Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-29 / 47. szám
VII. évfolyam. PITTSBURGH, PA, 1906 NOVEMBER 29 AlvIEEIICiLI I^C-Z^OrlT^EZ w íRUNIiARIAN-iUMiJCAJí REFORMÉI» SENTINEL. 1 Az Egyesül' AH mokheli Ref. Egyház Magyar Egyházmégyéjénk hivat <lo-» közlönye. Mes jelen mindeD csütörtökön, Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTaTIK. Published every Thursday by the Hungarian Classis of the Ref. Church in U-S. Bates St. Old Hung. Ref. Church Entered as Second Class M *ttt.r -g 1 ‘ H 14 AT THE Post \ »FFTGE at Ptttsrtipgtt. Pa. under THE ÄCT OF CONGRESS OF MARCH 3, 1879 Az első lé'és. A rózsás arcú kis baba, kit a jó Isfen, küldött családomba, most tette meg az első lépést Pici lábai meg meg inogtak, nagy szemével hol reám tekintett félve hol a ma mái a, aztán óvatosan egyet lépett, utánna másikat, harmadikat s mi kor elérte mamáját baj nélkül ragyogó szemei csak úgy sugároztak az örömtől. Alig egy pár órával később presbyteri gyűlést tartottunk a pa iochia basementjében, Talán annyin sem voltunk, mint hajdan a tanitvá- nyck- De mindannyi erős, egyházát iu n szerető férfiak, kiket megedzett a múlt küzdelme a jelen nehézsége. Szóba került a lelkészek özvegyének sorsa s a gyámintézet, melynek tervét hetekkel ezelőtt felvetettem a Ref. Lapja hasábjain. Nem használtam cifra szavakat, ékes szóló rábeszélést előadtam egyszerűen úgy a mint szivemből fakadt. Lássák barátain két esztendeje les;, idestova, hogy önökkel vagyok. Elég hosszú idő arra, hogy egy em bért ki ismerjenek* Tudják, hogy pénzvágyó nem vagyok. Csekély a fizetésem 780 dollár, de azért soha sem panaszkodtam, a mindennapi kenyerem azért mindenkor meg volt, féuyüzsésre, gazdagságra pedig nem vágyom. De odafön van az én feleségem, e gyülekezetnek pápuája, ki velem együtt dolgozik Krisztus országában, az önök kis gyermekeit ö tanitja először énekel ni imádkozni. Odafent van az én kis gyerme kém, mert még örül, mosolyog, de ki tudja mi sors vár rá az életben. Mi lesz velük, ha én kidülök? Ha önök szeretnek engem, elnéznék, hogy családom nyomorban maradna! Ugye barátaim nem kérek sokat, ha azt mondom tegyük meg az első lépést a papnék érdekében. Légyen a mi gyülekezetünk az első, mely kimondja, hogy kiván a lelkész családjáról gondoskodni. Évi 25 dollárt kérek a lelkészi gyámintézet javára, ha van ellene csak egy halovány tiltakozás is kérésemet azonnal vis3za vonom, ha nincs Isten áldja meg önöket, mert el űzték lel kémről az aggodalom sötét felhőjét. És e derék, egyszerű emberek hallgattak egy pillanatig, de éleztem, hogy csak úgy árad szemükből felém a szeretet sugara. Majd meg szólalt egy: Megadjuk tiszteletes uram, hogy ne adnánk! Nem 25 dollárt de többet is, ha kellene, csak I nem gondolja, hogy elhagyjuk an nak családját, ki érettünk él, éret- tű ik dolgozik ! S mikor eloszlottunk, szivünket valami jól eső érzés töltötte el___ éreztük, tudtuk, hogy megtettük az első lépést egy nemes eszme megvalósításához, Magyar református testvéreim ! Tudjátok e mi a legerősebb k itelék széles e nagy világon? a szeretet köteléke, mert az erős, mint a halál, kemény, mint a koporsó. Ragyog* tpsí3á'">k be e féay&ugárt lelki pásztorok hajlékába! Oszlassátok 1 el szivéről a kétség homályát! Hadd szentelje magát egészen tinéktek, ne kelljen töprenkednie a jövö miatt. Fektessük a lelkészi gyámintézetet a hivek szemetének megdönthetien íundamentomára. A terv, melyet felvetettem igy szól: Adjon minden egyház évenkint 25 dollárt e célra s ugyan annyit a lelkész sajátjából s az igy bejövő összegből a lelkész halála esetén innak özvegye és családja nyerjen megfelelő segítséget. Az első lépés meg van téve, melyik egyház lesz a második, harmadik, negyedik ! Ne késlekedjünk sokáig, mert a halál olyan, mint a lopó, gyorsan eljöhet bármely órában s melyik gyülekezet szeretne látni nyomorban tengődő papnőt és gyermeket? Az szerintem mellékes, hogy kiválósitja meg a szent ügyet, a fő az, hogy meglegyen. na a pittsburgi egyházmegye kezébe veszi a dolgot, kész örömmel sietünk segítségére a nagy eszme megvalósítására, hiszen e dolognál nem vágyik babérra senki sem, csak arra, hogy ha el kell szakadni kedveseinktől, nyugodtan hajthassuk tejünket örök álomra. Hozza meg hát e szent {célra, minkén lelkész és gyülekezet áldozatát, mert ha ez eszme testet ölt, úgy általa biztosítva van az itten élő lelkészek egyetértő munkássága és vele együtt az amerikai magyar reformátusa ág jövője. Harsánvi István, v ev. ref. lelkész, TÁRCA. ZL.z én. utam. Vigasztalanul Sötét az éj, De egy hang súgja Ne félj! Ne félj ! Rögös az ut, Botlik a láb, De egy hang súgja Tovább! Tovább ! Josephine Wald fogle. íapasztalatoK a koparsótiaa. Irta: Newbury Henrik. Fordította : Szönyi Sándor. Két vonat összeütközött. Hidegvérű ember vagyok, de megvallom, ez az esemény egy kissé megrémített. bár türelemre intetteoi magast s igyekeztem nyugodt maradni. Derekam és fejem sérült meg s ott feküdtem a síneken a haldoklók és a íialottak között. A körülmények- her képest elég jól éreztem magamat. Nem fájt semmi részem, de mozdulni nem bírtam s még a nyel vem is megtagadta a szolgálatot. Úgy tetszett, mintha a testein meghalt volna, bárha a lelkem teljesen épen maradt. Csudálatra méltó állapot ez, igy gondolkoztam magamban mi fog ebből következni ? Mi következett ? A doktor jött. Megforgatott, előre és hátra, fülét a mellemre tartotta s miután semmit se hallott, ki* jentette, hogy „halott“ a fején és derekán kapott sebek miatt, és ott hagyott, hegy az élőknek nyújtson segítséget. Éh nem csak hidegvérű, de igazságos ember is vagyok. Nem kárhozhattam az orvost, csak annyit jegyeztem meg magamban: állapotom bizony nem valami kívánatos. Egy ideig a senki által nem ke resett halottak között feküdtem. Lehet azonban, hogy nem nagyon soká, mert nagyon jól emlékszem reá, meg is jegyeztem magamban, hogy az idő bizony lassan múlik ilyen kellemetlen körülmények között. Barátaim bizonyára keresni lógnak, ha értesülnek erről a szeren csétlenségröl. Meg is tették. És én hallottam a reám vonatkozó társalgást. „Harke János is a vonatoa volt ? Minek volt nyugaton? Meghalt. Sürgönyözni kell a családjának. Remélhetőleg maradt utánna annyi, hogy kényelemben megélhetnek. Az asszony még fiatal s nem sokára feledni fog. Az idő elmúlt. Újra beszélgetnek közel hozzám. „Sürgöny jött keletről Harke holttestét azonnal nal küldeni kell. Van elég vagyona. Szép halott, szerencsére nincs nagyon összetörve. Mindenkor kelle* uiea megjelenése volt, Miatha csak aludnék, mintha élne és baszélni is akarna. Fájdalom nélkül holt meg. Csodálatosan nyugodt. Egy percig már kész voltam arra, hogy megátkozzam hidegvérű- Bégemet, de azonnal meggyőződtem arról, hogy helyzetemnek a borzalmassága a teljes ösuralmat parancsolja. Fonpásan becsomagoltak egy koporsóba s minden késédeiem nélkül elszállítottak s nemsokára a saját lakásom legszebb szobájában voltam, mini központi tárgya amaa érdeklődésnek, a melyet siró. esu dálkozó és tisztelgő barátok mutattuk . Ez az érdeklődés kielégítette hiúságomat. De csak egy szempillan tásig, mert eszembe jutott, hegy a kik halálomban a leginkább magasztalnak, az életben a legnagyobb ellenségeim voltak. Voltak közöttük adósok, hitelezők s a kik akadályo* kát gördítenek elém az életben* most dicsőítenek a halálban. Azok, a kik mindig igaz és hű barátok voltak, csendesen sírtak, s alig tudtam őket felismerni. Meg is jegyeztem magamban: „Ha helyze* teu\ nem volna olyan szomorú, nagyon sokat lehetne tapasztalnom.“ De hol van Emmi? Azt vártam, hogy szerelme majd segíteni fog, mert életadó hatalom a nőnek igaz szerelme. Vájjon hazudhatnék-e előtte s e) visel hetnóm e, hogy a szive összetörjön én miattam ? Bizony válaszolnom kell hangjának, érinté* sének erejére, Mikor mindenki el ment ö jött be. Egyedül akart lenni az ö halott* jával. A nagy fájdalom megnémitot* ta, könnyeit elapasztotta. Csak nem elájult, a szive összetörni látszott; vigasztalhatatlan volt és óh én, az élő ember reá nézve halott valék. Iszonyatos volt ez ! Elájultam. Igen, elájultam___s azt is tudom, mikor tértem magamhoz. Ujia emlékeztem Elvesztém azonban az utolsá remény szálat is, hogy az életre vissztérjek a minden gondolatomat az örökké’ valóság foglalta el. A jelen nagyon fontosnak tűnt fel, mert az örökkévalóság {követke* zett utánna. Teljes tudatában vol* Pa A monongahela völgyének legrégibb pfenztovábbitó intezete, eszközöl pénzküldeményeket gyorsan éa pontosan a világ bármely részébe. Fémek iV-
