Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-24 / 4. szám
■■i / — 143 — vissza adva a mosolyt. .Én inkább tetteimről becsülöm meg- koromat, nem pedig a leélt évek szerint E szerint ne legyem Ön meglepetve, ha nagyon idősnek gondolom magamat, olyan idősnek, mint a milyen a föld. I*e vannak o’yan tudósok, a kik azt állítják, hogy a föld fiatal, mondám. Aztán azt mondják, hogy még csak most kezd valójában mnkcdni. Az ilyen tudósok nem gondolkoznak helyesen, válaszolt, A föld nagyon régi és az emberiség csaknem teljesen elvégezte a neki kimért cselekvést és a vég közel van. A vég? kérdé Sibyl kisasszony. Hát hiszi ön, hogy a világ el fog valaha mnlni ? Mindenesetre hiszem. Vagy helyesebben mondva nem fog- teljesen elmúlni, hanem meg fog változni és a változás near lesz ínyére a föld mostani lakóinak. A változást ,,ítélet napnak“ fogják nevezni. Azt hiszem, hogy igen nagyszerű jelenet lesz az. a grófnő csodálkozva nézett reá, Sibyl pedig mulatni látszott. Nem szeretnék ott lenni! — mondá Elton gróf. Miej’t ? — kérdé Éimanez és jókedvűen nézett körül — ^ Egy utolsó pilhanat a földre, a mint le, vagy föl megyünk leendő lakhelyünkre, nem volna megvetendő látyány. Asszonyom — mondá a grófnőhöz fordulva — szereti Ön a zenét. A beteg hálásan mosolygót és igent intett. C'besney kisasszony épeu akkor lépett a szobába és hallotta a kérdést. Játszik Ön ? — kérdé, legyezőjével érintve karját. Meghajtotta magát. Igen, olyan össze vissza módon. Énekelni is szoktam, A zene mindig kedvencem volt Mikor nagyon fiatal voltam — évekkel ezelőtt — mindig azt képzeltem, hogy hallottam Israfel angyalt mennyei dicsőségében énekelni, ö maga fehér szárnyú volt és csodálatos, hangja kihallattszott a paradicsomból ! — 138 — / 3 í 11 < 11 hit, de 1* kin1e1(l cl ki olvashattam, hogy teljesen megértette azt, a mire céloztam. Megtarthatja ! — válaszolt. Meghajtottam magam és e fordulva a többiektől elrejtettem a virágot és megelégedve tértem vissza a szobába. \ — 14^ — «resztette, mintha egy halott élettelen tagja esett volna le. Helena, nem szabed magad fölizgatnod — mondá férje és tettetett, vagy lehet, hogy valódi részvéttel hajlott neje fölé. Bizonyára emlékezel. — Bizonyára emlékezel mindarra a mi neked mondtam a herceg felöl és e felöl az ur felöl, a kinek neve Tempest Geoífrey 1 Igent intett és szemeit a hercegről felém fordította és engem kezdett áthatóan vizsgálni ön nagyon fiatal ember arra, hogy milliomos legyen, ^ mondá láiható erőlködéssel. — Nős Ön? Mosolyogtam és nemmel feleltem. Szemei leányára tévedtek, majd újra reám és valamit 'látszottak mondani. Lucio jelenléte vonta újra magára figyelmét és reá intett. Kérje föl barátját__ jöjjön ide.... beszéljen velem. Rimanez azonnal megfordult, a mint szavait hallotta és a beteg nőhöz lépett és megcsókolta kepét. A.Z Ön aroa ismerősnek látszik előttem. Találkoztam már önnel valahol 1 ' Meglehet, hogy igen asszonyom — mondá megnyerőén. TJgy emlékezem, hogy évekkel ezelőtt láttam a szép és kedves Fitzroy Helena kisasszonyt, még mielőtt Elton gró ínévá lett volna. Akkor még ön kis fin lehetett — mondá alig látható mosolylyal. Nem úgy van ! ön még mindig fiatal és én sokkal idősebb vagyok. Nem hiszi Ön? Ugyan mi lehat az oka, hogy én nem látszom olyan idősnek, mint a milyen vagyok ? Legtöbb ismerősöm azon igyekszik, hogy fiatalabnak látszék mint a milyen, és még soha sem láttam olyan ötven éves embert, a ki ne lett volna reá büszke, ha harmincöt évesnek gondolták. Ab én igyekezetem épen az ellenkező irányban van, de a tisztes öregség nem akarja arcóhion magát mutatni. Nagyon nehezemre esik, mondhatom Önnek. , Nos hát mennyi idős ön valójában f kérdé Sibyl reá moiolyogva. Aki Azt nem mersai önnek megmondani! — mondá XIII. Mikor a gróffal és Lncioval egyedül maradtunk, a gróf nagyon'bizalmas lett. Célja volt, hogy kedvünkben járjon és most is azt hiszem, hogy ha felajánlottam volna neki, hogy megveszem tőle a leányát és fizetek érte százezer fontot, ajánlatomat elfogadtajvolna". A gróf iyekezetén kívül azonban úgy hittem, hogy udvarlásom nagyon hasonló lesz egy vásárhoz, mert nem sok reményem volt, hogy leánya szerelmét megnyerjem. Elhatároztam, hogy megpróbálom, de jól tudtam, hogy nehéz lesz a leánynak elfelejteni, hogy gazdagságomon kívül semmi előnyöm nincsen arra, hogy engemet magamért szeressen. Ez is egy előnye a szegénységnek, melyet a szegények sokszor elfelednek. Egy szegény ember, ha megnyeri egy hő szerelmét, tudja, hogy az a szerelem igaz és tiszta, de a gazdag soha sem lehet teljesen biztos a szerelem felöl. A gazdag házasság előnyei folyton felvannak tárva a lány előtt szülei és rokonai által és igazán nagyon önzetlennek kellene az olyan leánynak lennie, a kire öt millió ne lenne befolyással. A nagyon gazdag még barátaiban sem lehet biztos, mig a nemes és igaz szerelem mindig meg van tőle tagadva, ilyen módon igazat adva a különös, de mégis igaz szavaknak, hogy rehe- zebb a gazdagnak a menybe jutni, mint a tevének átbújni a tü fokán. A nő igaz ^szerel mének menyországa a szén ve* dések és bajok által van kipróbálva, meg nem vesztegethető hűsége a nélkülözés és keserűség napjaiban bizonyul igaznak, hősi önfeláldozása, kedvessége és bátorsága a legsötétebb óráiban a csalódásnak fénylenek legszebben ; a nö ezen szép é3 költői tulajdonai a szegény ember számára tartattak föl az Örökkévaló által. A milliomos nőül vehet a kit akar a
