Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-07 / 10. szám
10. szám. 1908 márczius 7. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3. oldal. Rendelet a házasságról. A házasságkötéseket emberi észszel alkotott törvényekkel nem igen lehet irányítani, mert minden törvény felett való a szívnek a törvénye. A magát egyedül idvezitönek nevező kath. egyház azonban erre az egész életre kiható életszövetkezésre is magának követeli a rtndelkezési jogot. Hogy ezt tehesse, azért tette szentségi jellegűvé, holott az írásokban enrek semmi alapja nincs. L ígelöször Ágoston atya nevezte szentségnek a házasságot az Efeznsi levél V : 32 ver.-e alapján, hol Pál apostol ezt mondja: »az ember elhagyja atyj t és anyját, ragaszkodik az ö feleségéhez s lesznek kelten egy testté.« Nagy titok ez ! Ezt a titok szót (myste- rion) fordították le helytelenül sakramentumnak. De se Ágoston, se 1. Leo pápa, se sevillai Izidor nem tartották még a házasságot a ■már elfogadót' két szentséggel egyenlőnek. A házasság szentsége c-uk a 12-ik században lesz általánossá s hivatalosan pedig csak a í.orenc/.i 14o9-iki zsinat nyilvánítja szent-égnek. A házasságkötésekre tehát a róin ii szentszék, f— e szentségi jellegnél ingva kiván rei del kezesi jogot formálni. És ezt a jogot a szentszék gyakorolta is főleg a protestánsokkal kötendő vegyes házasságok e^eieire rézve. így VI1. 1‘ius pápa D0) február 27-én a franozia papsághoz intézett levelében ezek t Írja: »Némelyek közületek engemet arra kértek, hatalmaznám fel őket a házasságnak oly személyek közötti megkötésére, kik közül az egvik a római kathoiika, a másik pedig az eret neki (prote táns) tant követi. De mint hí zem, tudva van előttetek, hogy Krisztusnak igaz kathoiika egyháza mi, dig r isszaha a keresztyéneknek eretnekekkel! házasságát, mert az egyház utá ja őket. mint egyik eiödöm XI. Kelemen pápa (1700 —1721) mondotta: ázó nagyon Szerencseden helyzetok es nem csekély lelki veszedelmük miatt, melyben vannak és majdnem ugyanazon okokból, melyek folytán eltiltotta a keresztyént a hitetlennel való házasságtól s visszatartotta a ka- tholiku-okat is az eretnekekkel! házasság istentelen befolyásától.» Ez a múlt századbeli hang vonul át azon a házassági rendeletén. amely a ró nai katholikus egyházban 1908 april 19-én fog érvénybe lépni. A rendelet minket érdeklő része a következő: »Ha egy katholikus egyén protestáns személyijei akar egybekelni, akkor a promenyegzöje — mondja az asszony, hegy másfelé fordítván a beszédet, elhárítani iparkodjék a keserűséget, ami mind súlyosabban üli meg a gazda lelkét. Nem lehet tudni, felelt volna-e Galambos gazduram, vagy sem. Mert abban a pillanatban a Sajó kutya rettenetes lármába kezdett. De nem volt az hangos ugatás, amit véghez vitt, inkább mintha megkergült volna A bolondos ugrándozásbán majdhogy cl nem szakasztottá a láncot s olyan hangokat hallatott, ami szokatlan is, meg csodálatos is volt egyszerre. — Netene ! — ripakodott feléje Gergő bátya. De annak mit- sem használt a csititó szózat s hogy a pitvarajtó erőtlen lassúsággal benyúlt, majd, hogy’a kutyaházat is magával nem vitte a nagy viczkándozásban. az udvarra pedig imbolygó járással lépett he egy rongyos alak. Az ittas ember támolygásával vánszorgott előbbre. Sötétes volt már, nem lehetett az arczvonásoKat megkülönböztetni. Mindhárman hangtalan ámulással látták a támolygó idegent közeledni, de mintha igézet tartotta volna fogva mindnyájukat, úgy ültek ott csodás mozdulatlanságban. Az idegen odabotorkált elejbük s ahogy megakart állani — majd összeroskadt — Meggyüttem ! — mondta fáradt, tikkadt hangon. S abban a szempillantásban leugrottak mindhárman. Rettegés meg öröm is volt a hangjukban, amint egyszerre kiáltották. — Gáspár !.. Az volt, az. De minő szánalmas állapotban. Csontig lesoványodva, lerongyolódva, mint az utolsó utszéli koldus. Erzsók asszony az asszonynépség finom érzékével mindjárt látta, mi itt a teendő. Nem állni és bámészkodni kell itt, hanem fölvetni egyszeribe a jó puha ágyat. Hiszen ez a szerencsétlen ember majd leesik a lábáról a fáradság mián. Hát hiszen, ha csak fáradságról lett volna szó. De sokkalta szomorúbb, nagyon szivettépö dolgok kerültek napvilágra. Akkor lehetett c ak látni, mikor ágyba kerüli, hogy milyen testans fél előbb a katholikus templomban megkeresztelendő s csak azután eskethető meg. A másként létre jött házas.-ág semmis és érvénytelen.» Ugyancsak érvénytelen a polgári hatóság előtt kötött házasság is. Tehát a régi gyű ölség ujittatik fel ! Mit fognak szólni ehez a rendelethez az egyes államok, nem tudjuk. De az nyilvánvaló, hogy a »lélekhaiásza t»-nak ezen megujito't sírjaiból feltámasztott eszköze ellen a protestáns papságnak, főként a magyar rifoiinátus lelkészi karnak fel kell vennie a harczoi. Mi ellenünk irányul ez a legjobban, mert a legtöbb vegyes házasság nálunk köttetik. Hitben erős ifjúságot kell nevelni, amely el ne bukjék ez Újabb rendelet hatása alatt. Fel kell világosítani népünket, hogy’ mit tesz a római katholikus egyházba való áttérés. Fel kell mutatnunk előttük, hogy ez a tett nem egyéb, mint megáik ozása mindazoknak. akiket előbb szeretett. Elhagyása nemcsak az ősi vallásnak, hanem megtagadása magának a szeretetnek is ! Hát lehet-e ott szó igaz szeretetröl, .hol a legszentebb dolognak a vallásos meggyőződésnek a meggy’ülölése követeltetik ? Lehet-e ott szó igaz. szeretetiöl, a hol az egyházi rendszabályok felette állanak épen a szeretetnek ?! Nem így tanított bennünket a Jézus ! De a pápák úgy látszik többek akarnak lenni a mi hitünk fejedelménél is ! Mi a há/asságot nem tartjuk szentségnek, hanem egy, az Isten rendelése szerint való szövetségnek, a mely az egész életre kihat. Kölcsönös szereteten alapuló szív szerint való viszony’ ez, amely csak akkor lehet boldog, ha mindenkor a kölcsönös szeretet napja ragyogja azt be. így lesz a házasság — a különböző vallásos felfogás daczára is melegágya a legszebb keresztyéni erényeknek. Ezt fontolják meg mindazok, a kik vogyes házasságra óhajtanak lépni s emlékezzenek m«g a mi egyházunk sok szenvedéséről, az átokról roelylyel szüleiket, testvéreiket, barátaikat kell illetniük az áttérésnél: s aztán válasszanak ! Ha elbuktál , menjenek oda, hol még a szeretet is gyülölséggé változik ! Ha erősek, jöjjenek hozzánk: a hol nincs gvülöl-ég, hanem a mindeneket elfedezö szeretet uralkodik még emberi gyarlóságainkban is. KALASSAY SÁNDORnagy beteg a sógor. A hidegtől meg láztól vegyest vaczogtak a fogai. A melle meg úgy hördült, hogy’ fájdalmas volt hallgatni. — Hamar az orvosért ! — rimánkodott Erzsók asszony az emberek felé. — Nem kell ! — riad fel Gáspár nagy erőlködéssel. Végem van már nekem orvos nélkül is. — Hát Boris, mega két apró cseléd? — szorongott az öreg Ga'ambos. Gáspár felhördült erre a kérdésre s egyszerre fuldokló zokogásban tört ki. A többiek valami megnevezhetetlen megdöbbenéssel bújtak össze A tekintetűk odatapadt a lázban vergődő sógor kicserepesedett ajkaira. A beteg görcsös zokogása valahogy csillapodott s gyönge, elhaló hangon suttogá : — Magához vette őket az Úristen ! Azok álltak ott némán, A nagy fájdalomtól egyetlen szó sem jött az ajkunkra. Úgy bámultak egymásra lélekteienül. Gáspár pedig most már lázas libegőssel, meg-megcsukló hangon beszélt. — Nem vádolok senkit, csak magamat Elhagyott, megvert az Isten, amiért a kapzsiság ösztökét engedtem úrrá lenni magam fölött. Éheztünk, nyomorogtunk, de az nem lett volna baj. Édes, drága jái feleségem, apró kis cselédeim már csak kibírták volna valahogy a nehéz sort. de a honvágy’, az kérlelhetlenül elpusztította öi-et. Hogy mit szenvedek én most, jobb róla nem is beszélni Én elvettem a bűnöm büntetését és zúgolódás nélkül várom a megváltó halált, ami már nem soká késhetik. Nem is késett soká. Nehány’ nap múltán Gáspár kimerültén hunyta le szemeit és nem is nyitotta fel többé. Ahogv a lélek elszállt belőle, elsimultak arcáról a szenvedés nehéz, mély barázdái s az ajka boldogon mosolygott. Bizonyára a lelke már akkor övéivel ölelkezett ott fönn, a mennyeknek országában. Galambosék pedig letérdeltek az ágy mellé és zokogástól csukló hangon imádkoztak: Mi .Atyánk !... H. T.
