Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-20 / 51. szám (50. szám)

Édes reménynyel néztek e tár­gyalás elé, hogy talán sikerülni fog megoldani az egyházi nagy kér­déseket. Mivel tdö Kalassay elözete sen Dr. Antal Géza tanárt is felke reste Pápán a kinek az év elején végzett amerikai kiküldetéséről egy szép tudományos és mindenre kiter­jedő tanulmánya nem lett ügyelem be véve, a konventnél, mintegy természetes bevezetéséül szolgált a tárgyaláshoz az ö részükről az a kérdés, hogy miért kezelik ilyen módon az amerikai magyar reformá tusok ügyeit. Erre a felvilágosítás lényege olyapforma volt, hogy a hazai egyház a megkezdett útról le nem tér, mivel a kormánynak, hogy úgy mondjuk, visszatelepítési akcióját is támogat­ni kívánja. Az amerikai magyarság­nak nagy része úgy is azért küzd kint Amerikában, hogy odahaza földet szerezhessen. S a hazai egyház ebben a visszatelepítési akcióban a lelkészekre számit, Másfelől nemzeti kérdés is lebeg a hazai egyház szeme előtt, a magyar protestánsok, reformátusok Magyar országon a hazának és a magyar- nyelvnek a védelmezői voltak. Az kivan maradni a hazai egyház az Amerikában élő magyar reformátu sokra nézve a mai időkben. i A segélyezés forrására nézve! pedig úgy nyilatkozott a konventi j elnök, hogy őket nem hozná zavarba még az sem, ha egyszerre harminc amerikai ref. gyülekezet kérne se ' gélyt. Erre jut pénz, a rendelkezési; alapból, a mit nem is a vallás és közoktatásügyi, hanem maga a bel ügyminiszter kezel, mir*’ a kinek a kezén tordul meg a ki és vissza vándorlás ügye. Ötszáz dollárjával számítva az a 15 ezer dollár ö elüt­tök csekély összeg, hogy a kormány annál több pénzt elkölt a mi ügyünk köz képest igen csekély rendű cé­lokra. S ez a segély állandó lesz, erről elég biztosíték a konventi elnök ismert haza és egyház s fajszeretete. A kibontakozás ama módjára nézve, vájjon nem volna-e lehetséges a bekapcolást «olyanformán megöl dani, hogy az amerikai magyar ref. egyházakból három vagy több -egy­házmegye s ezekből egy egyházke­rület lenne szervezve, noha ez a terv tetzzetös volt, a konveti elnök­ség határozott választ nem adott, de megígérte, hogy úgy ebben a dologban, mint a músioi hatóság­nak rövid időn válaszolni fog. Röviden szólva a mi küldötte­ink nem hozhattak biztosat, csak biztatást kaptak. Ugyanazért a gyűlésen jelenvolt hazai konventi küldött tdö Bedc úrtól várt a gyűlés valami újat és bővebb tájékozást, Ugyde ö sem mondhatott többet, mint arról a mieink számot adtak. ö hosszabb beszédben arra kérír az egyházmegyei gyűlést, hogy miután azt odahaza nem tehetik meg, itt künn segítünk neki, hogy megtnlálható legyen a kivezető ut és mód; szem előtt tartván azt, hogy az eddig segélyező egyházzal a jó viszony fentartassék s ezzel szemben a hálát ne tévesszük szem elöl. Sok érdekes dolgot mondott a hazai egyház amerikai egyházme gyéjéröl az u. n. newyorki egyház megyéről, ugyde ezt nem óhajtjuk ez alkalommal nyilvánosságra hozni Majd az egyházra, gyűlés erre a mindenkit s igy a vt niégpket is felette érdeklő tárgyra tekintettel a déli gyűlés végéig értekezletté alakult s több hozza szólás hangzott el. mint a daytoni egyháztanács be­terjesztése stb., mivel azonban az gyorsan siető idő serkentett, a dél­utáni gyűlésen már arról tárgyal­tunk, a hol a mi belkörü szüksége iuk sürgős orvoslást igényelnek. Pl, a pittsburgi gyülekezetre szinte elviselhetetlen a nagy kamat, s az egyházi kiküldött be is jelentet­te, bogy a pittsburgi egyháztanács csatlakozni akar, ez ügyben d^cz 16án lesz a döntö gyűlés, A pitt sburgi :eik,ész szerint pedig, bár­milyen sok fájdalmat okoz is, de a mostani állapotokon változtatni Kell. Erre két mód van : csatlakozni vagy a hazai egyházhoz, vagy alfo gadni az erős és segíteni kész prés byterian egyház ajánlatát, mert, ináskülönben félő, hogy a uef‘d Churchöz tartozó magyar ref, gyüle kezetek lesznek a vesztesek, a meny­nyiben sem anyagi ereje, sem alkal­ma nincs s nem lesz arra, hogy a kidőlendő vagy eltávozandó lelké­szek helyét megfelelő erőkkel be­tölthesse. Több példát hozott fel igazolásul. Többen szólaltak fele kérdés­ben mellette és ellene a csatlakozás­nak. Majd a Ludmáu-féle elhalasztó inditrányt fogadta el a gyűlés. Mi vei a hazai konvent nem adott még választ a missziói hatóság átiratára, a mely pedig a Ref‘d Chorchhöz tartozó magyar ref. gyülekezetek állásfoglalását híven feltárta volt ez év tavaszán — s a mi felfogásunk lényegében azóta sem változott, el várjuk a hazai egyház konveutjétöl, hogy megadja a mi missziói hatósá gunknak megkerülésével határozni ebben a fontos kérdésben. az Amerikai Magyar Ref. Lap­ja felöl az egyházmegye, mint a mely ezt a lapot tdö Kalassay addigi tu tajdonőstől ez évjun. 12én megvette, most úgy határozott, hogy miután a Laphoz fűzött várakozások az el­múlt felév alatt nem valósultak meg s mivel ez idő szerint Két igen ked­vező ajánlat van a lapra, ezek közül a Sunday School board ajánlata.lett első sorban elfog sdva, hogy a közös Boardnak legyen eladva a lap a vételárért, vele átadván a missioi hatóságtól felvett s a lapot terhelő kölcsöu teher is, Egyébiránt a lap eladása és átadása a mostani szer kesztöre lett bízva, hogy dec. 14re leutazván Philadelphiába, tárgyal­jon ez ügy ben az ajánlkozó közös Boordal. a gyűlés többi tárgyai elég gyorsan tárgyaltattak le. Az egyházmegyei elnök és jegy­ző elkészítenek s köröztetni fognak egy beterjesztést a tiszántúli ref. Egyházkerület tavaszi gyűlésére, hogy ha nt, Csiky Lajo3 theol, ta­nár ur ki lesz küldve, hogy a deb receni egyetemre gyűjtsön Ameri kában, bizton számíthat a mi egy‘ házmegyénk anyagi és erkölcsi tá­mogatására. Az egyházkerület! (Synod) » más missio kivetés dolgában nyom­tatványt készittet s küld szét az egyházmegyei jegyző azzal a meg­jegyzéssel, hogy igyekezzenek az az egyes gyülekezetek lehetőleg a egyes kivetést, de legalább annak egy tekintélyes részét beszolgáltatni a jövő évi ápril havi rendes egyh, megyei gyűlésig. A studentek ügyében az ö kér­vényüket pártoló felterjesztés külde­tik a missiói hatóság januári gyűlé­sére. Jelentve lett két uj stutent. Szomráky Béla, Magyarországon él 21 éves, két gymnáziumot végzett, collegeba óhajtana menni, a másik Buday István, a jövő évben Sáros­patakon fog érettségit tenni. Átirat megy a missioi hatóság­hoz azért is; hogy a júliusi gyűlés a magyar ügyek mikénti elintézése felöl miért nem lett értesítve a ma­gyar egyházmegye. A magyar ref. árvaházra, ügye­lembe véve a ref. egyesület $1000-os adományát, az egyházmegye is kész. gyüjteui annyit a mennyit lehet. Felhívja az egyes gyülekezeteket, hogy husvétig egy tetszés szerint kijelölt vasárnap a lelkészek az árvaház ügyét téve beszédük tárgyá­vá adakozásra hívják fel a gyüleke­zetei s a perselypénz adassák az ár­vaház alap javára. Tudomásul vétetett az örömhír ügyében a Sunday School Boord tájékoztatása, mely szerint január­tól fogva ez a magyar vasárnapi iskolai lap a közös Board tulajdoná­ba megy át. Az egyházmegye csak aunyi feltételt kötött ki, hogy a ! szerkesztő bizottságban egy lelkész­T ARCA. ■ii—Bii i Ilii11 iii'inw — mum ill'll I I CSAK VÁRJ, CSAK VÁRJ ! Hittel, remém ségg-l, Nézz a jövőbe. S ne áztassa oicád A keservek könnye. Kell, hogy üdvöt találj, Csak várj, csak várj 1 Meg ne változtasson, Sem idő, sem hely, Terhed könnyű legyen Mint ringó hópehely. Hited, mint sziklavár, Csak várj, csak várj ! Josephine Wald fogle. Karácsony est. Soha sem érzem olyan nagyon hogy milyen nehéz a kötelesség tel­jesítése, mintha karácsony estéjén kell szolgálatba mennem. Tessék csak elgondolni, hogy esik az, mikor az embernek kint kell lenni az utcán és a kivilágított ablaku házok előtt járva itt is, ott is meg­lát az ember egy felgyújtott gyér- tyáju karácsonyfát, a mint a bol­dog apróság csillogó szemmel, bá­mulva nézi a sok szép mindent, a mit ajándékba kapott. A mama bol­dogan nézi aprói örömét a papa pedig megelégedetten pipázgat a kályha mellett és már majdnem bele is un kis üának bizonyítani, hogy majd ha meg nö az apróság, hát valódi vasnti mozdonyt fog kormányozni, nem pedig olyat, mint ma este kapott ajándékba. Bizony ha eszébe jut az embernek, hogy most kis liai otthon mit esi nálíiab, hat úgy évzi magát, mint ha szeretné földhöz vágni a buűkós botot és haza menni övéi körébe. He hát ilyen az élet ! — Sok áldozatot kiván azért a kevé­sért, a mit cserébe ád és még az édes falatnak is sokszor van keseiü ize. Híjába no! A ki rendőr, az nem polgármester és legjobb az ilyesmibe belenyugodni. Most lesz három éve karácsony estélyén, hogy ilyen nem épen a legjobb kedélyhangnlatban róttam az utcát és ügyeltem a rendre, a mikor egy telefon utasítást kaptam az állomásról, hogy menjek egy Lbi- zonyos házhoz, a Western utcán. Az éjszakai ügyeletes tiszt nem tudta részletesen, hogy mi volt a baj és csak annyit mondott, hogy [valami családi zenebona. A mondott számhoz érve, egy kis ötszobás házat leltem a szám alatt és a ház előtt egy asszonyt négy gyermekkel. Sovány kis asszonyka volt, karján egy kis csecsemővel. Alig volt rajta elég ruha, hogy didergő tagjait betakarja, hogy meg óvja azt a megfagyástól, mert egyet­len nagykendöjét is kisdedére ta­karta/ hogy megóvja azt a megfa­gyástól. A három gyermek — két üu s egy leányka — dideregve állott kórülte, mert szegénykéket majd megvette az Isten hidege, oly an rosszul voltak öltözve. Az egyik kis üu lábán nem Volt egyéb egy pár lyukas harisnyánál és szegény gyer­mek sírva kapdosta lábait a fagyos földről. A nö egy pár szóval elmondta hogy férje kikergette őket a házból, és cimborájával beant iszik. Mond­tam neki,, hogy jöjjön utánnam. Be néztem a házba és szétnézve miha-1 mar láttam, itt egy az ital által emberi érzelmeiből kifetközött vad­állattal van dolgom, A vadállat az asztalnál ült és kezére támaszkodva szívta pipáját. Részeg volt, de nem annyira, hogy beszámíthatatlan lett volna. Cimborija egy másik széken ült, mely az asztallal, egy rozsdás konyhával és a földre tett szalma zsákkal a ház összes bútorát képezte A cimbora volt hozzám közelebb és ö szólalt föl. — Mit akar? kérdé Rá se ügyelve fordultam az asszonyhoz és kérdeztem tőle, hogy melyik a férje ? — Az a másik! felelte. — Hát ez mit keres itt? kérdém a másikra mutatva. — Mi köze hozzá ! ? felelt a cim­bora nagy begykéu. Nem szóltam semmit, csak meg­fogva nyakán a, gallért, kinyitottam az ajtót és lódítva rajta egyett a lá­bammal tessékeltem ki az udvarra, úgy hogy Santos Bumont is tanul­hatott volna tőle repülést. Bezártam az ajtót és a most már talpon állá embert fogtam meg, mert ö is ki­akart menni. — Várjon csak, mondám, magá­val van egy kis számadásom. Üljön le és feleljen kérdéseimre. — Hol dolgozik \ Nem felelt semmit és felesége felelt helyette. \ — Vasúti mozdonyvezet®. — Mennyit keres ? A múlt hónapban 160 dollárt keresett. — Mennyit adott önnek asszo nyom ? — Semmit, de egy éjjel részeg volt és kivettem a zsebéből öt dol­lárt. — Akkor miből tartja fönn a. családját ? Moíni szoktam másoknak, de most beteges vagyok és nem vagyok reá képes. Nincs a házunknál egy darab kenyér sem és holnap kará­csony ünnepe. A semmirevaló korhely minden szégyenkezés nélkül állt mellette és még egy szót sem szólt védelmére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom