Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-06 / 35. szám
ÖT EVVEL KÉSŐBB. öt év múlva többen is leírták ez a nevet. Tele voltak vele a lapok. Divat volt M. Alphonsinét magasztalni. Bécs- ben egymás hátán ültek az emberek, mikor a bálványozott művésznő föllépett. Azt sem tudják, honnan jött, hová való, csak azt, hogy itt van, hallják hangját s lelkesednek tőle. Némelyek mondják ugyan, hogy Magyarországról jött; valami alsóbb rendű vándortársaságnál födözte föl az opera igazgató; hanem az nem lehet igaz! Jobban megközelítik az igazságot azok, kik műkedvelő orosz hercegnőnek állítják. Már eddig három mágnáz megbolondult, kilenc elté- kozolta minden vagyonát érte, hanem ez csak mind érdekesebbé teszi a művésznőt, ki egy egész palotát bérel az úri utcában, melynek szobáiban ott ácsorog a bécsi highlife minden valamirevaló féifi tagja. Hja, öt esztendő nagy idő, azóta sok minden változott meg. Stofi bácsi már öt Trattner Károlyi naptárt nyúzott el, Béla barátunk két kulacsot akaszt nyakába, ha executióra indul : az egyikben likőr van, a másikban bor. Kálmán öcsénk megházasodott és most már szolgabiró is s az a csúfság lörtént meg rajta, hogy felesége leszoktatta a dohányzásról, most már csak sátoros ünnepnapokon szi titokban a kert bokrai közé rejtőzve. Szegény Kálmán! Csak Sásdy esküdt nem változott; ö megmarad abban az örökös egyformaságban, amit maga is legjobban szeret. Ö most is akkor kél, mikor a többiek feküsznek, és szelid elméletben. Neki, még mikor mégis hal, külön kell agyonütni tulajdonságait, annyira bele gyökereztek. Hanem bármily egyforma is v#lt élete, mégis történt benne olykor egy kis változatasság, a mely rendesen abban nyilvánult, hogy néha jobban mulatott, néha rosszabbul. w is— — 26 — — Az, hogy gyönyörű ! — zsidóban ritka szépség ! Feri biccentett fejével, hogy ö is annak találja. — É^ nekünk ezt a leádyt meg is kell Őriznünk. Ezt Kívánja az emberség. Kálmán megnyomkodta pipája hamuját s aztán ritka ünnepélyes hangon szólt : — Az már igaz ! Feri meggyujtott egy gyufát, hogy annak füzénél lássa Kálmán arcát. Az őszinteség beszélt róla. — Ej, milyen szórakozott vagyok ! azt hittem, nem ég a pipád, s tűzzel akartam szolgálni. No, nem baj! Hanem tudod mit, pajtás! Én nem bizom magamban. Értesz engem ? Nagyon, nagyon szép... — Mit! ha valamit elhatározunk! Nemes emberek vagyunk mind a ketten. Sásdy megszorította Kálmán kezét. — Okosan beszélsz! Bejöhetsz. A lakótársak visszamentek a szobába. Akkor már hallatszott a nappaliból Eszter lélegzet- vétele s egy-egy hosszú sóhajtása. Aludt. — Eszméleten kívül van szegény ! — suttogott Sásdy. Láza van, különben nem tudott volna itten elaludni. Ferenc meggyujtott még egy gyertyát, s azután odahelyezte mindkettőt az ajtó oszlopjaihoz a padozatra. — Mit akarsz? — Majd megmondom ! És levett a szegről egy kardot, aztán keresztbe fektette az aj ó előtt, a két kísérteties lánggal lobogó gyertya közzé. — Ez a kard egy tenger köztünk és közte. Ha valamelyikünk át akarná lépni, a másiknak gohdja lesz rá, hogy belefulladjon abba a tengerbe. Esküdjél meg arra. Kálmán furcsa szemeket meresztett Sásdyra. — Fölösleges teketória, hanem azért juxból ráállok. Itt a kezem ! i — 30 — fele, azt majd egyszer vissza kell fizetned. Gazdálkodjál vele. Haszontalanságra ne költs ! Ezt jól eltanulta saját apjától ; a szegény mindig ezzel az egy b'eszéddel eresztette útnak „Ferenc urfit“ no ez egyszer mégis hasznát vette neki, mert ö is elmondhatta másnak. Sásdy ajánlotta magát. — Még egyet esküdt ur! Nem lesz-e valami kellemetlenségem, hogy a lányt csak olyan „per mopsz‘‘ engedély- lyel viszem? Nem egészen tiszta munka. A kis esküdt bosszankodva nézte le a direktort. /— Semmit se féljen, uram! Mondtam már, hogy én vagyok az apja, én felelek mindenért. — Teringette, nagyon jól van ! E szerint végezhetünk. Nem egészen. Mi lesz Eszternek szinészi neve ? —, Megálljon csak, hadd legyen M. Alphonsine. — Helyesen. Isten Önnel! El ne feledje, hogy számon fogom kérni. Sásdy könnyed mazurkapolka lépésekben lejtett ki az ajtón, s egy félóra múlva ott ült, a hol tegnap ilyenkor : a szolgabirói irodában. És mikor faragni kezdte a kacskaringós Ítéleteket, néha megállt a toll a papíron, nem azért, mintha talán pontig jutott volna az Írásban, vagy talán kifogyott volna a tenta belőle, hanem mert gazdája elmélázgatott valami bolond dolog fölött, amiért nem jár napidij. De hát minek is rontaná a papirost, mikor olyan szórakozott, hogy a hivatalos gondolatok közé mindig oda ir egy nevet: ,,M. Alphonsine !*‘ — 27 — — Most már aludjunk 1 — szólt Sásdy. De még aztán nagyon sokáig nem birt elaludni vagy inkább nem mert. Nagyon jól érezte magát és attól félt, hogy az álom majd elnyomja a valóságot. A hold szelíden bevilágított a szobába. Ilyenkor szive' sen látott jóbarát a hold is. Ferenc felkönyökölt ágyában és kibámult az ablakon a holdba, és most úgy tetszett neki, hogy biz azt érdemes nézni. Azok a poéták még sem egészen bolond emberek, hogy olyan nagyon epednek utána. Nagyon szép látvány az. Az éj ragyogó szemű lámpája. Egy lámpa, a mely beszélni tud azokkal, akik me^értiK. Amely költészetet lehel, ábrándot áraszt, egy lámpa, melynek fényéből megtelik a lélek édes, fájó gondolatokkal, olyan gondolatokkal, mely raeilett a képzeletalkotta tündérregék is pirulva húzódnak a prózába. Ferenc addig nézte a holdat, mig ö is megtanult vele beszélni. Ez a legkönnyebb nyelvtudomány a világon. Le- küldi a maga üzeneteit illatos szellő fuvalmóban, hulló levél suhogásában, röpködő bogár sziszegéseben. Az ember meg’ felel a holdnak néma leheletben, lassú sóhajtásban, és többet fejez ki vele, mintha három óra hosszat tartó orácio volna, mely fölött még az az előnye is van, hogy a lapok nem Írhatnak felöle kritikát. Feri most vette észve, hogy hűvös levegő hat be az ablakon, megfázhatik, megbetegedik, sietve takaródzott a paplan alá. Az a bolondság történt vele, a mi még soha, féltette egészségét. Mi lenne holnap a kis leányból, ha ö megbetegednék az éjjel ? pedig arról a kis leányról neki kötelessége gondoskodni.De hogyan? Visszaküldje öt szülőihez ? Nem ! az annyi volna, mint a nyomor ölébe taszítani vissza. Azután akkor nem is maradna senkije, a kiről gondoskodnia kell. Csak az a kérdés, mikép gondoskodjék 6 valakiről, még magának is kellene valaki olyan, aki gond jáí viselje?.... E pillanatban gyönyörű ábrándos dal csen'
