Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-14 / 7. szám
békülni, ez a hatalom előtte idegen hatalom : az Evangelium. Mennyi bizonyité- kot hozhatnánk fel erre nézve, egészen a legújabb időkig! Róma mindig Róma marad ! (Sceberg) •* * * Madár János plébános ur minden kérdésére megtalálhatja itt a feleletet. Csak egyben csalódik nagyon az ur, ba azt hiszi, hogy én a felekezeti béke megrontására mentem Bridgeportra.. hogy ott Jericho falait ledöntsem. Uram, minek döngessem a magától lehulló falakat, minek ostromoljuk mi az omladozó várost ! Majd megrágja az idő vasfoga azt. ami városuk ban gyenge és romlott, Az Ur szava és szele elvégzi az ö munkáját, mi, az Istennek szolgái tegyük meg kötelességünket, hogy Jézus és csak Jézus által üdvözítsük a* emberiséget. A mint akkor szeretettől és szeretet leikével prédikáltam, úgy most a szeretet leikével írom e sorokat. A szeretet és a türelem sokféleképen nyilvánul, sok helyen úgy is, hogy a ka holikus pap a re- formátus pappal együtt quaterkázik egészen virradatig, és a pap a kártyaasztaltól megy az oltárhoz, de hát váljék egészsé- gükre. Jól sincs ez, de rossz állapotnak sem mondható éppen. Az én meggyőződésem azonban az, hogy mind a kath, mind spedig a református pap az evangyeliom tiszta tudományával tanítsa és buzditsa nyáját és erényes, tiszta életével adjon példát juhainak. Hol ez megvan, ott nem kell félni semmitől. Madár urnák pedig végezetül mondom: Tanuljon, tanuljon és sokat tanuljon ! Különben Paxtecum ! Dikovies János, newarki ev. reform, lelkész. Jegyzet. A bridgeporti plébános nagyon kiváncsi ember. A többek között azt is szeretné tudni, ki az a főúri család, amelyet beszédemben említettem: Privát levélben megírhatom, de nyilvánosságra hozni nevüket, nemcsak indiseretio volna, hanem kér szeretet ellenes cselekedet. Förmedvénye végén bocsánatot kér a református papoktól, azt állítván, hogy az egyházunkat nem akaria sérteni. Uram Ön egyáltalán nem is sérthet bennünket, minthogy a mi vallásunk sokkal magasabb niveaun áll, semhogy ily alacsony helyről származott támadások sérthetnék. Szívósén megbocsátunk, Madár ur, azonban egy kis műveltséget még sem ártana elsajátítani, tekintvén azt, hogy Madár ur magyar ember. • A Thaw Henrik drámája és abib lia. Mikor az ember azokat a borzai más dolgokat olvassa, melyekről a leplet a mostan folyó Thaw perben lerántották, bizony megborzad az ember lelke, mikor látja azt az er kölosi alásülyedést, mely ezt a bor zalmas tragédiát is okozta. De az ember úgy látszik, mindig olyan volt, mint ma : kedvelője a bünnak. Legalább erre enged következtetni a biblia, mely erre az esetre is világosságot vet. íme néhány idézet : 1. Az ártatlan leány. ,,MÍDt a li Horn a tövisek között, olyan az éD mátkám, a leányok között, Énekek éneke 2:2. Én galambom ja kősziklának ha- sadékiban) A magas kószálnak rejtekébeD Mutasd meg nekem a te orcádat, Hadd halljam a te szódat ; Mert a te szód gyönyörűséges. És a t^ tekinteted ékes. Énekek én. 2:14. A gonosz édes anya. Vígan leng a a struc madár szárnya, vájjon a gólya szárnya és tollazata-e az? Hiszen a földön hagyja tojásait és a porral költeti ki és elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának ; ha fáradsága kárba vész, nem bánja, mert az Isten a bölcsességet elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott neki. Jób. 39:16—20. 3. A csábitó. Leselkedik a rejtek helyen, leselkedik, mint az oroszlán, az ö barlangjában, hogy elragadja a szegényt. Lenyomja, eltiporja, és erejétől elesnek az ügyefagyottak. Azt mondja szivében: elfelejtkezett az Isten, elrejtette arcát; nem is Iá rótt soha. Zsolt. 10:9—11. 4. Sóhaj a szabadulásért. A halál félelmei körülvettek engem. Félelem és rettegés esett én reám és rettegés vett engem körül. Mondám : Vajha szárnyam volna, mint a galambnak Elrepülnék és nyugodnám. Innen messze elmennék és a pusztában lakoznám. Zsolt. 55:5—9. »et és fraecsia pöspökök legnagyobb része, az angol püspökök egyharmadrésze, a magyar püspököknek több, mint a fele, élükön Simor és a zsinatnak legkitűnőbb Jizónokai, a müveit és tudós Haynald, kalocsai érsek, Strossmayer diakovári püspök, akik azzal a charismával dicsekedtek hogy latinul folyékonyan és klassikusan beszéltek és szónokoltak (a többiek olvastak.) A többséget az olasz püspökök alkották (143 püspök a pápai államból, 133 püspök Olaszország többi részeiből) és 41 spanyol püspök, akikről Rómában azt mondották, hogy ha a pápa azt állítja- elöltük, hogy a szent Háromságban négy sze■mély van, ezt ic elhiszik neki. A többséghez tartozott továbbá a keleti püspökök teljes száma, akik a pápa asztalánál étkeztek, (szegények voltak) akik, ha beszéltek, csak tolmács által beszéltek és akik jóformán azt sem tudták, hogy miről van szó és mire szavaztak, (epi scopi in portibus intidelium,- legtöbbnyire nyáj nélkül) és akik sokféleképpen voltak le- kötelezve a pápa iránt. Sok viharos ülés következeit. Hiába tiltakozott az ellenzék (Hefele) I. Hono- rius és a többi pápákra hivatkozván, akik a hitben nagyon tévedtek, hiába mondotta egy püspök, hogy a tradíció nem kedvez az uj dogmának, a pápának végre engedni kényszerültek; némely püspök személyesen néni mert ellent mondani a római pápának, azért udvariasé ágból nem apportunosnak mondották az uj hitcikkelyt, mások mielőtt a hangos szavazásra “reákerült volna a sor, az örök városból eltávoztak, némelyek pedig a szavazástól tartózkodtak. l870be» julius I8án mondották a pápa aulikus püspökei a pápa csalhatatlansá- gát. 533szor hangzott el a , placet1 csak ketten bírtak annyi bátorsággal, hogy a távollevő nevében a ,non placet1 szóval ünnepélyes tiltakozásukal kifejezzék Midőn IX. Pius pápa szent Péter templomában a dogmát élői vasa, óriási ziva- 'tar vonult el a templom felett és oly sötét lett, hogy gyertyavilággal kellett megvilágítani a pápai levelet. így tehát fel van állítva az Jdolumy a bálvány Vatikánban. A pápa mindenáron infallibilis akart lenni, az ö auliüusri azzá is tették öt, hogy legyen-ki előtt leborul- niok. Meghozták a józan ész áldozatát il nacraficio deli inteletto. És a pápa ezzel ipeg volt elégedve. Igen, minden hatalmakkal paktált Róma Csak egy hatalommal nem tudott meg. j TÁRCA. Szegény asszony szerencséje. Hideg átható szél sivitott kora reggel óta. Az elmúlt éjszakán gyengén havazott s a hó mint finom, átlátszó lepel, vonta az egész, nagy természet világot. A még össze nem állott, fehér havat seperte, kavarta a szél ereje és hordotta minden irányban. A fák kérgét csupasz, levélnélküli ágait a rátapadt és ott megfagyott apró hópelyhek ékesítették föl. Úgy néztek ki ezzel a téli diszszel a bá gyadtfényü napnak sugarainál, mint ha ezer meg ezer drágakő ragyogna rajtok. Olyan szép jelenség ez, hogy az em bednek szinte a csodálkozását [költi fel. De élete rövid ! Elég neki az erősebben felragyogó téli napsugár is, hogy minden ilyen kis csillogó jószág könycseppé olvadjon. A falvak lakossága téli időben egészen eltemetkezik. Még a szomszéd községbeliekkel is csak alig érintkeznek. Legfeljebb akkor, ha szorítja őket valami reá. Örül az ember, hogyha behuzódhatik a jól fűtött, meleg szobába és onnét vizsgálhatja a zord idők járását. Fazekas Antalné is inkább maradt volna odahaza a rokka mellett, sehogy ebben a csúnya időben útra ke rekedjék. De hát szegény embernek nehéz a sora és azt el kell viselni. A panasz úgyis hiába, kár vele előhozakodni. A nagyobb gyerekeket az öreg any juk gondozására bízta, a legkisebbet pedig, aki még az édes anyja gyá- molitására volt szorítva, alaposan be göngyölte jó meleg ruhákba. Aztán elindult, hogy meghozza az eladott borjúért járó kis pénzt a szomszéd fa luban lakó mészárostól. Mert bizony sok hézag vár betöltésre : igen nagy a szükség arra a nehány koronára. Útja nehéz volt és fárasztó. A szél szemébe hordotta a havat és könyveket csalt ki belőle. Kezdetben csak egy kettőt; később már folytonosan hullott. '.. .-.Olyan nehéz a szegény ember nek !___ De elcsüggedni még sem szabad ! Az életet becsülettel kell elszenvedni. Sok a gyerek, nagy a szegénység ; ilyen helyen van igazán szükség a gondos anyára. Hogy hamarabb érjen oda a célhoz, átvágott Fazekasné a földeken. A szántás kőkeményre fagyott gö röngyein megbotlott, nagyokat bukdácsolt, de azért kitartóan folytatta útját. Nem messze látszott az erdöszél, a mely felfogja a szél erejét és a mel lett a járás már egészen tűrhető. A kicsike nyugodtan aludt- óvta a hidegtől az anyai szeretet. Meg sem mozdult az egész idő alatt. Még egy kis ideig tartó fárasztó ut és a szegény asszony odaért az erdő védelme alá. Szinte megkönnyebbülten sietett itt tovább a sima utón. Távolról már kivehetők voltak a házak, ahova igyekezett. Még egy [[negyedóra és ott lesz...... Egyszerre azonban igen sajátságos nesz döbbentette meg. Nem akart hinni a füleinek. Mintha gyermek sírását hallotta volna.... Felzaklatott képzeletének tulajdonította a hallomást. Mert mit Keresne ilyen helyen az övén kívül más gyermek ? Ám az erőteljes sirás egyre közelebbről hallatszott. Fazekasné szinte egészen lázba jött tőle Nem tudta, minek higyjen ! Megnézte a karjain nyugvó kicsikét, akit azonban az egy cseppet sem háborított meg. 5. Az engedetlen gyermek. A bölcs fiú örvendezteti azö atyját ; a bolond fiú pedig szomorúsága az ö anyjának Féldabesz. i0:1. 6. A büntetés A maga álnokságai fogják meg az istentelent és a saját bűnének köteleivel ketöztetik meg. Példabesz. 5:22. 7. A tanulság. Az istentelenek vigassága rövid ideig tartó és a képmutató öröme egy szempillantásig való, Érdekes gyűlés. A presbyteríus kormányformát tartó református egyházak szövetségének amerikai vá lasztmánya a jövő héten Pittsburg- ban tartja gyűlését. A gyűlés helye a harmadik Presbyteriauustemplom A gyűlésen bizonyára szóba fog kerülni a református és apiesbiteria- nus egyházak egyesítése, mely a múlt gyűlésen már tárgyalás alapját képezte. 19én estve közvacsora lesz a Sehen- ley hotelben, melyen igen tekintélyes egyének fognak beszédeket tartani.' — No lányom, de gyorsan megérkeztél ! - szólt a belépőhöz az öreg asszony. A többi mondani valója azonban a torkán akadt, amikor látta hogy a menye két kis gyermeket tesz rá a bevetett ágyra. — Hát a másikat merre szedted össze ? —, tudta csak jó időre kimondani. — Az erdöszélén találtam. A szegényke már majdnem megfagyott* Nem volt rá szívem, hogy ott hagy! jam !..........Gonosz teremtés lehetett aki kitette; pedig nézze csak édes anyám ! milyen szép kis gyerek. De mit csináljunk vele. így is alig élünk. Majd meglátjuk, édes anyám ! A. M. Sz. Ismételten csak ez a három betű. Bármilyen véleményünk legyen is arról a hangról, melylyel azokat, kik igazán egy nagy, hatalmas amerikai magyar szövetségről álmodoznak, lekicsinyelik, még sem szűnünk meg hangoztatni, hogy itt az idő, mikor az amerikai magyarságnak a rá váró nagy célok megKörülnézett. Egyetlen lelket sem látott sem közel, sem távol. A gye- feksirás pedig nem szűnt. Végre is győzött az ányai ösztön és az idegen, bár ismerős haBg felé szaladt. Egy roskatag cserfa tövében olyan jelenetre bukkant, amely rettenetes módon felháboritá, de egyúttal a leg nagyobb részvétre hangolta. Ott feküdt egy csepp jószág jól- rossznl bekötve egy kendőbe és már látszott kicsiny arcán a kellemetlen helyzettel való végtelen küzdelem. Fazekas Antalné felkapta és magához szoritá; « —- Szegény ártatlan jószágom ! És nem nyugodt addig, mig a kis pártfogolt abba nem hagyta a sírást. Csak azután ijedt meg a jó asszony Mitévő legyen a talált gyerekkel ? A cserfa tövében nem maradhat. Hiszen már most is majd megvette az Isten hidege. Haza vigyem talán, amikor a maga éhes apróságainak is alig tud előteremteni valami ennivalót ? Mégsem töprenkedett tovább egyet len percnél. Odanézett az előtte nem messze fekvő falura, sóhajtott egy nagyot, azután [megfordult és a kettős teherrel az addiginál is sebesebb menetben igyekezett — hazafelé. _ j
