Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-15 / 7. szám
1908. február 15. o ldal. »Amerikai-magyar Reformátosok Lapja « Rev* Dr* Th* W* Swan* Nt. Dr, Swan T. Vilmos, a »Shenango« angol egyházmegye belmissioi bizottságának elnöke, a be- averfallsi magyar ref. templom felavatásakor a következő beszédet intézte a templomfelavató istenitiszteleten egybegyült kb. 500 magyar atyánkfiához: Szeretett Atyámfiái! Nagy örömömre szolgál e kiváló alkalommal veletek lenni, örömötökben részt venni. — Kívánnám, hogy a Shenangó egyházmegye valamennyi tagja résztvehetne ez örömteljes órában. Remélem, ti mindnyájan belátjátok és elös- meritek, hogy nemcsak a beaverfallsi és nhrigtoni angol presbiteriánus egyházak, de az egész egyházmegye szivén viselte a ti érdekeiteket akkor, midőn rólatok, Magyarországból idevándorolt testvéreinkről gondoskodni kívántunk úgy, hogy lehetővé tettük birtokotokba venni s a hatalmas Isten dicsőségére felavatni ezt a gyönyörű templomot. S midőn e templom megszerzésére időt, munkát s pénzt áldoztunk — higyjetek nekem — csak azért tettük igy, hogy megszabadittassatok, hogy megismerjétek a Jézus Krisztust, Istennek fiát és az ö evangyéliumát, hogy vegyétek a Jézust, a ti meg- szabaditótokat, hogy józanul, vallásosan, erkölcsösen éljetek, s hogy életetek az Ur Jézusban legyen. Azt is kívánom megmondani, ez pedig igen fontos, mert hallom, hogy némelyek furcsa elveket vallanak e tekintetben, hogy nekünk nincsenek veletek politikai céljaink. Csak azt kívánjuk, hogy legyetek derék, istenfélő kérész tyének. Nem törődünk azzal, vájjon itt marad- tok-e, vagy visszavándoroltok szülőhazátokba, csak azt kívánjuk, hogy erkölcsösen élvén, mindig készen legyetek belépni az örök üdvösség országába. Öröm segíteni azokon, kik magukon is segítenek. Mi elismerjük a ti áldozatkészségteket s örvendünk ama tapasztalatainkon, hogy ti jókedvűen adakoztatok templomotok felépítésére s csinosítására. Úgy reméljük, hogy ez a ti áldozat- készségtek folytatólagos leend. Imé van már templomotok. Azon legyetek, hogy jöjjetek mindnyájan ide, hogy Istenbe vetett bizodalmotok által, lelkésztek utján lelkiépülést vegyetek. De nemcsak templomotok van, de van vasárnapi iskolátok is, hol a magyar tanítónőtök összegyűlekezteti gyermekeiteket, a leányokat s ifjakat, hogy tanuljanak a Jézusról. Legyetek uj tanítónőtökhöz szeretetteljesek, segítsétek öt kitűnő munkásságában. Lesz esti angol tanfolyam varróiskola s később kisdedóvó is. És jól jegyezzétek meg, hogy mindennek célja az, hogy ti férfiak és asszonyok, leányok és ifjak, mint derék, igazi hűséges követői legyetek a ti Uratoknak, a Jézus Krisztusnak. Amen. Fénysugarak a bibliából, (Rövid elmélkedéssel s imával.) Az Ur Istennek lelke vagyon én rajtam; azért kent meg engem az Ur, elküldött engem, hogy a szegényeknek evangyeliumot hirdetnék, hogy a foglyognak szabadulást hirdetnék és a megkötöztetteknek a tömlöcnek megnyílását; hogy az Ur jókedvének esztendejét hirdetném, és a mi Istenünk bosszuá'lásának napját, hogy minden siralmasokat megvigasztalnék. (Ezsaiás 61. r. I, 2. v.) Az Urnái vagyon a kegyelmesség és ö szabadítja meg Izraelt minden ö bűneiből, (Zsolt. 130. zs, 7. 9.) Az embernek fia azért jött. hogy megtartsa azt, a mi elveszett vala. (Máté 18. r. 11. v.) Az embernek fia nem azért jött, hogy elvesztené az embereknek a lelkeket, hanem hogy megtartaná, (Lukács 9. r. 56. v.) Engemet is irmertek és honnét való legyek, azt is tudjátok és én magamtól nem jöttem; de az Isten küldött engemet. (János 7. r: 28. v.) Minekutánna pedig eljött a teljes idő, kibo- csátá Isten az ö Fiát, ki asszonytól lett, ki a törvény alá adta magát, hogy azokat, a kik a törvény alatt valának, megváltaná, hogy fogadott fiuságot vennének (Gál. 4. r. 4. 5, v.) Ebből tetszett meg az Istennek hozzánk való szerelme, hogy amaz ö egyetlenegy szülött Fiát elbocsátotta Isten e világra, hogy éljünk ö általa. (I. János 4. r. 9 v) Mily örvendetes és kegyelmes dolog ránk nézve, hogy az örök Isten gondolt reánk s megváltásunkra Fiát elküldötte. A próféták az Urnák eljövetelét hirdetik és igéretök dicsőségesen beteljesedett. Eljöttje szegény, bűnös n'ágba, hogy a szegényeknek hirdesse az evangéliumot, egybe- füzve a megtört sziveket, vigasztalja a szomorko- dókat, felkeresse és boldogítsa, ki el vala veszve. Isten könyörületböl küldötte Fiát. Meg akart váltani s az istenfiuságra akart vezérelni bennünket, kik a bűnökben elmerültünk s elvesztünk. Nekünk, kik a halálnak voltunk alá vetve, élnünk kell ö általa. Ilyen kegyelemről emlékezzünk meg mindenkoron, adjunk azért hálát Istennek és a nekünk bőségesen nyújtott idvessé- get fogadjuk el s őrizzük meg. * Dicsérünk téged s hálát adunk neked, Urunk Istenünk, hogy kegyelmedbe vettél minket s megváltásunkra a te kedves, egyszülött fiadat küldötted. Mily nagy a te szereteted, mily bőséges a te könyörületességed 1 Kérünk add nekünk szent Lelkedet, hogy kegyelmedet megismerjük s megtartsuk. Óh uram, hozzád mint mentsvárba menekülünk mindennemű szükségeinkben, nálad keresünk vigasztalást a szenvedésben és feloldozást a bűn és halál bilincsei alól. Te vagy a mi megszabaditónk, szabadíts meg hát minden bűneinktől s vigy be amaz örök, dicső hazába. Amen. G. Chr. Dieffenbach nyomán: Székely Sándor. Magány. Az emberek beszélnek fájdalomról, Rakásra hordva sok but, bánatot; És mondja mindenik a magáéról, Hogy már a földön ez a legnagyobb. Hallgatva némán ennyi but. keservet, A magamét én el nem mondhatom. Keresem a magányt, a véghetetlent, Csak ottan önthetem ki bánatom. Hol legsűrűbb az erdő, legsötétebb, S a szél elalszik a falevelén, Mintha megállna percre idő, élet, Leborulok sóhajtva: »Istenem, Hát e világon semmi sem tökélyes 1 Nincs alkotásod kifogástalan, Ha fogyatékos minden, a mi véges, Teljes talán a mi határtalan ? Te, a ki ülsz ott arany fellegtrónon. Teremt, változtat, öl vezényszavad; Mig lényeid itt hánykolódnak gyarlón, Elégedett volnál te egymagad ? És láthatatlan elborul az égbolt, Valami árny vonul el odafönt; A mozdulatlan levegő meredt, holt, Mintha befagyna, dermesztő a csönd. És mintha megszólamlanék az Isten, És hallanék fohászt, mélyet, nagyot: »Hozzám hasonló e világon nincsen; Mindig magamban, egyedül vagyok 1«