Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-23 / 33. szám
0 T — 15 — navodára érjünk estig ! Lódulj te is jakhec, oda a kocsis mellé ! A. vén Dávid íelvánszorgott a bakra, noegsimitotta izzadó homlokát, mintha a rávcokat akarná markos tenyerével lemángorolni ; aztán egy vöröshagymát vett ki a bö manhester bugyogó zsebéből, kettészelte egy a mellényzse- béböl kihúzott rozsdás bicskával, visszahajolt a kocsiülésen és az egyik felével megkínálta Sásdy esküdtet. Sásdy bámulva nézett a bátyus zsidó kifejezéstelen arcára, és azt mondta : — Köszönöm, öreg ur, nem eszem. Kálmán és Béla mosolygó pillantást vetettek Sásdyra mintha mondták volna: ,,emiek a vén zsidónak nincsen esze!1‘ Ferenc visszatekintett rájuk és — nem mosolygott. AZ EKZEKUCIÖ. h. ' Este felé volt már az idő, midőn az ominózus bárka Cseinavodára ért. Stofi fiskális az órájára tekintett, és azt mondta latinul az egyik esküdtnek : — Hűm ! Baj van. Hét óra elmúlt. A törvény nem engedi már meg a végrehajtást. — Bagatelle! Egy órával vissza kell tolni a mutatót- A falu tornyán lévő időnek semmi köze az időhöz. Ostoba, falusi óra nem numerálhat. Fiat sex hóra. — 14 — Hanem mikor aztán — ha nem caurran, csöppen — egy pár garas ióbálódszik a bátyus zsidó zsebében, a falu utolsó házánál megváltozik a sip monoton hangja, valami vidám kifejezést nyer a dallamtalan fütyülés, mintha az öreg zsidó lelke költözött volna bele, és azt kiáltaná a siró gyermekekeié: „Csöndesen, Szálilében, Mojsilében !___Meg nem haltok mára éhen. Puha keuyér, vöröshagyma.......... csöndesen !“ — vén zsidó odébb ballag az utón. Az utolsó ugató kutya is már messze elmaradt tőle. Sőt a távolból a szom széd falu házai pislognak feléje. Újabb remény kel szivében, Lelke elandalog a hagy gseftek történetén, mikor egy milliót nyert egyszerre Kupferkohl Ábrahám, vagy mikor Kohn Izrael a főispán jobbján ült a hintóbán, pedig Kohn Izrael is szegény ördög volt valaha. Elmereng sokáig a börze csodaszerü titkain, melyet csak ismerni kell, hogy az ember meggazdagodhassék. És akkor újra a fütyülőt emeli szájához és újra változik a hang, vidám és csapodár lesz. Az ember szinte hallani véli: „höher Péter, höher Péter!“ Ilyen nagy kincse a zsidónak a garasos sip; de persze, Stofi fiskális nem bírja azt felfogni. A három esküdt is hangosan röhögi el magát, hogy az összes vagyon egy garasos fütyülő. Abból ugyan nem futja ki az ötezer forint. Most már Stofi bácsi mehet, a hová Sramko ügyvéd indult : a pokol ambitusába. Bezzeg, ha oda menne, tudom, hogy magával vinné a zsidót is, hogy belökhesse az ambitusról egyenesen az ördögök ebédlőjébe. Azok talán majd kipréselhetnék belőle az ötezer forintot. . v . Egyébiránt Stofi nr sem mai gyerek már, a kit minden bolond szó vagy külsőség tévútra vezethessen. Olyan pápaszeme van neki, mely a letaroltnak látszó mezőn is meglátja a kalászt, és a sarlójával le is tudja szedni. — Tyü! millióm ördög! — pattant föl az ügyvéd. — Engem nem tesz bolonddá 1 Hamar kocsira, fiuk, hogy Cser— 10 — ..........latén nyugosztalja meg! Akkor volt még egy kis igazság; most már kiveszett a gyöke is. Szegény Stuchec ! Stoff ur mindig visszasóhajtott a Bach világ után. Sobse búsuljon kedves Stofi bátyám, majd fordul a világ megint. — Mit ér az, hűm ? mikor én már kifordulok a világból 1 — Ej, dehogy ! hiszen még jól néz ki s nem is valami nagyon öreg. — Igém ám, de mikor a szivem reped meg. — A szive? — csodálkozott a fekete esküdt. — Üm, üm! Cudar időket élűnk. Hogyne repedne meg a szivem, mikor olyad dolgokat értem meg. hogy harminc forint na ankadijamat négy forintra szállítja le a bíróság ? Higyje meg kedves Feri öcsém, szeretnék a koporsóba feküdni. — Hohó! — orditott fel egyszerre Béla esküdt. Megállj, koc"is. Te meg Kálmán pajtás, találd el, mit is mondott a kábái asszony ? Kálmán öcsénk olyan jól ismerte Béla egyetlen viccét, hogy nem sokat gondolkozott a hires gabai asszony mondásán : — — Hátha innánk ?! — Helyes, csakugyan azt mondta. Nohát szálljunk is le, mert már az én kulacsom oly üres. mint valami ... — Vezércikk! — egészité ki Kálmán. A beszélgetésbe merült esküdt és ügyvéd fölpillantás nélkül is eltalálta, hogy a ,,kuruci4‘ csárda előtt állnak, a honnan még a Grelbstein Dávid lakóhelye körülbelül három órányisa fekszik. — Nem bánom, ha le is szállunk ! — szóllott Stofi bácsi, hosszú lábait egyenként rakva le a csézáról, megiszom egy feketét. Azzal kivette tobák pikszisét a zsebéből, szépen meg* simogatta köröskörül az orrát, azután hagyott neki szippan* tani egyet. Nagyon udvarias ember volt, — sa ónra iránt. J —11— \ A kuruci csárdában jé hatgarasos bort szoktak mérni, természetesen „ma pénzért, holnap ingyen“, melyért azonban úri embertől húsz krajcárt is elkérnek. Bezzeg Stuchec szolgabiró korában minden korcsmaajtón kifüggesztve kellett lenni az árjegyzéknek, akkor még nem csalhatott a zsidó. Szegény Stuchec! A korcsmáros szívesen fogadta az úri vendégeket, 3 behozott négy darab, Cinkotát nem látott karcsú itcés üveget, tele jó zsélyi borral, melyet kemény téli időben font számra szoktak ártani. — Vigye vissza az egyiket — szólott az ügyvéd, — én csak fekete kávét iszom. Stofi bácsi tizenháromszor szokott napjában feketézni, attól olyan fekete a lelkiismerete, (ezt a viccet egyébiránt Kálmán csinálta, mosom kezemet a becsületsértési pör elöl). — Nem lehet! — mondá az esküdt. — Igyunk bort. Biröilag lemarasztalom ennek a palacknak megivásában. ’ V — Makacssági végzés terhe alatt ! — fódozgatta ki Béla_____ — Üm, hűm___Isten neki, hűm .........Legalább jobban elalszik tőle az ember lelkiismerete igy az ekzekució előtt. A hosszú asztal mellett, mely a korcsma egyedüli bu‘ torzatát képezé, a teens urakon kívül még egy öreg zsidó ült; arcán ezer ránc látszott, fehér haja és szakálla egészen patiiarkális kinézést kölcsönzött neki, batyuja lelósrott a hátáról, sípja nyakán függött egy kócmadzagon. Ugyanaz az alak volt az, akit uton-utfélen látunk ; félbugyogója be van gyűrve a csizmaszárába, a másik fele pedig leeresztve. Stofi bácsi ismert természeténél fogva belekötött a „jakhec“- be, amint ö nevezi a zsidókat. — Nos öreg, hogy megy a „gseft ? ‘ Az öreg zsidó szomorú arcát az ügyvéd felé fordítja. — Nagyon rosszul tekintetes uram, az emberek nagyon rászoktak a boltokra. Szegény bátyus zsidó egész nap el- mászkál, mig egy rézgyűrűt elad. Nincsen kelete a pántli-
