Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-04 / 1. szám

Kocsi Sebestyén Gábor látta a hitetlenséget. De azért nagy bajuszszal beárnyékolt szája nem mosolygott, hanem két fekete nagy szeme igenis mosolygott. Hatalmas nagy fejű ember volt, de fejének nagysága még se volt olyan bámulatra méltó, mint szemeinek nagysága még se volt olyan bámulatra méltó, mint szemeinek nagysága. Bikának és oroszlánnak szeme akkora, n int az övé volt.

Tudta azt jól, hogy az apátur csakhamar meghajlik az igazság előtt s akkor a többi sem mer tovább hitetlenkedni.

— Fötisztelendö . szent atyám jól tudja, hogy szent Gelléit igazi szent. Kernele is volt, püspök is volt, hittalló is volt, agyon is ütötték, vértanú is volt,semmi féle fogyatkozást tehát az ö szentségéi en találni nem lehet. De nem is szabad, meri első rangú szentjei közé sorozta öt az egyház.

Kos hát egyszer egyszentgáli nemes embert halálra Ítélt a kiiály. még pedig István kiiálv. A nemes ember nagy bűnt követett el, pogány is volt, bizonyosan megérdemelte a halált.

A halálra Ítélt ember azonban, mielőtt a bakó rátette volna a kezét, arra kérte a szent királyt, engedje meg neki, hogy bűneinek töredelmes megbánására harminc napig imádkozzék. A szent király ezt a kérelmet meg nem tagadhatta,

A halálra itéltnek azonban eszébe sem jutott imádkozni s bűneit megbánni. Imádkozik is szentgáli ember 1 Bánja is bűnét nemes ember. Csak azt várja valaki.

Hanem e helyett eszébe jutott, hogy ö egykor egy} nyavalyás remetének megmentette az életét. Ott vadászgatott a Bakonyban, a Bakonynak is a legsűrűbb erdejében, a L'ajszabarna oldalában, a hol a remetének volt rozoga kunyhója. Gunyhó előtt a fakereszt, a fakereszt előtt térdepelve a remete. Körülötte három farkas. Egyik a jobboldalán, másik a baloldalán, harmadik előtte a kunyhó oldalában. Üldögélt mind a három, s kioltott piros nyelvvel lihegett mind a három. Elhatározták már, hogy a remetét megeszik s szép szelíden meg is mondták neki. Megnyugodott már sorsában a remete is, csak arra kérte a farkasokat: engedjék meg neki, hogy három Miatyánkot elmondhasson. A remete

száz esztendő óta. De mind megmagyarázta ezt alaposan Kocsi Sebestyén Gábor a tudós Bresztyenszky apátnak.

És azt is megmagyarázta, mire kellett a barátoknak a tiz szobalány. Pedig most már a tudós apátur is kitalálhatta volna. ,

Jóizüen nevetni ugyanis jókedv nélkül nmn lehet. Jó kedvet csinálni pedig se égi, se földi hatalom nem tud oly igazán, mint a lány, ha vidám, szép és fiatal. De csak az olyan lány, a ki se nem egészen a mienk, se nem egészen a másé.

— Ilyen lány azonban nincs, jegyezte meg az apátur.

— Ilyen lány azonban a szobalány, felelte rá Kocsi Sebestyén Gábor.

— Fötisztelendö szent atyám ezt nem tudhatja, mert a tihanyi barátok rég eltértek már a bölcs király törvényétől s régóta nem tartanak a zárdában tiz szobalányt. Tenne csak szent atyám kísérletet e dologban, majd meglátná, mennyi jó kedvet, mennyi egészséges nevetést tudna okozni lmsz barátnak tiz vidám, hamis szobalány.

— Szent életű embernek nem szabad ám vidám lányokkal játszadozni s haszontalan és kárhozatos nevetgélésnek magát átengedni tekintetetes uram.

— A barátnak minden szabad, a mit a szentek, vértanuk és hitvallók isten dicsőségére, saját lelkűk épülésére s a szegény bűnös lelkek megmentésére cselekedtek. íme szent .atyám elmondom én, mi bírta rá, ki bírta rá a bölcs és vidám királyt, hogy szobalányokat adjon a tihanyi barátoknak. Különös eset ám ez ! Lám a pannonhalmi barátoknak nem volt szabad soha lányokat tartani a zárdában; pedig azok még a tihanyi barátoknál is hatalmasabbak. I. Endre király se merte volna ezt megtenni, ha valóságos szent és vértanú nem adott volna neki erre útmutatást, eszmét és bátorságot.

Erre a szóra most már nemcsak az apátur, hanem mindenki mosolyogva és hitetlen arccal nézett a mindentudó és dóvaj elméjű veszprémmegyei követre. Hogy épen szent és vértanú adta volna a tanácsot: ezt már csakugyan nem hitték.

— 242 —

— Tekinteteo urammal ugyan nem vitatkozom, de ha elődeinknek a dicső király ötven kas mehet adott : méhészt is kellett adnia, adott is kettőt. Apis azt teszi : méh; — api- narius azt teszi : méhész.J

— Kern azt teszi fötisztelendö szent atyám.f A méhészt a latin nyelvben mellifexnek hívják. Apinae azt teszi: bohózsá- gok, mókázások. Innen származik az apinarius. így használják ezt a szót a szeut atyák : Angusztinuss, Tertulliánusz, Johan nesz Damaszcenusz. nemkülönben Johannesz Krizosztómusz is.

De igy használják ezt a római világi irók is üfnsztus után 117ik esztendő óta. A mint ezt bövebbep bizonyítják Faber, Gesner, Schneebergi Foreellini hires latin szótárirók és számos más tudós ember. Származik pedig e szónak gyökere a hellen nyelvből, a melyben apaté azt teszU ámítás, időtöltés. Minthogy olyan bölcs királyról, mint I. Endre, föl nem lehet tenni, hogy* latinul ne tudott volna s még kevésbbé, hogy a szent atyákat és azok nyelvét megakarta volna sérteni ; ennélfogva bizonyos az, hogy ö két bohócát és mókás embert adott a tihanyi barátoknak.

Szeme, szája elállt az egész társaságnak erre a heve- * nyészett előadásra. Két előkelő ifjú nyomban le is jegyezte magának. Az egyik Nagyalásonyi Barca Sándor Zalame- gyének egykor alispánja; a másik Pápai Miklós, Veszprém megyének hires táblabirája. Mindenki a tudós Bresztyenszky Albert apáturia nézett: mit felel ö erre most már. 0 pedig elnevette magát s azt mondta :

— Hiába néznek rám a tekintetes urak, megmondom, hogy nem vitatkozom, csak várom, hogy mi fog ebből még majd kitudódni. Remélem, a szobalányokról nem lesz többé szóbeszéd.

— De sőt mindjárt azokra térek vissza.

— Úgy volt biz az. Két mókás embert, két bohócot kaptak a tihanyi barátok.

De hát hova lettek! Meddig állott fenn ez a bölcs intézmény ? Miért nincs most Tihanyban, se Pannonhalmán, se Jászón, se másutt bohóc, bukfenchányó, mókás ember?

— 243 —

Jól van. A barátoknak nincs többé szükségük mókás emberekre. Ott vannak a be-belátogató káplánok, a kik el mondják az öreg papok gazdasszonyos adomáit, és ott vannak a bebenézö öreg papok, a kik elmondják a káplánok istentelenkedéseit. Lehet ezeken nevetni eleget. Aztán a mai barát iiern is egészen olyan,mint a régi. Tud írni és olvasni. Olvashat világi könyveket s okos, bolond újságokat. Olvashatja, ha egyebet nem, a naptárakat. S ha egy-kettöt olvas: ellátja adomával a többit.

Hanem azt kérdezzük: miért nincs mókás emberük a kórházaknak, a sinlödök gyülekezetének, az aggok és erőtlenek menedék házának ? A kik helyhez kötvék s á kiknek nem áll módjukban színházba, orfeumba, cirkuszba eljárni!

S ha mikor az orvos patikaszert rendel: miért nem tud néhány adag iöizü nevetést is rendelni ?

Mi a nevetés ?

A léleknek dalra kerekedése, ropogós ugrándozása, vidám kurjongatása. Egészséges lélek fenn nem állhat nevetés nélkül. E nélkül nincs is élete. A csecsemőben akkor támad a lélek, mikor nevetni kezd s az öregben és nyavalyásban akkor múlik el a lélek, a mikor már nem tud többé nevetni.

bevetni csak az ember képes. A ló is röhög, a kutya is vinnyog, a macska is dorombol, de csupán az ember nevet. A fiatal állatnak is van jó kedve, de a természet megtagadta tőle azt az erőt, hogy jó kedvét nevetéssel bizonyítsa. Csak kézzel lábbal bizonyítja. Gida, bárány szökell; csikó, borjú ficánkol; malac, majom, kölyökmacska, kölyökkutya játszik. Mind szép, mind kedves, d£ egyik se nevet.

Az angyal se nevet. Vagy áhitatos arcot ölt, vagy haragszik. Az ördög se nevet. Pedig az ö dolgában ö mindig biztos, nyeresége soha se »arad el. Ezt a két ügynököt rosszul alkották meg a vallásalapitók. A majomnak mindig komoly képe van, akárhogy játszik. A királynak és papnak mindig komoly képe van a trónuson és a katedrán, pedig miad a kettő az emberek boldogságát hirdeti, ki az innenső ki a tuisó világra. A halottnak is mindig komoly képe vaa.