Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-25 / 42. szám

, ■’...... ' ; 1 : ■; ; r jr, ■ \ ' . ■■ ■

— 37 —

az egy sikerült legyen. Miről szól a könyv ? Reményiem valami helytelenségről! ?

Arról bizonyára nem —* válaszoltam hevesen. A meséje az ember legnemesebb hivatásával foglalkozik. Azért inam, mert felakartam emelni és meg akartam tisztítani olvasóim gondolatvilágát és megakartam vigasztalni azokat, a kik talán veszteséget szenvedtek.

Rimaner mosolyogni kezdett.

—> Ah, az soha sem vezet célhoz! vágott közbe, Biztosítom róla, hogy nem vezet célhoz. Meglehet, hogy ha a bírálókat jól megvendégeli ön, akkor lesz pillanatnyi sikere, de másként nem érdemes vele ^vesződni. Ha azt akarja ön, hogy állandó sikere legyen, akkor nem szabad irodalmi munkának lennie, csak egyszerűen valami illetlen dolog legyen. Olyan illetlen, a milyen csak lehet, a nélkül, hogy megsértené a mai modern nőket, a mi pedig elég széles hatá. Tegyen bele a mennyit akar nemi dolgokról és gyermek nevelésről, röviden, beszéljen benne az emberről úgy, mintha baromtól beszélne, melyet csak arra tart jónak, hogy szaporodjék és sikere óriási lesz. Nincsen olyan biráló, a ki ne dicsérné meg, nincsen olyan tizénötéves leány, a ki ne olvasná könyvét szűzies hálószobájában !

Csillogó szemeiből a megvetés tükröződött vissza, oly annyira, hogy nem voltam képes szavakat találni, hogy vá* laszol jak és ö tovább folytatta.

— Mi vérté a főjébe, kedves Tempest, hogy olyan könyvet írjon, a mely, a mint mondja „az élet magasabb eseményeivel“ foglalkozik! Nincsen magasabb esemény ezen a földön, miDden alacsony és kereskedelmi, az ember törpe alkotás és céljai is törpék, mint Ö maga. Magasabb eszményekért más világot keressen ön, van elég más ezen kivül. Aztán az emberek nem is akarják, hogy a mulattságból olvasott regények tisztítsák gondolavilágukat, azért a temp* lomba menúek és nagyon unatkoznak a szertartás alatt. Az. tán miért akarja ön azokat vigasztalni, a kik többnyire a saját butaságukból valami bajba kerültek 1 Ök nem igyekezI

— 36 —

— Nem. nem szomorkodom, mert ha szomorkodnám az úgy sem használna semmit. Aztán én sohasem vesztegetem az időmet. Hanem én az igazat mondom önnek, a lángész és a túlságos gazdagság nagyon ritkán egyeznek. Nos például itt vagyok én; önnek fogalma sincsen róla, micsoda jó tulajdonságaim voltak nekem, mielőtt a magam ura lettem.

És még most is vannak, arról biztos vagyok 1 mondám, a mint nemességet mutató fejét láttam.

Az a különös mosoly vonult el ajkain, a mit már egy párszor megfigyeltem.

Ah ön dicsérni akar! önnek tetszik az én alakom, nagyon soknak tetszik. És mégis higyje el ön, semmi sem oly csaló, mini az ember külső megjelenése.

Ennek pedig az az oka, hogy mihelyt a gyermekkort elhagyjuk, soha sem akarunk annak látszani, a mik valóba© vagynnk, igy aztán a folytonos gyakorlat által oda ljutunk, hogy alakunk semmi más, mint egy tökéletes álarc, a mely alatt valódi énünket rejtegetjük. Ez valóban bölcs és okos dolog tőlünk, mert ennélfogva minden ember egy olyan fal, a min nem képe« sem az ellenség, sem pedig a jóbarát átlátni. Minden emWr egy különálló lélek, mely az őnalkotta börtönbe van zárva, mikor egészen egyedül van, gyakran felismeri és gyűlöli önmagát, gyakran megijed a gyalázatos gonosztevőtől, a kit elrejtve tart kellemes külsője mögött és iszákoseágban, vagy elvetemültségben keres tőle menekülést. Én is ngy teszek néha, — ugy e nem gondolná azt felőlem t

— Soha ! válaszoltam gyorsan, mert volt valami a hang jábam, a mi különösen megindított, ön saját magát gyalázza és rosszat mond önmagáról.

— Az is meg lehet! mondá gondtalanul. Annyit azon* ban elhihet ön rólam, hogy nem vagyok rosszabb, mint az emberek legnagyobb része. Hogy pedig visszatérjünk az ön irodalmi pályájához, ön irt egy könyvet nemde, nos adja ki azt és lássuk meg mi lesz az eredménye. Ha mindjárt nem lesz is több, az is valami. Aztán van arra is mód, hogy az

— 40 —

— 33 —

™ Én szeretem önt Tempest — monda és mivel szeretem önt, és azért is, mert gondolom, hogy önben több van, mint a legtöbb közönséges földi baromban, egy különösnek látszó ajánlatot fogok önnek tenni. Ajánlatom ez :

— Ha ön nem kedvvel engem, mondja ki azt azonnal, mielőtt még többet Is megtodnánk egymásról és én igyekezni fogok, hogy önnel soha többet ne találkoziam, csak abban az esetben, ba ön fogja a találko*ást keresni. Ha azonban kedvel in engem, ha talál bennem valamit, mi megegyezik az ön nézetével, akkor ígérje meg, hpgy pajtásom lesz, ba osak néhány hónapra ie. i t

• ' Én képen vagyok“ ont bevezetni a legjobb társaságokba

és bemutathatom Epropa legszebb asszonyainak. Ismerem őket mind és tudósig hogy hasznára Jehetigk őqqek. í)e ^ a legkisebb ellenmondáa van a lelke mélyen — itt megállóit és a legnagyobb ünnepélyességgel folytatta— az isten ne- 7®ra kérem, hallgasson arra és hagyjon elmennem, mert esküszöm önnek, hogy én nem az vagyok, a minek látszom !

V’-v'j. 4SI.:. ? ■ !*!{• \ * -■ •> "• *.'t

Nagyon meghatva kúlönös nézése és viselete által, egy pillanatig tétováztam, oh ha tudtam volna akkor, hogy abban a pillanatban dőlt el egész jövendőm! Az igaz, hogy volt valami bennem, a mi bizalmatlanul fogadta ezt a meg nyerő, de mégis gúnyos embert és ngy látszik, hogy ő eltalálta azt. Most azonban minden gyanúm eloszlott és megújult szívélyességgel szárítom meg kezét.

Kedves barátom, az ön intése nagyon későn jön, — mondám örömmel. Bármi legyen ön, vagy bárminek akarja rä magát mutatni, én nagyon barátságosnak találom önt és nagyon szerencsésnek hiszem magam, hogy ismerhetem, öreg pajtásom Carrington valóban jót tett velem, hogy ősfze hozott önuel és biztosítom önt, hogy mindig büszke leszek barátságára. Úgy látszik, hogy 5n nagyon igyekszik rajta,

mint az ezüstös szerszámú fekete lovakat meglátta, de a herceg reájuk sem nézett, hanem egy fekete öltözetű, józan arcú inashoz szóllott, a ki alázatosan köszönt neki a folyosón és a ki az ö cseléde volt. Valamit mormogtam, hogy egy szobát akarnék lefoglalni a szállodában a magam szár mára.

— Oh, az élt emberem gondoskodni fog arról önnek, — monda könnyedén. A szálloda nincsen telve vendégekkel, legalább a legjobb szobák nincsenek mind lefoglalva, aztán persze csak a legjobbak egyikq fog kelleni.

Egy bámuló pincér, a ki mostanáig megvetéssel vies- gálU kopott ruhámat, a mint ezt hallotta, hirtelen megváltoztatta magatartását és mélyen^meghajolt, a mint .elmentem mellette. Megvetéssel és kérni diadalérzettel nézte* végig, ennek a ravasz cselédnek a viselete épen a, mása vol^ annak, amit majd, az „iiledelmef“. körpknél...fogok t)zl$lp! mert azoknál a becsületes épen olyan mérték »érint történik és egyedüli alapját a pénz képezi. Ha szegény vagy és ruhád kapott, félretolnak és és*re sem vesznek, de h», gaz.; dag vagy, járhatsz kopott ruhában a mennyit akarsz, tazért mégis hízelegni fognak neked és kedvedben járnak, meg is hívnak mindenhova, bár a legbolondabb élő lény legyél is* vagy a ^legnagyobb akasztóiéra való gazember. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal eltelve követtem uj ismerősi' met szobáiba. A szállodának csaknem egy egész szárnyát elfoglalta, mert volt egy nagy társalgó terme, ebédlője, könyvtára a lehető legfényesebben bebutovozva, azonfelül háló, fürdő és öltöző szobája külön szobákkal inasa ás két ■cselédje számára. Az asztal vacsorához volt terítve ée a legdrágább üveg, ezüst és porcellán neműek voltak rajta, azon kívül a legritkább gyümölcsök és virágok voltak rajta. Pár perc alatt vacsorához ültünk. A herceg inasa volt a föpincér és most, hogy a teljes vilanj világításnál jobban szsmügyre vehettem, észrevettem, hogy az arca sötét volt és csaknem visszataszító, de a dolgát oly ügyesen és gyorsan végezte, hogy egyenesen elitéltem magam, a miért olyan rosszat gon-