Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-04 / 14. szám

8. oldal.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.

14. szám. 1908 április 4.-----------------------------—* . . =s.

Hírek a, netgyvilágt>ól.

i i

Magyarország.

— Kegyelet. Az aradi vár kazamatáiban, hova annyi gyászos, szomorú emléte fűződik a magyarságnak, az 1849-iki időkben, mikor az egész ország a Babiloni vizek partjainál ült, Urtika Sándor cseh származású osztrák katonatiszt volt a töudöcztartó. A

tizenhárom vértanút is ö őrizte. Leányai ekkor 10_12 évesek

voltak s ezek a vértanukhoz idöröl-idöre leveleket és szivarokat csempésztek. Férjhez nem mentek s öregkorban halltak el. Most a kegyelet Aradra vitte porrészeiket, hogy ott nyugodjanak, ahol jót cselekvének.

— Doktoravatás. A királyi doktoravatás, a melylyel azokat szokták kitüntetni, akik egész tanulói pályájukon jeles tanulók voltak, április 2-án tartatott meg a magyar kir tudomány egyetemen. Az ünnepélyes avatást Appony Albert gróf végezte. A két jelölt Lakatos Gyula jogtudor és Alleram Gyula bölcsészettu- dor volt.

— Zászlóavatás. Rimaszombatban az egyesült protestáns gimnázium tanulói zászlót szereztek be. Ennek ünnepélyes felavatása márczius 15-én folyt le. Az ünnepélyen nagy, lelkesült közönség vett részt.

— Tanári székfoglaló, A debreczeni főiskola, két bölcsészetszaki tanára Dr. Fiók Károly és Dr. Papp Károly a napokban tartották meg székfoglaló beszédjüket. A nevezetes alkalom valóságos tüntetés volt a debreczeni egyetem eszméje mellett.

— Lelkészválasztás. A mezőtúri lelkészválasztás a sok lelkészjelölt közül a napokban tartatott meg s meglepetéssze- rüleg végződött, amennyiben Murányi János, péczeli lelkész nyerte meg a hívek bizalmát. Murányi János az újabb papi nemzedéknek «gyik kiváló. munkás tagja. Egy bibliai munkája megnyerte a konvent által kitűzött dijat.

— Képes szent biblia. Tótfalusi József marosvásárhelyi leikés- egy stuttgarti könyvkiadóczéggel megegyezett arra, hogy ez a német képes bibliát, magyar szöveggel is kiadja. Ha az ár olcsó lesz, úgy bizonyára nagy kelendősége lesz, bármint irtózzanak is némelyek a Krisztus életéből vett képektől. Népünk szereti az ilyen dolgokat.

— A felültetett Björr. son. Egy hamburgi újság utján most kiderül, hogy Björnsont ismét felültették, i Ez a felillte- tés azonban nem volt rosszhiszemű, hanem tréfa, ám az egész eset szinte kézzel fogházán bizonyítja, hogy az öreg norvég költőnek sejtelme sincs a magyarországi viszonyokról, a nemzetiségi kérdésekről. amibe annak idején olyan illetéktelenül és brutálisan beleavatkozó;.. Nemrég történt, hogy a bécsi Zeit egy czikket kapott közlés végett Björnsontól. A Zeit szerke.-ztösége a czikket r,cm adta ki, hanem elküldötte egy bizalmas emberének Budapestre, Rogy i-dmutálja magái, mi *z igazság Björnson fürmedvényében. Ez a bizalmas ember már az első pillanatban észrevette, hogy Bjöinsoa; alaposan megtréfálta valaki, a dolog azonban nem maradt annyiban, újért a bécsi lap embere a czikket már csak kurió- ■zuzuképeu is megmutatta Apponyi Albert grófnak. A czikk pom- páb alkalom lett volna arra, hogy az öreg norvég költőt ismeretes támadásai miatt leleplezzék és nevetségessé tegyék a világ müveit népei elölt. Appemyi Albert gróf áronban kijelentette, hogy politikai nobililás megtillja neki, hogy ezt a czikket a nyilvánosság elé bocsátani engedje.

— Magyarország földmivelésügye az 1900. be n. Darányi Ignacz főldmivelésügyi miniszter ebben az évben

is külön lenyomatban kiadta a szokásos évi kormányjelentésnek

tárczájáia vonatkozó részét, az idevágó statisztikai kimutatásokkal együtt. A jelentés tartalmából ezen a helyen csak arra a fejlődésre kell utalnunk, a melyet az 1906 ik évben a főldmivelésügyi kormány intézkedései következtében különösen az állattenyésztés az állami, községi és közbirtokossági erdők kezelése, a gazdasági oktatás, a népsegités a Székelyföldön és hegyvidéken, a szövetkezeti intézmények, a gazdasági munkásügyek, főleg pedig a gazdasági háziipar mutatkozott. Ezek az eredmények annál fontosabbak, mert a jelenlegi kormány a szóban levő évnek csak a negyedik hónapjában kezdte meg működését és pedig úgy, hogy az évi költségvetés kereteit a törvénytelen kormánytól volt kénytelen átvenni és tekintettel a beállott politikai és közgazdtsági zavarokra —.ebben az évben nagyobb szabású fejlesztő akciókra nem gondolhatott.

— Az ötvenedik K o b su t h-s z o b o r. Gyors egymásutánban hullott le a lepel a Kossutb-szobrokról s immár az ötvenediknek leleplezésére készült Pécs városa. Márczius tizenötödikén megérkezett a szobor s a leleplezés — melyre a város főispánja, Kossuth Ferenczet is meghívta, márczius 25-én voR.

— Település Magyarországba. Bukovinában nehány magyar község van, de nem valami fényes a sorsuk, mert a lakosok közül sokan hazavágynak. A főldmivelésügyi minisztert keresték fel s arra kérték, hogy tegye lehetővé ezt az óhajtásukat, A hazavágyakozók Abaujtornamegyében szeretnének megtelepedni. Félő, hogy a spekuláczió ezt a vágyakozást is tönkre teszi. Hiszen ott, a hol az amerikai magyarság földet óhajt vásárolni s épen- Abaujtornában, a föld már drágább, mint ti sáfrány.

— A pásztorfiu regénye. Mesébe illő szerelmi történet hírét írják Besztercééről. Még tizeiinvo'.-z esztendővel ezelőtt történt, a magyar-román határon levő kis telepen, Burducban, hogy egy odavaló gazdag legény, Onea Vaszil, feleségül vette a szépségérül messze földön hires Flórikát, aki szegény szülök gyermeke volt. A szép hány sírva ment az esketöre, mert nem szerette a legényt. A szive egy szegény pásztorfiué volt már régóta. Titokban el is jegyezték egymást, de a leány kénytelen volt engedni a szülei kényszernek s a gazdag legény felesége lett, A lakodalom után a pásztofiu eltűnt a vidékről, hogy hová lett, senki sem tudta Onea Vaszil látszólag boldogan éldegélt a feleségével. Az asszony egy kis fiúval áldotta meg. Ez a gyerek volt a szemük fénye. Be- ezézgetve nevelték különösen az anya valósággal bálványozta a fiút. Tizenkét esztendő múlt el. A minap aztán keserves csapás érte a szülőket: fiuk, aki erőteljes legénynyé növekedett, hirtelen meghalt. A bánatos szülök nagy temetést rendeztek. A gyásznéü között ott volt egy kalugyer is, a ki buzgón imádkozott a koporsó mellett. A temetés után Onea Vaszil meghívta a szokásos halotti torra a kalugyert is, a ki aztán kenetteljes szavakkal igyekezett vigasztalni a gyászolókat. A mint ott az asztalnál beszélt, egyszerre csak rászól az asszony:

— Juon, Juon, hogy kerülsz te ide !

A kalugyer az elbujdosott pásztorfiu volt. Onea Vaszil csodálkozva nézett a feleségére, aki aztán a sírástól fuldokolva keserves vallomást tett neki. Elmondta neki, hogy ö mint fiatal leány a pásztort szerette, de nem adták hozzá, pedig annak a fiúnak, akit most eltemettek, az a pásztorlegény volt az apja. Onea Vaszil meglepve hallgatta a szomorú szavakat. Egy hosszú kinos éjszakán át hánytorgatta aztán magában, hogy7 mitévő legyen. A hogy megvirradt, belopózott a kalugyer szobájába, magára öltötte a csuhát, aztá elindult az Athos-hegyi kolostorha. Előbb azonban megirta felerégének, hogy neki adja egész vagyonát, éljen boldogul az egykori pásztorral.