Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-29 / 9. szám
9. szám. 1908 február 29. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5. oldal. ság, a melyek már szinte egyeduralmat gyakorolnak az egész ország felett: lassanként maga álljon vala a kormány mellé s megfizetett szolgáivá tegye a törvényhozókat. Nem előttünk foly e a harcz épen ez és ehez hasonló kérdések miatt ? Nem látjuk-e hogy a parlament és az elnök mindent elkövetnek arra nézve, hogy ezt megakadályozzák s a pénzhatalmasságok szárnyait megnyirbálják. Ez fáj a hatalmasságoknak s az a mostani pangás, amelyeket jó hírek szárnyra bocsátásával nem lehet elpalástulni, mert a trust követelését elámitani nem lehet: a milliomosok fegyvere az alkotmányos törvényhozó testület s a puri tán elnök ellen, ki Washington szellemét megakarja őrizni abban a formában, a mint azt az ősök cselekedték És ha mérlegre vetjük az eseményeket, Rooseveltnek kell igazat adnunk. Ennek az országnak épen olyan káros visszahatása volna a kevesek uralmának, mint Európában az aristokracziának. A pénzaristokratia épen olyan zsarnok, mint a született s miután kezében a világmozgató erő : uralma még borzalmasabb lehet, mint azoké volt, a kiknek nyűgét lerázták, bilincseit összetörték. A pénz teremthet és pusztíthat... Adhat életet vagy halált. Hasznára lehet az emberiségnek, de kárhozatra is viheti, a szerint a mint azt azok a pénzhatalmasságok óhajtanák, a kik az állam kormányának a rudját kezükbe kerítenék. Az állam élete, boldogsága pedig nem az uralkodóklói függ, hanem a polgároktól. Ezért tette Washington az államélet legfőbb tényezőjévé a polgárságot. Így lett Washington nem bálványa, de eszménye a valódi és igaz amerikai polgárnak. Polgár volt a szó teljes értelmében, erős, hatalmas testben erős lélek, ki mindenkor a legjobban igyekezett ama kötelességek beteljesitésére, a melyeknek betöltésére hazája elszólitá az ekeszarva mellöl. Sikerült neki, hogy népét bevezesse a szabadság országának áldott földjére. Ez az a mi nem sikerült Kossuth Lajosnak. Pedig ö benne is megvoltak azok az erények, a melyek képesiték arra, hogy a hármas halom és négy folyó hazájának a lakosait szabaddá teg\ e. Szavára lángba borult a hon, Kárpátok tói le az Aldunáig s a nős honvédsereg győzelmes csatákban tiporta le a zsarnokot, ki kezét bilincsbe verte s szive dobogását leigázni akarta. De hiába volt a hősiesség, hiába öntözte tengernyi vér a már vértöl öntözőt; ron ■>- kát: a függetlenségi harcznak el kellett vesznie, mert hiányzott az egész mozgalomból a gerincz : a p o 1 g á r s ág tudata. Hí olyan puritán jellemű polgárok állottak volna Kossuth mellett, mint Deák Ferencz, — úgy kevesebb vérontás által, nagyobb eredményeket lehetett volna elérni. De nem ilyenek állottak ott, hanem olyanok, a kik még ezt a szót teljes egészében átérteni nem tudták. Ott voltak az aristokraczianak ama tagjai, kik a haza szabadságáén feláldozták életüket és vérüket. Ott voltak a papok, kereskedők, iparosok s a felszabadult job >ágyok — a kik a nemzet gerinczét képezték ugyan, de egy köztársasági államformában nem találták otthon magukat. Ezek mind a régi és ma is meglevő rendi alkotmánynak vo tak a hívei Kossuth L íjos életének a tragikuma éppen abban van, hogy __ korát megelőzte. Ha a szabadság eszméi Parisban és Pécsben * kipattantak is : Magyarországon még idő előtti volt ennek a kifakadása. A lelkesültség fényes eredményekre vezette a honvédség fegyvereit, —, de mit ért, ha a fényes nap ragyogása után a legsötétebb éjszaka következett A szabadsagharcznak es főként az azt megelőző országgyűléseknek azonban Magyarország jövendő sorsára végtelen befolyásuk lesz. Nem mondjuk, bőgj van, hanem hogy lesz 1 Ma nincs ! A koalicziós ininiszierinm, úgy látszik, retrograd irányban halad. A nagy fiigget'enségi párt, a melyből hárman ülnek miniszteri bársonyszékben, nemcsak a közjogi harczok megvívását adta fel, hanem az ország belső megszilárdulásáért sem tesz annyit, mint pl. a közel múltban a Bánffy kormány. Úgy látszik, hogy a függetlenségi pártot nagy tömege tétlenségre kárhoztatja Mig kisebb volt : a vihar erejével hatott s ma csak nehéz felhő, a melyből nem hull a nemzeti életre áldástadó eső. A függetlenségi pártnak nem lehet egyéb hivatása mint a függetlenségi eszméket juttatni diadalra a 48-iki törvények értelmében. WASHINGTON GYÖRGY. Oh minő feLé.es eszmék ezek ! És ezeknek törvénybe igtatá- sára Kossuth szava döntő lefolyású volt. Neki nem az vo.t a sorsa, a mi Washingtoné, hogy Kánaánba vezesse népét, hanem hogv megmutassa előtte azt az utat, a melyen járnia kell, ha igazán független és szabad akar lenni ! Ez az ut pedig nem más, mint az, hogy a magyar társadalom adjon tartalmat e szónak: »p o 1 g á r,« Ne legyen az csupán adóalany, lenézett nép, hanem legyenek ne csak papírra Írott, hanem a gyakorlati életben megvalósítható jogai is. Ne csak képviselőválasztáskor legyen a nép »polgártárs.« hanem mindenkoron, s akkor lesz Magyarország földje valódi Kannán. Kossuth Lajos érczszobra jó helyen van itt, az amerikai Debrecenben, mert annak eszméi, a kit ábrázol, itt megvalósulva élnek. Washington György szobra pedig egy kiáltó jel édes hazánk fővárosában s arra int, hogy az egyenlöjogu polgárok munkás hazaszeretete bármely ország boldogulásának a forrása. Tegnap volt Washington születésnapja s e szabad hazának polgárai meggyujtották az emlékezet oltárán a hálának, a szeretetteljes visszaemlékezésnek a lángját. Mi is ezért emlékeztünk róla s arról a férfiúról, a kit »apa« névvel tisztelt meg a magyar közvélemény. Vajha azok, a kik ma itt élnek, de idővel visszatérnek az édes hazába, — mintaképei lennének a valódi polgároknak. Így lenne valódi áldás Magyar országra né/.ve az amerikai ki- és vissza vándorlás s igy ölelkeznek valóban Washington és Kossuth szelleme
