Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-16 / 32. szám
V •«i^iineSo^j 'Bfilsq 3[osn^uiioj0'afa,EÍSrj\[ lEquamy zy 'Krywaya Hiyzsmw : t5?jj <7 <7 <7 — ■saaazsaa'ia — 'SílEoi IP!(Z Slliev B — 8 — még egy „kedves“ szócskát ragasztott, Sramko fiskális — Stofi ur ellenlábasa pedig meghosszabodott ábrázattal járt kelt az utcákon s elbeszélte mindenütt szokott tót dialektusával : — Vége renomé ...A Stofi nyert el előttünk babirt, mint hozzá jün most kliens, kinem van jó ködmeu. Mi többi prokurator mehetünk pokol ambitusába. Mikor már Sramko fiskális minden appelláta fórumból kifogy, ezt szokta emlegetni. Egy szóval: az ötezerfoiiatos por megnyerése nagy szenzációt gerjesztett. Csak az volt még a kérdés: van e jó ködmene az alperesnek ? Majd meglássuk ! Ma van a „terminus“. Stofi bácsi tehát azért jött most az irodába, hogy a törvényszék által a végrehajtás foganatosításával megbízott Sásdy esküdtet az odakint álló kocsiba ültesse. Egyébiránt ma nagy nap van, hadd jöjjön mind a három esküdt. Lesz dinom dánom az utón, még a szomszéd vármegyében is megérzik. ' — No hát mehetünk ! — szólott Feri esküdt nagy lélekzetet véve, miután a lehető legnagyobb tehertől menekülendő tollát az asztalra vágta. Béla esküdt kapott a szép szón, egyet rántott ómódi zekéjén, kivette zsebéből tarka zsebkendőjét, melynek négy csücskében le van pingálva Napoleon arcképe, leporolta vele cipőit és azt mondta ö is : — Mehetünk ! De hol van Kálmán? — Majd összetalálkozunk vele a piacon. Öt perc múlva már ott ült a három nevezetes személy az öreg, zöld bárkában, melyről az a hir kering a városban, hogy Mátyás király csináltatta valaha hiutónak, de kényei metlen volta miatt odaajándékozta Stofi bácsi egyik hires ősének. Hejh, ha akkor tudta volna az igazságos király, mennyi igazságtalan processus szállittatik majd szanaszét — 4 — A helység a gy....i szolgabirói iroda; a csirkepörök magazinja, hol a napidijak sovány szelleme lebeg védangyal- ként az összehalmozott akták fölött, miket az esküdt nrak ,folyamatba vettek ‘ mi annyit jelenj hogy minden félévben András hajdú által lekeféltetik rólok a port. Az iroda egy előszobából nyilik, hol az öreg náthás iktató rajzolgatja *be számszerint a pöriratokat olyan fontos ábfázatta], mintha legalább is a ,.vörös könyvet“ szerkesztené. Jobbra az ablak mellett a becsületes András hajdú állitgatja ki a ,, vét jegy eket“, diplomatikus mosolygással hunyorítva egyet egyet az asztal alá rejtett pálinkás buty- kosra, pedig az az oka, hogy olyan görbén csinálódnak a betűk. Bezzeg az irodában egészen más élet folyik. Qtt -g ékeskedik ugyan egy cilinder bor a Béla esküdt ablakában virágcserép helyett, de mit ér az, mikor a nyílása szorosan be van pecsételve, világos jelül, hogy ez a „tiszteletbeli cilinder“ „corpus delictit“ képez valamely bűnügyhöz. Béla esküdt az első napokban alig birta magát megtartóztatni, hogy föl ne törje róla a pecsétet; de abbeli félelmében, nehogy a másik két esküdt igya meg előle a bort, azt hazudta róla, hogy „ecet“ és ezt annyiszor el mondta mát, hogy most maga is komolyan hiszi, miszerint ecet van benne. Béla azóta nyugodtan alszik és nem sóhajt többé, mikor savószin szemeinek tekintete a palackra téved. Mint mondtam, az irodában egészen más élet van. Az előszobái lassúságot itt valóságos gyorsaság váltja fel. Az Ítéletek teremnek, mint a gomba. Az amice Feri tolla rohamos gyorsasággal perceg a papíron, az audiat Béla mialatt balkezével a fületövét vakarja, azalatt is ir a másikkal, s aztán, ha már össze-víssza vakarta feje minden részét, kackiásan a mellényzsebébe dugja mutatóujját, mint ‘ — 5 ha azt akarná mondani a föl s alá szaladgáló ügyvédnépnek, hogy: „onnan ered az igazság.“ Aki az esküdtek e kivételes szorgalmát észleli, ha csak egy cseppet okosabb ember valami tudós akadémiai tagnál, rögtön rájön két dologra, hogy vagy pénzük nincsen, vagy otthon van a szolgabirájuk, mert ha e két eset közül egyik sem állna, akkor — mint rendesen — a rab őrizetére hagyatnék a „Tekintetes Hivatal“, ami már csak azért sem válnék az igazságszoigáltatás kárára, mert Stoíi fiskális világosan bebizonyította, hogy a tekintetes bíróság csak akkor nem tesz rosszat, mikor semmit sem tesz. A semmittevés legszebb tulajdona egy mai szolgabirói hivatalnak. Ée ebben az a szomorú, hogy mijinem igaz. Hanem akkor nincs is különb három esküdt nagy Magyarországon, mint a mi hőseink. Ott van például Kálmán öcsénk, ki két hónapig irt le egy tizenháromsoros másolatot. Ennek restségét csak Feri esküdt múlja felül, ki soha seiq szokott fizetni senkinek semmiért, csupán abból az egyszerű okból, mert rostéi a zsebébe nyulkálni. Kéry Béla kivétel, ö már szeret dolgozni, de csak józan állapotban. Persze az az ostoba szerencséje van, hogy sohasem jut józan állapotba. Pedig milyen szolid embernek látszik. Csakhogy Stofi fiskálisnak most is igaza van, mert nem feketének látja-e az ember az ö haját is, pedig hát harmadéve már fehér volt? „Öszülés visszafelé!“ — a mint magát elmésen szokta kifejezni. Mert ha az embernek egy nap alatt meg tud fehéredni, miért ne tudna megfeketedni is egy nap alatt ? A természet nagy prókátor, elekzekválja az ember hajának feketeségét, de vissza is adhatja, mert ezen ekzeku- cio ellen nem nehéz apellálni Török József gyógyszerészhez (Király utca 12, sz. alatt.) Stofi bácsin ugyancsak nem fog ki a természet, de még az idő sem. Mintha az is megijedne \
