Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-16 / 32. szám
9 közölni, hogy igy lapunk minél na gyobb elterjedési vegyen. Ön mint jó református eddig is pártolónk volt s reméljük, hogy pártfogását most se vonja meg tőlünk, a mikor e lapot mindnyájunk tulajdonává tettük. Isten áldását kívánva önre, vagyok testvére az Urban Ho r nyák András, a Ref. Lapja pénztárnoka. ‘ lags eseingai Két egyházfőnek, a római kath. és mohamedánok fejének betegségéről érkezett hír az elmúlt héten- Különösen nagy beteg a szultán, kiről, már amennyire biztosaknak lehet venni a török forrásból nyert értesítéseket, az a hír terjedt el, hogy közel van a halálhoz. Élete nem volt áldás, halála miatt csak szolgái könnyeznek s eltávozása nem hagy ürességet maga után. Csodálatos, hogy hr bár Ázsia volt is az emberiség bölcsője, nem csak a vallásos hagyomány, hanem a történet tanúbizonysága szerint is, még is Ázsia van leginkább elma radva a népjogok gyakorlásának tekintetében. Ott minden országban még ma is az abszolitismus uralkodik, Országgyűléseken a nép nem vesz részt s az ország ügyeihez semmi köze, csak a teher viselés. Japán volt eddig az egyedüli, a melynek olyan amilyen törvényhozó testületé volt. Most Muzzafa Eddin a hajdan hatalmas, de most kicsiny Perzsa országnak a császárja, ki Európát többször beutazta, alkotmányt adott népének. Ez az alkotmány azonban a népnek semmi jogot nem ad, mert az országgyűlés tagjai, csak a hercegek, a papok, a fötisztviselök, kereskedők ('s gyárak képviselői lesznek. Aug. lOén jelent meg a Sah manifesztuma s ezt a napot nemzeti ünnepnek nyilváni- tották. Mig egy amerikai magyar újság ostobaságnak nevezi a vasárnapi törvényt, addig Franciaországban és Kanadában épen az amerikai vasárnap mintájára akarják ezt a napot megünnepeltetni. Elismerik, hogy semmiféle gyár, üzlet, legyen az akár magán, akár közvállalar, nem cselekszik helyesen, ha munkásaival többet, mint hat napot dolgozíat. A nyugalomra 24 egymás után követ kezö órára van szükség — s a nyu galom napjául csak vasárnap alkalmas. A francia törvény csak épen a legszükségesebb dolgok végzésére ad engedélyt; de a munkások érdé keit mindig szem előtt tartja. A kanadai törvény a vasárnap szigorúbb megünneplésére vonatko zik. E törvény mindenféle kereske dést eltilt s csak a szüKséges és jótékonysági munkát engedi meg. A vasutak nem rendezhetnek kirándu lásokat; nem szállíthatnak íeheárut, a színházak és minden szórakozási helyek zárva vannak. Vasárnap uj ságok nem jelennek meg s importálni sem lehet. A munkaadók és munkások egyaránt bűntetteinek, de a munkaadók mindig szigorúbban. A vasárnapi törvényt áthágó 1—,4C dollárig; - a dolgoztató 20—100, ha társulat akkor 50—500 dollárig büntethető. A törvénynek a legnagyobb értéket az kölcsönöz, hogy nem részre hajló. Súlyát mindenki egyaránt érzi. Ha azonban a lelkek nem kívánják, úgy ez a törvény csak holt betű marad. A lengyel és magyar nép érzelmileg egymáshoz nagyon közel áll, habár két különböző nép és nyelv családhoz tartozik is. A lengyel is épen úgy mint a magya'r Isten kezét látja nemzetének a történetében. Mikor 1749hen Lengyelországot — Orosz , Német és Ausztria Magyar- ország feldarabolta, a lengyel költők nem a diplomaták beteg szive szerint vizsgálták ezt a szomorú ese , ményt, hanem azt az erkölcsi rendet látták megsértve, a mely nyilván való minden nemzetnek az életéből. Hiába vannak sokan, a kik az anarchismussíi! akarnák megjavítani Lengyelország helyzetét, legnagyobb költői ma is Istentől várják a szabadítasz Valami sajátságos, egészen lebüvölö az a szent meggyőződés, a mely7 egy Mickievicznek, ’a csaták prófétájának, Slowacki, Krasinki munkáit áthatja s komoly, gondolkozó fok hisznek abban, hogy valóra válhatik b költők apokalyptikus látomásai. Van Amerikában egy hatalmas, protestáns intézmény, a melyet csak ezzel a négy betűvel jeleznek J. M C. A. vagy is a keresztyén ifjak egyesülete. — E nagy és nemes célokat ^szolgáló egyesület — mikor a japán és orosz háború folyt, nagyon szép munkát végezett Japánban is. De a háboiu után se szüntette be működését, hanem állandó muukára rendezkedett, be s Porth Artburban, Liau Lángban s néhány más helyen, a katonai hatóság engedélye mellett folytat szép munkát. A hadügyminisztérium ingyen szállítja az összes utazó titkárokat és szükségleteket. A munka három év előtt indult meg a Jaln folyó mellett, Kuroki generális táborában. Az egyes keresztyén felekezetek missionariusai nem nyertek enge* délyt a hadi szolgálatra, de a J. M. C. A. volt alkalma megmutatni mü* ködésének áldásait. A kezdet vég- télén nehéz volt,de a kicsiny mustár mag megfogamzott. A társulat 416 ezer darab vallásos olvasmányt osztott ki a katonák között; gondoskodott számukra írószerekről ; el látta őket gombokkal, varró eszkö- ökkel, szappannal; kölcsön• könyvtárt tartott fel, s más ilyen munkát végezett. A titkárok 764szer látogat- ták meg a kórházakat, 1752 grafo- fom hangversenyt rendeztek és 613 vallásos estélyt tartottak. Több más fél millió katona fordult meg az egyes sátorokban. A költségekre a munkának japán és amerikai barátai. 6) ezer yent (30 ezer dollárt) adtak. A legnagyobb adomány volt a császáré 10 e2er yen ; a társulatnak a hadjárat végeztével minden magasabb rangú tiszt kifejezte köszönetét. A társulat működése nagy befolyással van a keresztyénség terjedésére. Bryannek aug. 30ára jelzett megérkezését nagy ünnepségek napjává igyekeznek tenni igen sokan s úgy ünnepük öt, mint a ki 1908ban diadalra fogja juttatni a republikánus párttal szemben, a demokrata zászlót s alatta a saját elveit, a melyek már Két Ízben olyan hatalmasan elbuktak, hogy feltámadásukat senki se remélte. De hát feltámadtak s Bryan neve külföldi útja alatt, annyira előtérbe nyomult, hogy most csak öt tartják egyedüli jelöltnek 1908ra. De hát a nép kícv, íj szél kakas — oda fordul a hová’e szél fu. Sokkul hihetőbb, hogy erős repjub likánus és demokrata emberei? egy uj pártot alkotnak, a melynek célja lesz,a vasutak és más monopóliumok TÁRCA. Dolgozzatok es iiadkoziaiok. Irta : Móricz .Zpigiuond. I. 1 Testvérek voltak, Péter és Pál. Egy tö hajtásai, egy család, egy iskola, egy világ növendékei. De ott a lelkűk mélyen, a titokzatos öserök, öshajlamok, ösindulatok mindeniknél különbözők voltak. Péter szélesebb látköríi, zengze- tesebb lélek, Pál anyagiasabb felfogást!, reálisabb észjárású. Amaz a gondolatok világában, ez a társasági harcokban érezte jobban magát, Pétert tanárai és társai többre becsülték és tisztelettel nézték, Pál jóformán ököllel vívta ki magának •— de kivívta a sikert. Az iskolai élet kész előképe az igazi életnek. Már itt megkötik a túlságosan feltörő egyéni erőt az ősi sajátságos korlatok. viszont a lágy és a harcban el- ernyedö szellemnek támaszt ad sokszor a rend szabályossága. Napról-napra kritika nézi az egyesek működését s az éber figyelmű tanító szeme letöri az éretlen mohóság fattyúhajtásait, ^viszont gondos kézzel ápolja a nemesebb csirákat, ha még oly lassan fejlődnek is, Pétertől sokat vártak, nagy jövőt jósoltak neki, bár soha sem törte erővel a híresség kapuit. Pálra azt mondták, hogy közönséges ember lesz belőle, pedig ö mindig előállott, ha valahol szerepelni feltűnni lehetett erejével, tudományával. Az öreg kollégiumban csupán két pályára lehetett készülni. Áz akadémián két fakultás volt: tbeologia és jog. Az első tisztes, nyugodt pályának az előcsarnoka; növendékei sötét ruhában, komor arccal, példás nyugalommal járnak s jól tudják, hogy zajos dicsőségben, lármás örömökben, fényes gazdag-; ságban sohasem lesz részök, A másik tanszak ,,mindenre képesít.A ki ezt végzi, nyitva érzi maga előtt a széles világot és nem is sejti, mivé lesz. kopott ujjasu dijnokságtó) a miniszteri bársony székig minden hivatal és életpálya nyitva számára. Divatos ruhájuk, társadalmi fesztelenségük, könnyű tánczkészségük épen olyan szükséges tudomány jövő pályájukhoz, mint a leckekönyv kalkulusai. És Péter épen olyan habozás nélkül iratkozott be/ lelke legtermészetesebb hajlamát követve a theologiára, mint Pál a jogra. Szorgalmasan tanulta mindenik a maga tudományát s kitüntetéssel haladtak át vizsgáik során, s mindketten növekvő szeretettel csüggötcek jövő pályájukon. Péter előtt széles arányokban bontakozott ki a lelkek fölötti jóságos hatalom világa; Pál pedig vakmerő képzelettel vivta ki magának a legfényesebb positiókat reményeiben. az egyik lelke kincseiből szándékozott az egész világot gazdagítani a másik kész volt a maga hasznáért le igázni és kizsákmányolni az egész világot. És testvérek voltak, egy fö hajtásai, egy család gyermekei, egy világ fiai..... II. A pataki állomáson nagy sürgés-forgás ‘van. Nagy nap, diákok oszlása. A rácsos korlátot befutó vadszölö dús leveleivel most zöldéi legszebben s árnyé kában, a leáldozó nap melegében nagy tömeg diák nyüzsög. Az aprók cipelik hátukon a batyut, kezükben a paktáskát, vitatkoznak a koldulásról, mesélnek a jövendő vakáció örömeiről. A nagyok csoportban álldogálva, szivarozva űzik a pillanatokat, melyek most hosszabbak- nak tetszenek, mint az elrepült évek. Hátul a kút mellett, a tömegtől külön vállva, némán, hátratett kezekkel sétál két fiatal. Az egyik Péter, a másik Pál. Ök is utaznak. Itt [hagyják az ódon várost, múlt századokból itt maradt vén házaival, a terjedelmes iskola kerttel, a Bodroggal, a Rákócy várral, a Kutyaka- paróval s minden, minden nevezetességének alapjával az emeletes fedelű vénséges kollégiummal együtt. Elmennek s jól tudják, hogy sohase jönnek többet vissza. Soha se látják viszont ezt a várost. Visszajönnek még látogaba, mert biztosan visszahozza őket a szivük. De már akkor nem az lesz az a város, a melyikhez most könnyel a szemükben búcsút intenek. Pedig meg lesznek az öreg házak, az öreg kövekkel girbe-gurbán kirakott utcák, meglesz az k iskolakert, a diák romántisa bűbájos tanyája ; zubog a Bodrog sárga habja, eötétlik az ódon Rákóczi vár három bástya tornya, vig diákokkal lesz tele a kutyakaparó s nyomtalanul repül el a nekik oly nagy idő a vén kollégium dupla teteje fölött. De hajh, hol lesz az az élet, amelynek ök voltak éltetői! Hol lesznek azok a a vig diákok, a kikkel együtt taposták ök tiz tizenkét évig gondtalan örömmel az iskola földjét. Mindig fájdalmas a megszokott fészket'’odahagyni; az érző szivü embernek, különösen szomorú. Péter csöndes le- hangoltsággal merengett az állomás elejéről feléjük zugó eleven zsivaj közepett. Átérezte annak a pillanatnak fontosságát, mely határponttá lett múltja és jövője közt. Vége az iskolavilágnak, az életbe indulnak mindaketten. Péter diplomával a zsebében a hat- halmi espereshez megyen káplánnak. Pál még előtte van ugyan az utolsó évnek, de Budapestre indul szerencse próbálni, ügyvéd bojtárnak, — Pál, Pál! — szól gondtelten Péter mégis csak nagy vakmerőség igy indulni neki a vad idegennek. Nem ismersz ott senkit, semmit. Meglásd, nem lesz jó vége . . i Ismerem magamat ! — szólt Pál s összerántotta a szemöldökét, Orrlikai csak úgy tágultak és izmos karja megfeszült. Megélek a jég hátán is, — Nem félsz a bizonytalantól, az ismeretlen erőkkel való küzdelemtől ? Nem félsz attól, hogy küzdelemre sem kerül a sor, csak elsorvadsz a nagy
