánk is azok a napok, melyekben nem dolgozhatunk, a mely napokban azokból keilend élnünk, a mit ifjú és férfi korunkban meg- gyüjtöttünk. Ne legyünk hát oktalan pazarlók, hogy a vénség- nek idejében másokra ne kelljen szorulnunk. Szerda, junius 17. »-Mi haszna vagyon, atyámfiai, ha valaki mondja, hogy hite vagyon, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e azt az a hit ? (Jakab II. 14.) Az igaz keresztyén embernek olyan hite van, mely az ö cselekedeteiből is meglátszik; az a hit, mely csak a szájon van, gyökere a szívben nincs, a mely csak olyan, mint a virágzó, de gyümölcsöt soha sem termő fa, csak olyan, mint a meghalt állat, azzal semmit sem ér. Mit használ valakinek a cselekedetek nélkül való hit? Bizony semmit. Milyen a te hited? Vannak-e annak jócselekedetei ? Csütörtök, junius 18. »Áldjad én lelkem az Urat, és el felejtkezzél semmi jótéteményeiről.« (Zsolt. 102. 2.) Mindent, a mivel bírunk, életünket, annak örömeit, testünk és lelkünk bőséges táplálékát, Istentől, a mi Atyánktól vettük. Ne legyünk hát hálátlanok, hanem mindennap áldjuk azért Istenünket. Hálánkat mutassuk meg iránta való szeretetünkkel és törvényei iránt való engedelmességgel. Péntek, junius 19. »Minden dolgaitok atyafiui szeretettel legyenek.« (1 Kor. XVI. 14.) Úgy éljünk, cselekedeteinkkel, úgy fényeskedjünk, hogy életünkben és minden cselekedeteinkben az önzetlen szeretet nyilvánuljon. Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, egymásnak tehát testvérei: igy töltjük be rendeltetésünket, élvén igaz keresztyéni életet. Szombat, jun. 20. »Az én Istenem pedig megteljesiti nektek valami nélkül szűkölködtök.« (Filippi IV. 19.) Ne féljetek az élet bajaitól, ne remegjetek a nyomorúság napjaitól mert van egy jó Atyánk, ki gondot visel mi rólunk, ki minden szükségeinket betölti, a mint azt ránk nézve jónak látja. Istenben való erős bizodalom és az ö akaratán való megnyugvás töltse be lelketeket. HankÓ Gyula.
