Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-27 / 38. szám
Bi 2 el kellett volna fogadnom, mert az akkori konvenció és azóta is min- denik csaknem erővel kényszeritett reá, hogy az legyek. Most egy éve is csak a kenyszeritésnek engedtem és fogadtam el, a terhes és felelősséggel járó hivatalt. De ha elfogadtam és viselem azt, akkor az abban eltöltött időre legalább megkívánhatom az Egyesülettől, hogy kellő méltánylással legyen az egyesülettől, hogy kellő méltány lássál legyen az Egyesület irántam. „Felfedező képességeim“ mostanáig nem volt, de annyi „erkölcsi érzék“- van bennem, hogy a múltkori nyílt levél megjelenése alkalmával megírtam a vt. jegyzőnek, hogy fegyeP mi vizsgálatot kérek magam ellen. Legyen nyugodt a körlevél Írója, egy cseppet sem félek a fegyelmi vizsgálattól és annak következményeitől. Bízom tagtársaink józan eszében és tudom, hogy a mondva csinált vádaknak nem fognak fölülni. Különben a szétküldött körlevél is törvénytelenség, mert alapszabá lyaink kimondják, hogy minden panasz az egyesület elnökéhez küldendő és az osztály egymással a vt. utján közlekednek. Ha már panaszokat nem akarták az erkölcsi érzék hiányában szenvedő elnökhöz beküldeni, miért nem küldték azt be alelnökhőz* Erről elfelejtkezett a körlevél mindent tudó Írója * Az egész dolgot a trentoni nagy gyűlés lesz hivatva felülvizsgálni és ajfelett Ítéletet mondana, addig is béke velünk és egymás iránti jóakarat. Teledo, ©. 1906. szept. 23. Molnár István, elnök. lotát s a britt nemzeti múzeumot tekintettük meg, mely Londonnak s általában véve a földkerekségnek egyik méltó büszkesége. A mit a föld népe emberemlékezet óta felmu tatott s a mit a természet előállítani képes volt: ez épületben mind felta lálható. Tőle nem messzire van a baptisták tabernaculumja, melynek alapitója világhírű szónokuk: Spurgeon volt. E napon tett sétakocsizás alkalmával megtekintettük az Albert Hallt, mely 8000 embert képes befogadni falai közé, továbbá, az 1874ben emelt Oitytemplet, melynek lelkész-» a négy évvel ezelőtt elhunyt, szintén vilsghirü Parker József volt. Junius 18át London másik ne- vetességének, a Westminster abbey szenteltük. E gyönyörű templom a VII. században Sebert király által épített kolostorból fejlődött ki s igy is mint építészeti műremek, de különösen mint az angol nemzet nagyjainak pihenő, vagy legalább is emlékhelye érdemel figyelmet. Századokról századokra építették, tökéletesítették ez épületet s a századok folyamán élő nagy férfiak emléke, kiknek a mai Angolország fénye és virágzása köszönhető, a templom szobraiban és emléktábláiban megtestesülve áll a szemlélő előtt. A westminsteii abbey több szá,zad év munkája által ngy tekinthető, mint az építészetnek s Angolország történetének rövid kivonatja. A kápolnákban az angol királyok és királynőknek hamvai pihennek; az épület különböző sarkaiban pedig főpapoknak, hírneves államférfiaknak, mint Pitt, Fox, Palmerston, költőknek, mint Shakespeare, Burns, Dickens, tudósoknak, mint Stephenson, Herschel, Newton, Darwin, Livingstone emlékei találhatók. Ünnepélyes a hangulat, szent a siri csend mindenütt, a hova a templomban lépünk; érezzük, hogy a nagy angol birodalom mai Latalmi állásának képe áll előttünk s a jelen dicső Bégének elhunyt építői közelünkben pihennek. Boldog ország, melynek ily sok kiváló gyermeke volt ; boldog nép- mely nagyjait kegyeletesen TÁRCA. Régi pataki diákélet. Irta : Hadácsi György. Folytatás. A közrendü tanulók a kevésbbé szegény szülök gyermekei voltak, vagy azoké is, akikből hiányzott bizonyos ügyesség és élelmesség a szegénységük igazolására. Ezek a tápintézet megalakítása előtt (1859) s azntán is még sokáig — az élelmezés szempontjából r- zacskós, bátyus vagy tarisznyán diák nevet viseltek. Papok, tanítók, iparosok, hivatalnokok s jobb módú földmivelök gyermekei általában. Jó szülőik otthon minden szünidő végén telerakták a szép fehér zacskókat és tarisznyákat levesbe való száraz tésztával (csiga, lecske, reszelt tészta, eperlevél etb.) gyúrni való liszttel, lencsével, pa Bzullyal, köleskásával (griz és rizs{ I tudja megbecsülni. Ilyen emlékektől 1 megszentelt templomban az áhitatja hangolt lélek buzgón vett részt a reggeli vagy esteli istenitiszteletekben, melyek e helyen különben is közvetlenebbek s ruegkapóbbak. mint a szent Pál székesegyházban. Visszajövet még oly sok szobor, középület, magánpalota kínálkozott megtekintésre, de már a nap nyugo vóra készült s nekünk távozni kel lett Londonból. Este 8 órakor indult vonatunk a Victoria állomásról ; elég sok idő telt el, inig a több mint öt millió lakossal biró világváros külrészei is eltünedeztek mellettünk — este 10 óra volt, mikor a csatorna kikötő városához Harwichoz értünk, hogy itt hajóra szállva átkeljünk a kontinens területére. Folyt. kör. személyes támadással szemben.*) A mai n^pon jutott a kezembe az Amerikai Magyar Ref. Egyesület toledoi osztálya jegyzőjétől egy kis nyomtatvány, mely személyemmel foglalkozik és igy kénytelen vagyok reá felelni. Csak azt kérem ezen sorokat olvasó tagtársaimtól, hogy az ezen sorokban tárgyalt ügyről szi veskedjenek higgadtan gondolkozni és részlehajlás nélkül ítélni. Az egész nagy port fölvert ügy, a mely miatt egyesek még személyeskedni sem röstelledtek,ennyiből áll : Bridgeporlon, a hol tudvalevő leg két magyar ref. egyház áll fönn, az újabban alakult ref. Egyház tagjaiból alakult egy betegeegélyzö egylet. Ezen egylet megkívánja tag*) Nem szívesen adtunk helyet eme soroknak, de mivel az egyesületi elnök személyében lett megtámadva egy az 1899. évi röpiratokhoz hasonló s az egyes osztályokhoz szétküldözött nyomtatványban, közöltük az ö felszólalását azzal a megjegyzéssel, hogy ez ügygyei lapunk okt. 17 előtt nem óhajt többé foglalkozni. Helyettes szerkesztő. kása,- akkor még úri étel számban járt, vagy betegek ették —, muszáj- képen !) ; s adtak mellé jókora szalonna szeleteket — a szorgalom szak rövidebb vagy hosszabb voltához mérten, s kisebb-nagyobb (inkább csak kisebb) cserépszélkékben vajat, zsírt, lekvárt (szilvaiz( s egy egy zsák kenyérlisztet és megoktatták a még tanulatlan diákot, hogy miképpen kell sáfárkodnia — a testi eledelért. A gyakorlat — persze — mértéket szabott minden ételnek s meghatározta általában is, hogy mely napon minek a főzésére kény szeritheti a deák a gazdasszonyát s hogy miből mennyit követelhet a gazdasszony a deáktól a napi élelme zésre s hány kenyeret tartozik sütni egy véka lisztből. A hns árát a zacskós vagy bátyus diák már otthon felszámította a szülőjének s Patakon átadja, mindjárt a szorgalomszak elején a gazdasszonyának. Ezt kívánta a jó rend, de agnak kívánságait a mi időnkben sem bírta mindenki méltányolni. Egyik-másik jaitól, hogy valamelyik szövetséghez tartozzanak. Az egylet tagjai közzül többen a Ref. Egyesülethez kíván* tak csatlakozni és kilencen a már fennálló bridgeporti osztálytól kér ték áthelyezésüket az újonnan alakult egylet által alkotandó uj ősz tályhoz. Én utasítottam a jegyző urat, hogy az újonnan alakult egy letet vegye föl és az áthelyezést kó rö tagokat helyezze át. Ai igy enge déJyezett, illetve fölvett uj osztály e szerint megalakult 9 régi és 6 uj tagból és működik [jelenleg 15 taggal. Hogy ezen intézkedést megtettem, arra okaim a kővetkezők voltak : 1. A kőr»evél által citált 55ik paragrafus intézkedik, hogy egy he lyen csak egy osztály lehet. Ugyan ezen paragrafus azt mondja, hogy régebben fennálló egyletek, ha testületileg kivannak felvétetni, fel ve hetök. Az újonnan alakuló egyletekről azonban nincsen benne semmi szó és én azt gondoltam, hogy a mi áll a régebben müködö egyletekre, az áll az újonnan alakultakra nézve is és az újonnan alakult egylet felvételét elrendeltem. 2. A kilenc régi tag beküldött egy nyilatkozatot, a mely szerint ha át nem helyezzük őket, akkor 'ök örökre elhagyják az egyesületet. Áthelyezésük iránti kérelmük jogos voltát kénytelen voltam elismerni és áthelyezésüket elrendeltem. 3. Hivatalos esküm kötelez, hogy az Egyesület fölvirágzását minden tisztes eszközzel előmozdítom és én nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy én eljárásomat tisztesnek gondoltam és gondolom. Egyedül az Egyesület jólétét tartottam szemem előtt és azt igyekeztem munkálni. A mi pedig a körlevél azon ré, szét illeti, a mely személyemmel foglalkozik, arra nézve csak ennyit. Azt igen jól tudja a körlevél Írója, a kinek nem volt elég bátorsága aláírni a nevét annak, a mit irt, hogy én soha sem vágytam az Egyesület elnöke lenni Lehettem volna már négy évvel ezelőtt, csak diák zsebéből bizony kisiklott a hús pénz, melyiktől erre, melyiktől arra, az ilyen aztán nemcsak, hogy mindennap nem kapott húst s nemcsak hogy mindennap nem kapott ötször sem hetenként, amint kapott a legtöbb, hanem pergelt levesre szorult heteken, sőt hónapokon át- Ezért kapta a szegi ny pergelt leves a Sempel (semper), a „mindig“ nevet. Ezek a zacskós vagy bátyus diákok jelentékeny részét képezték az intézet ifjúságának még az 50es 60as években is. Három, négy, öt, hat lakott közölök egy szobában, bizony többnyire földes szobában, egy „kamarát“ képezve- Mindenik a maga gazdája volt az élelmezésre nézve, vagy — ha tartósabb szövetségre alkalmas egyének társulnak össze, vagy alakulhattak egy kama* rává, akkor hetenként felváltva voltak egymás kosztolói. A lakásért, főzésért, és szünidei tisztogatásért s legtöbbször 'a fehérnemüek tisztántartásáért is külön-külön fizettek valamennyien részint pénzben, ré* Olvasóink szives elnézését kérA jövő számokban pótolni fogjuk. szint természetben. 10-12 ftért, egy két véka búzáért, nehány lont sóért, szappanért egész iskolai éven át főzött, sütött, mosott a régi patak- gazdasszony egy-egy tanulónak ; a naponkénti kiszolgálatot azonban nem vállalta, valamint a fűtés vilái gitást sem; mert e két utóbbival igen könnyen tudott volna a diák a vállalkozó rovására pazarkodni. Világítottunk tehát a magunk fagy- gyugyertyájával, vagy a magunk napraforgó olajával, hoztuk a vizet a Bodrogról a magunk cserépkorsójában, mosakodtunk a magunk cserép táljából vagy ritkábban bádog lavórjából és fűtöttünk magunk a magunk vásárolta fából, már amennyire fütöttünk----A fűtés, világítás, mosdóeszközök beszerzése közös n. d. kamarai költségre járt. a szoba tisztogatása is a magunk dolga volt váltakozó rendszer szerint — a fűtéssel együtt. Kályháink általában kívülről fűthető cserépkályhák voltak, vagy pléhkályhák. A fa beszerzése nem volt nehéz^ jük, bogy a jelen szám regénymelléklete — kézirat egy részének késéi beküldése miatt — elmaradt.
