Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-25 / 17. szám
■Amerikai 'Magyar Reformátusok Lapja.« 5. oldal. 17 szám. 1908 április 25. =”===xXmZ7====== Pataki asszonyok hőstette* /7"DCr\\ R ém első eset, nem is utolsó, hogy asszonyok szerszáma, a piszkafa szakit rendes polgári foglalkozásával és fegyver ____- 1 sz 1 el i e; arra is volt már és még bizonyára ezután is lesz példa, hogy a jezsu ta reverendát kiporolják, mikor maga a boldogtalan tulajdonos is bene van: de hogy piszkaiknak és reverendának ez a larátsígos érint ;« zése egy iskolának adja vissza szabadságát, ez igazán páratlan esemény, pedig megtörtént. Okmányokkal tudom igaz >1 ni, hogy úgy volt. Igazán kaczagni való törtéi e' Patakon ment végbe ez a história. Jó meleg nyári délután 1714 június 22-én a várkastély «'lénk mozgalom színhelye volt Lehner Ferencz várbeli udvárbíró osz- toga’ja hajdúinak a parancsot: holnap díszbe öltöztök, ragyogjon rajtatok minden, a fegyvertől kezdve a legutolsó gombig, mert nagy napunk bsz. Kivonulunk fémes mem then és parádéban, elfoglaljuk az eretnekek kollégiumát ! llejh, mii ven dicső is lesz, mikor azt a s««kcsőcselék diákot magunk előtt fogjuk hajdani ki, messze a város határából ! AJég tovább is beszélne, előre is ’ o' log elragadtatással örülne -a sikernek, de hintő< jö a várba és ünnepélyes komolysággal szól: — Tisztelted alásan ud várbíró úrimat Rajcsánvi fötiszte- lendö ur, ne essék terhére átfáradni a jezsuita házba. A komisz- szió már együtt van. A jezsuitaház a vár közvetlen szomszédságában volt s a zem- plénme yei kommisszió ott várakozott már Lehner uramra. Valamennyien jól táplált alakok, de mimlenikükön túltesz kövérség •dolgában a hármas tokáju Zorgel Gergely egri kanon««1'-, aki mellett olyan a nyurga házfönök. Rajcsányi páter, mint a vékony felkiáltójel egy potrohos kör mellett Ha nem vigyorogna örökösen é'énk mozgású szemével minden felé, bizony azt hinné az ember, hogy valami árnyékot lát. A zöld asztal fején az alispán, Kossovics Márton ül s mikor Lehner is letelepedik a komisszió tagjai közé, alispán uram megnyitja a gyűlést s szól: — Uraim ! Tudva van előttetek, hogy a múlt hónap 15-én újhelyi gyűlésünkön kihirdettetett felséges királyunknak április 28-án kelt rendelete, amelyben meghagyatik, hogy nem articulá- ris helyeken a protestánsok haladék nélkül adják át a katholiku- «oknak iskolai alapítványaikat és jövedelmekeiket. E rendelet végrehajtá-ára ime itt is kiszállott a kirendelt komisszió, de attól lehetvén tartani, hogy a rakonczátlan diákság netalán ellenszegül kérem bölcs tanácsokat az iránt, brachiummal vegyük-e el tőlük javaikat. Az alispán végezvén szavait, Zorgel kanonok áll fel és szól ■ekképen: — Én kemény nyakú nemz-tségnek ismerem ezeket a diákokat. azért vigyáznunk kell, hogy «sufság ne érjen minket és a kegyelmes királyi rendelet végrehajtassák. Proponálom hát, hogy a várbeli hajdúkon kívül a katonaság is kivonuljon s ha ellenállnák — brachiummal válaszoljunk reá. — Helyes ! — zúgják rá minden oldalról. — A magam részéről én sem bánnám, — veszi át a szót az alispán — de én mint a törvény őre, nem.hallgathatom el, hogy mi sem a katonasággal, sem a hajdúkkal n« m rendelkezünk s a netáni vérontásért a felelősséget «1 nem vállalom. Az alispán bölcsen beszélt, komoly figyelmeztetését el kellett fogadni. Hiszen födolog csak az, hogy jezsuiták kezébe jusson az iskola, azért elég, ha csak kivonul a katonaság és a hajdúk; ki merészelne azok jelenlétében ellenszegülni ! — De tényleg a dologba azok nem avatkozhatnak. — Az alispán e szavakkal oszlatta fel a gyűlést. Rajcsányi páter a kezeit szorongatta a kommisszió tagjainak, ugrált, tánczolt örömében. Egész arcza egy széles mosoly volt. Hejh ! csakhogy már egyszer elpusztulnak innen azok a veszedelmes zavargók, akik annyira megnehezítették rá nézve a térítés szent munkáját! Örömében aludni sem tudott azon éjjel. Felvirradt teh t a na.y nap, julius 22-ike. A vár udvarában már kora regg 1 élénk sürgés forgás uralkodik. A felkelő nap csak u y gyönyörködik »fényes« csapatában a hajdúknak. Tündöklik, ragyog rajtuk minden. Nagy lesz ma a parádé. Hasonló jelenet látható a város végén levő kaszárnyában. Az összes katonaság kivonul — csak ugv dísznek - a kollégium e'foglalására. A puska- kát is csak a teljes »czakumpak« kedvéért vetik vállukra, de megtölteni nem szabad. Hiszen csak nem evett bolondgombát az a tintásujju diáknép, hogy ellenállni merészelne. (Z írjei között mondva, ezt csak úgy hivatalosan mondták, de magában sok meg vallotta tapasztalatokon épült véleményét, hogy aligha adja meg magát csak úgy »szire-szóra« a kollégium, nem olyan bölcsőben ringatták a diákságot.) — Mi yen nagyot nevetünk majd, ha látjuk kifelé vonulni azt a z vargó népet! — igy biztatja őket századosunk. Hát az áldozatra szánt dolog, a kollégium mit csinál ? Csak ott zajos még ugyancsak z élet. Már este megjött az alispán pecsétes levele, amely odarendeli ma reggel 9 órára az »iskolai coetu«« elöljáróságát a piaczra Görög Tamás uram háza elé, hogy ott nyilvánosan, a nép jelenlétében és ünnepélyesen átadassák a kollégium minden javaival együtt a jezsuitáknak. Össze is ült erre a »sedes« Füleky Mihály nagytiszteletü rektor-professzor ur elnöklete alatt, ez alkalomra kibővülve a primárius diákokkal, a széniorral, kontraskribával (az ifjúságot ezek képviselték), és rövid tanácskozásuk eredménye ez lett: jogainkat fel nem adjuk, erőszak ellen protestálunk. (Ehhez a bátor határozathoz a tógát us diákoknak nyomban reá következő gyűlése hozzátette: brachiumra ped g brachiummal felelünk. Persze erről a Tendenciáról »hivatalos« tudomása nem volt a professzor uraknak.) A nagy aktusra tekintettel délelőttre egy rövid vakáczió lett elhatározva; hadd legyen valami é«ies is ebben a keserűben. Korán reggel talpon már a kollégiumnak aptaja-nagyja JÓI tudja az ifjú sereg, mire való »ez« a vakáczió. Osztogatják a nagyobbak a kisebbeknek a szerepeket: ti ebbe, ti amabba a szobába hordjatok fel követ, ti meg a padlásra mentek, ti a tetőre s csak arra figyeljetek a jelszóra; ha halljátok az »ad arma« kiáltást, mindenki siessen a kijelölt helyére és lásson dologhoz. Csak ne tűrjük el ezt a szégyent, hogy Rajcsányi páter letelepedjék itt és türtőztesse meg jezsuitáival e mi tisztes kollégiumunkat. E közben feltűnnek az udvaron a professzor urak is, díszbe, feketébe öltözve. Ünnepi rdha kell az ünnepi aktushoz. Mikor mindannyian egybegyűltek, és elvégezték a szokásos istenitiszteletet (ahol most a »Peivlj Uram perlőimmé'« kezdetű alkalomszerű éneket énekelték): megindulnak komoly, méltóságos menetben a kijelölt hely, a Görög Tamás háza elé. Bizony, olyan volt ez, mint mikor a bárányt mészárszékre viszik. Nagy csürtetéssel jön szelídre a kirendelt katonaság, (mintha Góliátot látnád Dávid ellenében) és négyszöget formálnak a kijelölt helyen, a piaczon. Oldalukon, válla ikon félelmetes fegyver s szembe velük a professzorok csak egy iratcsomagba vetik reménységüket. Sovány reménység; mit ér az igazság az erőszak ellen ? Lehet az f<-r vesebb is mint a fegyver, de nem tud halált osztogatni !. — (Vége következik.)
