Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-06 / 48. szám
■■I — 73 belőle kigázolni. Hogy írhattam meg a könyvet, mikor az semmiben sem azonos velem és hasonló hozzám ? Toliam önkénytelenül leirt olyan dolgokat, melyeket elmém határozottan visszautasított, mint az Istenbe való hit, hit áz ember örökkévalóságában, egyik tanban sem hittem. Mikor ilyen ábrándos bolondságokra gondoltam, szegény voltam és és éhes és nem volt egy barátom az egész világon. Mikor mind ez eszembe jutott, az egész dolgot az éhség által felzaklatott elmém szüleményének tudtam be. Még is volt valami tanulság a könyvben; és egy délután, mikora könyv utolját vizsgáltam át, arra a gondolatra jöttem, hogy a könyv sokkal nemesebb volt, mint a szerzője. A gondolat nagy rosszul esett és az előttem levő iratokat félre tolva felkeltem és az ablakhoz mentem és kinéztem azon. Erősen esett és az abla hoz mentem és kinéztem azon. Erősen esett és az utca sáros volt és piszkos, a gyalogjárók át voltak ázva és kényelmetlenül néztek ki az egézs környék nyomorultnak látszott és még az a gondolat sem látszott rajtam segíteni, hogy gazdag vagyok. Egészen egyedül voltam, mert most már külön lakosztályom volt, nem messze attól, a melyet Uimanez heraeg foglalt el. Saját szolgám is volt, egv nagyon tisztességes, jó ember, a kit annál inkább sze- rettem, Inert teljesen osztotta velem a herceg inasáról, Amiéiről táplált ellensrenvemet. Kocsim é3 lovaim is voltak, saját kocsisom és lovászom felügyelete alatt, úgy hogy teljesen független voltam a hercegtől, bár vele a lehető legjobb barátságban voltam. Ezen a délutánon a lehető legnyomo- rultabbnak éreztem magam, bár semmi okom nem volt arra. Teljes birtokában voltam vágyonomnak, egészségem kitűnő volt, mindenem volt, a mit megkívántam, sőt még azt is tudtam, hogy ha más valamit megkívánnék, azt is megszerezhetném. A Lucio ügynöke> olyan jól dolgozott, hogy minden újságban ott láttam az arcképemet és megemlítettek, mint a hírneves milliomost. A be nem avatott közönség tudtára — 8» — irodalommal akarnék foglalkozni, pénzem segélyével föléget' ném mindenki bab rait. Tegyük föl, hogy egy szegény em- ber ugyanakkor ad ki egy könyvet, a mikor ön, micsoda esélyei lehetnének neki önnel szemben ? Nem képes azt olyan bőkezűen hirdetni, sem a bírálókat nem tudja oly királyilag megvendégelni. Es ha ö csakugyan lángész és mégis öné lesz a siker, akkor az ön sikere nem lesz tisztességes. De mindez nem sokat határoz, a művészetben minden szépen helyre szokott, zökkenni. Nem válaszoltam azonnal, hanem az asztalhoz lépve becsomagoltam a kijavított nyomtatást és megcímeztem azt nyomdászomhoz. Becsöngettem Morris szolgámat és meg mondtam neki, hogy azonnal adja föl a postára. Ezt elvégezve újra Luciohoz fordultam és láttam, hogy még mindig a tűz mellett ült, de most már egészen lehan^oltaak látszott ás egyik kezével eltakarta szemeit. Sajnálkozni keadtem. íogy bosszús voltam rá, a miért az igazat tudtomra adta és tönnyen érintettem vállait. Most önö* van a busulás Lucio ? ügy látszik, hogy íz én rossz kedvem ragadós, mondám. Levette kezét szemeiről és fölnézett. Szemei nagyok 'oltak és ragyogók, mint valami gyönyörű asszonyé. — Gondolkoztam, mondá alig észrevehető sóhajjal, a egutolsó szavakon, a mit most mondtam. Azon, hogy a rnü- észetben minden szépen helyre szokott zökkenni. Elég külö- ős, hogy a művészetben úgy van, mig más dolgokban egészen láskéut áll a dolog Például én sohasem fogok helyre zök- euni. Az élet sokszof gyűlöletes előttem, mint bárki más lőtt. — Talán szerelmes, mondám mosolyogva. Fölriadva nézett körül. Szerelmes ! Az égre éa fölbre mondom, az a megjegyzés jsszura gerjeszt. Szerelmes ! Melyik élő asszony lerne képes ngern szerelemig indítani és elhitetni velem, hogy valami ás, mint egy felcifrázott báb, néha hosszú hajú, de a haj lüris és arca pírja kölcsönkért. A mi pedig a mai módéra / — 76 — nem az enyém, nem az én gondolataimat tartalmazza, és nem értem, hogy nem Írhattam meg azt. — Talán egyhangúnak találja ? — Nem, feleltem sértődve, nem találtam annak ! — Akkor közönséges 1 — Nem, nem is az ! — Szomorú ? — Nem szomorú! — Nos hát kedvesem, ha nem egyhangú, rém közönséges, nem is szomorú, hát akkor mi ? Valami csak van 2 — Iereu, mégis valami, egészen más valami, mint hogy én megfoghatnám. Most nem volnék képes megírni és nem foghatom föl, hogy Írhattam meg akkor. Lucio, értem, hogy bolondot beszélek, de úgy érzem, hogy sokkal magasabb bzinvonalon állottam akkor, amikor a könyvet, mint most, olyan magasan, a honnan azóta leestem. — Sajnálom, hogy ezt kell hallanom. A mit ön mond abból azt kell értenem, hogy ön irodalmi csaló. Rossz, nagyon rossz ! Semmi sem lehetne rosszabb. Csalóan Írni nagy bűn,, a melyet a bírálók sohasem bocsátanak meg. Valóban sajnálom önt barátom és sohasem hittem volna, hogy ügye ily rosszul áll. Lehangoltságom dacára jóizü kacajra fakadtam. — Lucio ön javíthatatlan 1 Hanem jókedve nagyon jó hatással van teám. Az egész, a mit akartam mondani, any- nyiból áll, hogy könyvemben olyan eszmék vannak, a melyek nem az enyémek. Egyszóval a mostani körülmények között nem mondhatom az enyémnek. Nagyon megváltozhattam, a mióta megírtam. — Megváltozott ? Persze, hogy megváltozott! öt mii liónak a bírása megváltoztat akárkit is, vagy jobbra, vagy balra. Hanem ön nagyon haszontalan dolgon töri a fejét. Század évek telnek el, mig olyan iró születik, a ki szive sugallata szerint ir, ha akad ilyen, az hallhatatlanná lesz. Ez a földgömb nagyon kicsiny arra. hogy egy Homer. Plato vagy Shakespearnál többet befogadjon. No szomerkodjen — 77 — felette, ön nem egy a három közül. Ön a kor embere Tem pest, az alkonyodó koré, és minden, a mi a mai koré olyan mint a kor maga. Minden kor, a melyben a pénz az nraikodó, magában hordja vesztét és el kell vesznie. Úgy tanít a történelem, de senki sem fogadja el a történelem tanítását.A művészet a pénz uralma alatt áll, irodalom és vallás szintén, és ön sem kerülheti el az általános betegséget. A legjobb a mit tehetünk az. hogy alkalmazkodjunk hozzá. Megjavítani senki sem képes, legkevésbé ön, a kinek oly sok jutott s pénzből. Megállóit és én hallgattam az égő tüzbe bámulva. — A mit most fogok mondani, folytatta, nagyon különösen fog hangzani és mégis igaz lesz. Hogy az ember érzelemmel Írjon, először éreznie kell. Valószínű, hogy amikor ön azt a könyvet irta, nagyon érzékeny volt. Minden idege fel volt hangolva és megérzett mindent, jót és rosszat, valódi és képzelt dolgokat. Olyan állapotban volt, a mit sokan irigyelnek és sokan inkább szeretnek elkeriilni.’Az az egész. A változás meg van magyarázva. Most nincs oka arra, hogy érezzen és nem képes elgondolni, hogy lehet az, hogy valaha érezett. — Bosszankodtam szavai igazságán. — Hát olyan vastagbörü teremtésnek tart ön emgemi kérdém. — Nem jól ismer Lucio. Nagyon is érzem___ — Mit érez ön! kérdé merően nézve rám. Száz és száz éhező nyomorult van ebben a világvárosban, emberek és asszonyok az öngyilkosság határán, mert semmi reményük ebben, vagy a más világban és semmi vigasznk embertársaiktól. Érez valamit irántuk? Fájdalmuk meghatja önt! Ön tudja, hogy nem, tudja, hogy sohasem gondol reájuk. Miért is gondolna í A vagyon egyik előnye az, hogy mások nyomorát elfedi elölünk. Nem szóltam semmit, mert szavai igazsága megalázott. Hajh! Ua akkor tudtam volna, a mit most tudok 1 — Tegnap, folytatta különös lassú hangon, egy gy«r■MBHHHwNIHflBmMMi ÉwHíittHIMH i^iaMMiÉiHÉÉÉMfaiMÍÉÉfiiBi
