Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-22 / 46. szám
— 05 kezdte fölvenni. A terem tény gyönge volt és mégis erős, főnséges és még is alacsony. Különös keverék, a kinek rendeltetése volt a saját üdvét elnyerni, mig hasonlóvá lesz teremtőjéhez és elnyeri az örökkévalóságot, a mennyei örö möket. Akkor Lucifer haragra lobbant és ellent mondott a Mindenhatónak és hangosan kiáltott föl : — Avagy olyanra fogod e ezt a nyomorult férget osinálni, mint egy angyal, mint én vagyok ? Ellentmondók neked és ellen tállok akaratodnak 1 Hal Iga 1 Ha te olyanra teremted az Embert, mint mi vagyunk, én elrontom őt és méltatlanná teszem a te sxeretetedre! — És a hatalmas Isten menydőrgö hangon válaszolt : — Lucifer, a reggel fia, nagyon jól tudod te azt, hogy nem lehet én előttem üres beszédet szólani. Mert a szabadakarat a hallhatatlanok adománya, ennélfogva a mit mondasz meg kell tenned 1 Essél le büszke léiéit magas helyed* röl, te és társaid te veled! és vissza ne jöjj, mig maga az Ember meg nem vált téged. Minden emberi lélek, mely' el esik kísértésed folytán, legyen uj akadály kőzted és a meny között; mindenik, a melyik ellenáll neked és legyö* téged, emeljen közelebb elvesztett otthonodhoz I Mikor az összes Emberiség elutasít téged, akkor megbocsátok néked, de addig nem! — Ebben az alakban sohasem hallottam még ezt a mesét, mondám. Hogy az ember váltsa meg az ördögöt, az egészen nj nekem. Igazán 1! monda és merően nézett reám. — Nos ez egy alakja a mesének és nem is egészen költőieden. Szegény Lucifer! Büntetése persze örökkévaló és mindig távolabb kerül az égtől, mert az ember soha sem fogja öt abban segíteni, hogy hibáját jóvá tegye. A* ember lemond Istenről, elég gyorsan és őrömmel, de soha sem mond le az ördögről. Gondolja el ön, hogy ilyen körülmények között mennyire gyűlölheti ea a Lucifor az embert! Mosolyogtam. —, Egy orvossága mégis van. Ne kísértsen senkit I — #8 — — Azt már elhiszem ! mondám jókedvűen. Nagyon jótanács, de nehéz követni. — Ha meg akarja ön nyerni a Derby dijat, meg fogja ön nyerni, válaszolt nyugodtan. Biztosítom a lovat és lovast. S Határozott kiejtése arra késztetett, hogy közelebbről figyeljem meg az arcát. MMtfÉBkufe' x _ — Képes ön csudákat művelni? kérdém tréfásan. Megtudná azi tenni? — Próbálja meg. Indítsak egy lovat önnek ? — Ha még nem késő és kedve van hozzá, önre bízom egészen, De az igazat megvallva önnek, nem nagyon érdeklődőm a lóversenyek iránt! — Akkor meg kell az Ízlését változtatnia. Persze, ha az angol főórákkal jó lábon akar állani, mert azok alig érdeklődnek valami más iránt. Igazi nagyúri nö s«ha sinosen fogadási könyv nélkül, bár, sok esetben nem igen tudja a helyesírás szabályait. Lehet ön bármily kitűnő iró, az semmit sem számit a magasabb körökben, de ha megnyeri a Derby dijat, akkor'valóban hires emberré lesz. Magam részéről nagyon sokat törődöm a vei senyékkel, jobban mondva szeretem azokat. Mindig ott vagyok a hires versenyeknél és sohasem mulasztok el egyet sem. Mindig fogadok és soha sem vesztek. Most pedig hadd folytassam az ön terveit. Mikor megnyerte a dijat, azután a jacht versenybe fog részt venni és megengedi a welszi hercegnek, hogy egy nagyon parányi előnnyel legyőzze önt. Azután egy nagyszerű ebédet ád és mulattatni fogja ö fenségét, a mi nagyon szép dolog; lesz. Kihozhatja neki ax angol himnuszt és beszédében, a malylyel öt felkészönti, használni fogja a himnusz szövegét a minek az eredménye egy vagy két királyi meghívó lesz. Eddig minden jól van. A nyári napok alatt fürdőre megy és issza a gyógyvizet, akár van arra szüksége, akár nincs, r— I / VH. A következő három, vagy négy hét forgószél gyorsaságával mait el és alig ismertem magamra abban a semmit tevő, hanyag és gondatlan emberben, a mivé lettem, i Néha magányos perceimben feltűnt előttem a múlt és látni véltem magamat kopott ruháimban, a mint éhesen hajoltam íróasztalom felé szegényes odúmban és dacára körülményeimnek, jól éreztem magam gondolataim társaságában, a mely gondolatok széppé tették a csúnyát és szerelmet csináltak az egyedüliségből is. Ez a gondolkozó tehetség vesztegelt most bennem, nagyon keveset tettem és még kevesebbet gondolkoztam. Éreztem azonban, hogy ez a tehetség csak szünidő volt és nagyon megérdemlőit pihenés a hosszú munka és szenvedés után. Könyvem csaknem ké* szén volt már és talán a legnagyobb gyönyörömet abban találtam, hogy a nyomdahibákat javítgattam benne. Ezen örömömben is vegyült némi keserűség, mert bár helyesnek találtam benne mindent és a kor szerint- melyben élünk, nem akartam magamról elhinni, hogy valami kivetni való volna benne, mindazáltal olyan eszmékkel foglalkozott és jlyan dolgokat tárgyalt, a miket én magam sem hittem. Nos hát hogyan írhattak rólak ? kérdeztem magamtól. Miért várhatom el a közönségtől, hogy hamisításban elfogadjalak I Megpróbáltam felette gondolkozni és nem tudtam — 69 » ősszel egy hajtóvadásiatot fog rendezni falusi birtokán és meghívja ő fenségét, hogy segitBen önnek egy pár szegény szalonkát meglenni. Akkor neve teljesen meg lesz állapítva a magasabb körökben, és elleheti akármelyik leányt, a ki épen akkor a vásáron lesz. — Köszönöm ! Nagyon lekötelez 1 Szavamra mondom Lncio, hogy az ön terve tökéletes! Semmi sem hibázik belőle ! Ez a megszokott ntja annak, mondá Lneio komolyan. Ész és eredetiségnek semmi köze hozzá, csak pénzre van hozzá szüksége. — Elfeledte a könyvemet. Abban van egy kis ész és eredetiség is. Bizonyára az is segítségemre lesz, hogy egy kissé felemeljen ? — Kétlem. Nagyon kétlem! Persze szívesen fogják fogadni, mint egy nagyon gazdag ember szeszélyét, a ki az irodalommal mulattatja magát. De a mint már mondtam előbb is önnek, a lángész nagyon ritkán jelentkezik a vagyon pártfogása alatt. Aztán a magasabb körök soha sem tudják kivetni a fejükből, hogy az irodalom rangjukon aluli foglalkozás. Nagy költőkről és nagy írókról mindig úgy beszelnek a magasabb körökben, hogy olyan féle emberek. Az olyan féle emberek lehetnek nagyon érdekesek, de más nem. Képzelje csak, hogy valamelyik Erzsébet idejebeli nnö azt mondaná valamelyik barátnőjének, hogy kedvesem, elhozok hozzád egy Shakespeare nevű urat, a ki színmüveket ir és valamivel foglalkozik a Élőbe színházban — attól félek, hogy néha játszik is. Nem nagyon gazdag, de az afféle emberek sokszor nagyon mulattatok. Nos kedves Tempest ön nem Shakespeare, de milliói mellett nem siomlt reá, hegy az urak és hölgyek kedvét keresse. Majd keresik ők az őn kedvét, hogy kölcsönt kaphassanak öntől, ha hajlandó lesz ön kölcsönözni. , . — ______ — Nem fogok kölcsönősni! mondám. I #
