Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-29 / 13. szám

ama próféta, a ki eljövendő valae világra “(János 6—14.) Mikor Péter és az ö társai olyan sok halat fognak, hogy a hajók csaknem elmerülnek, Péter. Jakab és János a Jézus tanítványai lesz nek. Jarius, a zsinagóga fejedelme, a pogány százados, a naini özvegy és Mária Magdolna, látják a benne la- kozó isteni erőnek megnyilatkozását, hisznek ö benne. Sőt már előbb hittek. Jairust is, a pogány századost is, Mária Magdolnát is, ugyanaz a hit vezeti, a minő volt azokban a világ­talan' koldusokban, a kik mikor hallották, hogy Jézus elöttök ha­lad, így ^kiáltottak fel; Dávidnak fia, könyörülj rajtunk! (Máté 9. 27.) Csudák csak azokkal történtek akik hittek ö benne. A fariezusok hiába kérnek jelt, nem látnak ! Látják, hogy valami rendkivüli dolog történik, de hinai nem tud nak. A szivök meg van dermedve s a hit lángja se képes őket felniele giteni. Csudák alatt tehát azokat a rend kívüli, a természet törvényei feletti eseményeket értjük, a melyeket csak a hit képes megvilágositani. S kicsoda a hit? ! El lehet e fo gadni a hitet egy olyan szövétpek nek, a mely képes oevilágitani azt a tért is, hova az észnek fénysugá, rai el hatni nem képesek ?! Föltétlenül ! A hit az olyan dolognak való­sága lévén, a melyeket reményiünk s a mely dolgokat nem látunk, azok­nak bizonyos megmutatója: világos, hogy a létei összes nagy titkai csak a hit által érthetők meg és foghatók fel. A tudomány a sas! A felhők között szárnyal.......... A hit a parányi ökörszem. Akkor repül ki a sas szárnyai alól, amikor az már a repülésben elfárad.......... Hitem világánál mind megtudom érteni, mind meg tudom magyarázni ama nagy dolgokat, a melyekkel Jézus önmaga mellett bizonyságot tett. Oda állok Nikodemus mellé s vele együtt sóhajtom; Mester, senki nem teheti a jeleket, hanem csak az, a ki vei Isten van ! S ha a jeleket, a melyeket tett, nem tudjuk megérteni, miként ért sük meg öt, ki a csudáknak a csu­dája? ........ Olvassátok el csudatételeit ! Mint ha a Szentlélek szárnyalnak a lebbe- uését ereznétek. Khánában, a ten­geren jártakor s akkor mikor tanít­ványai előtt megjelen. Isten volta lesz nyilvánvalóvá azok előtt, kik1 nek szivét az a csillag világítja be — mely Bethlehem be vezette a messze napkeletről a bölcseket. II. Mind azokat a dolgokat, a melyek ezzel a .árgygyal összefüggenek, egy rövid beszéd keretében elmondani nem lehet.' S miután nagy vonásokban szól­tunk a Jézus csuda tételeiről s iga- zoltuk. hogy azok tulajdonképen jelek az ö istensége mellett s nagy mérvben befolytak arra, hogy az Isten országa elterjedjen az emberek között: röviden még arra az ellenve­tésre kell megfelelnünk, hogy csu­dák miért nem történnek ma ? De hát igazán nem történnek e ? Abból, hogy valakinek az életében még nem történtek csodák, nem következik, hogynem történhetnek.. És történnek is ! Hiszen maga az egész létei, e kö- rülöttünk forgó világ, az ipar, keres kedés, művészet, tudomány bámu­latos elöhaladása, mind olyan csuda szerű, hogy azokat, a kik mélyeb ben vizsgálódnak — okvetlenül az istenhez vezetik el. Vájjon nem történnek napjainkban olyan események, a melyeket semmi féle létező törvényből nem tudunk kimagyarázni ? Nem történik e meg, hogy bűnös lelkek, kik épen úgy elvannak me rülve a bűnnek igájában mint Mária Magdolna : megtörnek 8 a Jézust tartják minden reménységüknek? Nem történik e meg, hogy sok édes anya, sok édes apa épen úgy imádkozik, könyörög mint a naini özvegy, vagy mint Jairus s a gyer­mek ' kiről azt hittük, hogy rajta már senki nem segíthet: meggyó­gyul 1 Nem történik e meg, hogy isten­tagadók, hitetlenek — közö­nyösek, a Jézushoz térnek ?! Meg! Bizonyságául annak, hogy az Istennek lelke ma is működik s működni fog mindaddig, mig nem mindenek beteljesednek s bizonysa gául annak, hogy a mi reánk embe­rekre — gyarló ismereteinkhez mér­ten csuda : az az Istenre nézve termé szetes. Az Ur mindenható! Mindenható erejénél fogva cselek- szi, hogy a vakok látnak, a némák beszélnek, a sánták járnak s a Be thesda tava megmozdul s élet támad a halál helyén. Jövel oh Atyánk ........Világosít­sad a mi értelmünket is..........Hí tünk fényénél mutasd meg az utat, melyen járva Jézust megtaláljuk, hogy ö benne éljünk, mint a te választottaid,mind itt a földÖD,mind majd egykor az egekben. Amen. Treat, A magyarok persze csak t r i t t-nek ismerik, hanem igy aztán annál jobban. A Standard Dictionary megjegy­zése szeriDt ezt az értelmetlen tékozló szokást Európában sehol sem isme­rik s éppen azért csodálatos, hogy honfitársaink ezt az esztelen szokást I milyen hamar elsajátítják. Miben is áll a tritt voltaképen?' Fizetni a korcsmában fünek-fának, mint a* köles. Az, a kinek termé­szetszerű joga van a keresethez, az éhező gyermekek, a rongyoskodó feleség színét se látják a pénznek, nanem a helyett annál nagyobbat mulat rajta az idegen. MilyeD szá­nalmas gavalléria. A gyermek mezit láb lopkodja a szenet, a feleség gör­nyedve hurcolja a fát a dumpról, a férj pedig játsza az urat — trittól a korcsmában. Az amerikai szalon rendszernek ez a legnagyobb átka és veszedelme arra nézve is, a ki elfogadja, arra nézve is a ki fizeti. Egyiket valóságai rákényszeríti a tobzódásra, a másikat pedig a té­kozlásra. Az egyedüli személy kinek haszna van e tékozlásból a salonkeeper, de még talán neki sem, mert ötét is csömörlésig itatják s ezért dől vala­mennyi idejekorán a sir mélyébe. A hamisítatlan magyar észjárás mind a kettőt: kiesufolja odahaza. Egyiknek neve Potya, a másiké balek. Ez utóbbi szónak magya­rázatja az, hogy az 50es években egy Balek nevű jó módú birtokos gyak­ran ellátogatott a fővárosba s ez al­kalommal- jogász öcscsét megbízta, hogy bivja meg jóbarátait az ö költ­ségére vacsorára. Persze akadt Po­tya ur elég a jó vacsorákra s később valahányszor meglátták a jogászt az utcán, megkérdezték tőle mikor jön már be megint Balek. A trittolásnak semmi köze sincsen a hires magyar vendégszeretethez. Mert az csak jó barátokkal szem­ben nyilvánítása a szeretetnek, a tri tolás pedig egész idegenekkel szem­ben, sok esetben trampekkel és csavargókkal hozza összeköttetésbe az embert. De veszedelmes más szempontból is. Tegyük fel, hogy egy ember bevetödik a salonba, hogy egy po bár sört megigyon, aztán tovább menjen útjára. Eszeágábau sincs, hogy mértéktelen tobzódásnak adja magát. Bent talál egy nagy társaságot. Mielőtt szóhez jutna, megtrittolja. egy a mulatók közül, visszautasítani fél, mert esetleg be is verhetik érte a fejét, ha pedig elfogadja, akkor tőle is megvárják, hogy visszatrit- toljon s aztán az egy pohárból lesz; sokszor tizenkettő is, a józan ember­ből pedig egy tántorgó részeg. S elég fájdalom, hogy ez a féreg mindinkább bele veszi magát a ma­gyar társadalom testébe. Manapság^ ha egy egylet elnököt választ, valósággal elvárják az uj elnöktől. hogy sorba trittolja az egylet tagjait s ha nem teszi, akkor évek múltán, is szemére hányják, hogy milyen fösvény, fukar ember, szóval nem- elnöknek való. Ha az egyletet elhívják valamely­TÁRCA. Erdösá> Andor. ELBESZÉLÉS A GÁLYAilABSÁG IDEJÉBŐL. irta: ZF. Tótli. T étsioe, 7 (Folytatás.) Murány ellen tizenb'atezer főnyi se­reg készül, mert e hely fontos positió nem csak erősségére nézve, hanem főként azért, mivel az összeesküvők tervei, levelezései e várban vannak elrejtve s amelyet ellenfelünk min­den áron kézhez akar keríteni. Úr­nőm azt üzeni hercegségednek, hogy legyen a legrosszabbra1 készen és le­gyen ébren, mert úgy haliánk, hogy Kobb Farkas Kassáról Patak felé iudirlt seregével.“ Rákóczy jó kedvét lehangolta a szomorú hir. Tanácskozott emberivel kik a fölkelést elhalasztották s Rá- kócyt családjával együtt Munkácsra, édes anyja ;védö szárnyai ajá küld­ték. Ezt a hirt vitte Andor vissza ur nőjéhez. III. RÉSZ. Ezen időben Sárospatakon, a Peré- nyiek, Rákccyak főiskolája fészké­ben református egyházkerületi gyű lés és lelkészfelavq,tási ünnepély volt. E gyűlésre az egyházkerület egyházi és világi föembefei mind össze jöttek. Ott volt Matkó István esperes is. Ezt megtudván Sámbár Mályás je zsuita, vitázó kedve támadt, mert nem felejthette tudományának meg szég-yenittetését a Vásárhelyi Matkó István „Bányász Csákány“ cimü munkája által. Elhatározta, hogy felkeresi Matkot, kihívja szóvitára, s ott, a gyülekezet előtt győzi le. Elment tehát a templomhoz s meg­tudakolta : ott van-e Vásárhelyi Mat­kó István ? Erre kedvező választ kap­ván, megvárta az isteni tisztelet vé­gét. Benn, az agg egyházban ezalatt, a szent elmélkedések ékes hymnuszok- kal váltakoztak, melyek után követ­kezett a fiatal lelkészek kikérdezése. Ezek között mint első tűnt ki Er­dösy Andor, kinek csak most nyílt alkalma a fölavattatásra, s most is csak úrnője határozott parancsa kö vetkeztében sietett Patakra, a már fenyegetett murányi bárból. Elindulásakor úrnője meghagyá neki, hogy ha azalatt, mig ö Pata­kon időzik, Murányt valami véletlen balsors találná érni. fordítsa meg a kantárszárat, menjen haza övéihez s üljön be abba a kis békés eklézsi ába. Andor és a felszentelendő ifjiu lel­készek Patakon, a nagy templomi gyülekezet előtt a papi tudományból nyilvános vizsgát tettek. Az ö szép, férfias, érccsengésü hangja, határo­zott feleletei közelismerést szereztek neki, úgy, hogy Pósaházy professor uram meg nem állhatá, hogy nyíltan meg ne dicsérje ezen szavakkal: „ez az én szerelmes fiam. kiben megvi- gasztaltattam. “ Ezután az ifjak felavattattak s Tarcaly Pál esperes uram megáldot­ta őket. Csak akkor kezdett a gyülekezet oszolni. Midőn elöl a papság a templomból kiért, az ott járkálgató Sámbár Má­tyás ordító hangja feltartótatá. Megálljatok ! — kiáltá. — Me lyik közületek Vásárhelyi Matkó István ? A kivonuló tömeg nem tudván a feltartóztatás okát, békétlenül nyo- makodék előre. A diákság pedig egy mellékajtóntolongott kis körülvették Sámbárt, kit már ismervén goromba­ságáról, várták : mit akar most e merész jezsuita e nagy gyülekezet­tel ?. De a jezsuita fejét magasra emelve ismét kérdezé ; — Melyik közületek Vásárhelyi Matkó István ? Ekkor már j Matkó meghallotta a kiabálást és elébe jött a barátnak, mondván ; — Ki vagy és mit akarsz velem ? — Én Sámbár Mátyás vagyok s örvendek, hogy elvégre személy sze­rint szemben állhatok veled. — Nem különben, — mondja Vá­sárhelyi mosolyogva. — Nos, mivpl szolgálhatok ? Nem hiszem, hogy valaha adósod maradtam volna vala­mivel. $ — Gorombasággal bizonyosan nemi mond élesen Sámbár, „„A; HHHÍIHHhHÍhHH

Next

/
Oldalképek
Tartalom