Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-02 / 30. szám

I f ■ . A leghatalmasabb és legnehezebb dolog, a melyet itt a földön meg kell cselekednünk : élni kegyes és szere- tetteljes elrtet. Az éleinek apró csepröbajai, hely­zetünk, melyben vagyuuk; foglal kozákunk, a mely nekünk osztály részül juiott, — a legjobb alkalmat szolgáltatják arra, hogy azok le­gyünk, a mivé Isten akar bennünket tenni. Hogy valóban elérjük a jót, arra két dolog szükséges. Először, hogy megismerjük az odavezető utat, — másodszor, hogy legyen erőnk a megismert irton járni. Az ut Isten akaratának megisme­rése és betöltése. Isten akaratát pedig három módon ismerhetjük meg. Szivünk sngalla. iából, a bibliából, s a körülmények okos megvizsgálásából. Ö egy nőt királynővé tehet; egy férfit milliomossá vagy herceggé, azonban Isten e világnak összes, alkalma közül azokat választja ki mindenki számára, a melyek által ki ki sietheti azt a legmagasabb ideált, a melyet ö kijelöl. 'Vizsgáljuk meg csak életünket ebben a világításban. Minő másnak tűnik az föl egy vagy két *,— vagy több szomorú eset dacára is. Sok szór azért ntm latjuk meg a vigasz­taló napfényt, mert szivünket, lel­künket a tanat sötét íellege borítja be........ Ez ntm helyes életelv. Mindennap tanuljuk meg ezéit itckénker, hogy Isten akarata és miénk egy legyen. Sokan azonban azt mondjak : „Elisneiem, hogy jelenlegi ailapo- potomba Istentől helyeztettem, de azok a kellemetlenségek, a melyek taz emberek részéről érnek, nem Isten akaiatábói szármáznák. Kü lönbseget teszek azok között a dol­gok kozott, a melyek istentől és az tmbei éktől származnak. Ezt a különbséget én is megtettem valamikor, de hiába, nem volt nyu­godalmam, még teljesen Istenre nem bíztam magamat. Minden parányi dolog Istentől származik, hogy cél­ját bennem előmozdítsa. ,,A Jézus Krisztusban a jó csele­kedetekre teremtettünk, hogy azok­ban járjunk, a melyeket Isten terem­tett. Életünk inját tehát nem magunk szabjuk meg, hanem Isten készíti azt meg számunkra attól az időtől kezdve, mikor Jézust elfogad­juk a mi szabaditónknak, egészen addig, a míg a mennyei házába nem jutunk, Nem szabad tehát elfeledn ünk hogy mi a jóra teremtettunk. Ha igy megismerjük az Isten ak^natár, akkor arra kell töreked' jnünk, hogy azt be is töltsük, Sokszor nagyon nehéz ez, mert mert önmegadást kíván, .de az élet igaz örömeit, boldogságát c«ak az !fogja érezni, aki Önmagát letudja Igyőzni, ki megfékezi a test vágyait, indulatait, hogy egészen Jézusé le hessen s azt cselektdje, a mire teremtetett. , Ez az életnek a nagy titka s ennek a megoldásától függ, hogy életünk valóban egy szép költe* meny legyen. A Pesti Hírlap végre megembe reite magát. Vártuk, hogy mi lesz, ha Kohányi Tihamér Budapesten kellőképen fogja informálni az ille tékes körüket. És az lett, a mitre 'méltünk. A félreértések egészen eloszlottak, s a székes főváros tevé­keny uj polgármestere állott a moz­galom élere s biztosítja a budapesti ünnepségek teljes sikerét. Az Amerikai Magyar Népszava át is vette a Pesti Hírlap cikkét, hogy igy adjon elégtételt a Washington szobor ügyében íáradozóknak. A Napilap azonban még mindig a maga nótáját fújja. Persze nehéz a*t az llenfélről elismerni, hogy ö is tehet valami jót. Pedig ez volna a müveit kérész tyén emberek első jellemző saját­sága. A mi bitünk szerint a személyi és üzleti ellentéteket soha se volna szabad annyira előtérbe engednüuk, hogy annak bármi nemes ügy kárát lássa. Nyilvánvaló volt, hogy a Wa­shington szobor egyesületnek semmi köze nem volt a budapesti esemé­nyekhez, s most a Pesti Hírlap is nyíltan elégtételt ad. Mi volna nát természetesebb, mint az, hogy a Napilap is úgy tesz, mint a Nép­szava. De nem úgy tett, hanem most már a hajó miatt támad. Hát ez már nem elvi harc, hanem megnyilatkozása annak az éles el lentérnek, a mely a clevelandi két napilap között van. Elég szomorú, hogy igy van, de igy van. Abban az igaz vallásosságot arcul verő humbugban, a melynek a mes tere Dowie Sándor volt, ki magát Ilik Illésnek nevezte, most olyan fordulat állott be, a melyet bizonyá­ra nem látott a próféta előre. — Landis biró Dowiet és ellenfelét Volivat eltiltotta a Zionisták birto­kának a kezelésétől s tömeggond­nokká John C. Hately nevű egyént nevezte ki. A tárgyalás iránt termé­szetesen roppant nagy volt az érdek­lődés s a terem egészen megtelt közönséggel. A Zionisták jajgatása töltötte ba a termet, a mikor Landis biró kije­lentette, hogy hazaárulók, kik nem nem teljesitik az ország törvényeit. Oroszországban a zsarnok uralom ellen való harc folyvást erősödik. A polgárság erősen fegyverkezik, s úgy a tengerészet, mint a száraz földi hadsereg körében egyre tÖb ben állanak,a felkelők pártjára. Helsingforsból jelentik, hogy egy olyan katonai összeesküvésnek jöt­tek a nyomára, a melynek az lett volna a célja, hogy Oroszország három föhadi kikötőjét, Croustadtot Szebasztopolt és Sveaburgot elfog lalja. Sveaburg teljesen a felkelők kezében van. A cári kormány .már nem ura többé a helyzetnek s való szinü, hogy nemsokára elkövetkezik az az idő, a mikor a cári trón telje sen meg fog inogni s a Romanoff dinasztia nem fog többé uralkodni. Hiába igér a cár reformokat, az orosznépet az ilyen ígérd meg — ne add meg féle kijelentések nem nyugtatják meg. Kell lenni valaminek abban a hír­ben, hogy a nagy többségre jutott •függetlenségi pártban nincs meg a kMlö összhang. Olay Lajos ugyanis, a napokban, — Eötvös Károly párt­állása miatt kilépett a pártból. Sokan vannak, a kik azzal a se hal, se hús izü politikával, - a mely most uralkodik Magyarországon, nincse­nek megelégedve s már régebben, erőteljesebb munkát kivannak. Nagy kár volna, ha bomlás ál­lana be, de agy látszik ez alig kerülhető ki, főként, hogy Polonyi a sajtószabadság ellenére épen úgy tart lapelkobzást, mint az előző kormányok. A lapelaobzés nem füg­getlenségi párti'politikushoz illik, kiknek föelve a szabadság szobám és Írásban egyaránt. Russel Sage csakugyan megtar­totta szavát. Végrendeletének a fel­olvasása csakugyan nagy meglepe­tést támasztott mindenfelé. A 7(5 milliónyi örökségből egyetlen cen­tet sem juttatott jótékonycélra. Mindent a feleségének hagyott.Csak rokonai kaptak 25 ezer dollárokat. Hát ez az ember bizonyára nem szerette a Jézus Krisztust. Hány szegény, árva könnyét le hetne ebből a rengeteg kincsből le­törölni ? Mennyi nemes eszmét lehetne általa megvalósítani! Bryan egy évvel és négy hónap; pal fiatalabb Roosevelt elnöknél. Mikor Bryant először léptették fel elnökjelöltnek, akkor csak 88 éves volt. Sokan azért nem merték reá bizni az Egyesült államok kormány, zását, mert fiatal volt. Azóta Roose - vei elnök megmutatta, hogy a fiita-. labb elnök hatalmasabb erővel tud kormányozni, mint az öregek, s a demokraták ezt a példát látva, most teljes erejökkel szövetkeznek, hogy két év múlva a még mindig liatal Bryant diadalra juttassák. TÁRCA. Tizenkét ;>ár cipő. Irta: Bedöházy János. A harinai birtokrész az uradalom legfélreesöbb darabja. Maga az öreg gróf, a ki külön­ben jó gazda hírében áll, életében soha se járt ott, én magam is csak épen akkor mentem el, ha inspek tori kötelességem parancsolta. A rengeteg erdők nem jövedelmeztek semmit. Legnevezetesebb bevétel a korcsma regálé, meg egy rongyos patakmalom árendája. No de "biz én azért a pár száz forintár^ nem rázattam magam a rossz hegyi utakon Harinára, hanem egyszerűen Írtam a T ----i .főszolgabírónak, a kinek a járásában feküdt Harina, legyen szives kezelje azt a kis ősz- szeget s esetleg juttassa kezemhez. Évi 130 forint volt. Egy darabig pontosan ment a dolog, hanem az utolsó három évben makacs követ­kezetességgel elmaradtak a részle­tek. Számadásomban három nagy lyuk támadt, a mit sehogy sem I tudtam betömni. Az én kedves öreg i grófom ugyan nem sokat csinált az egész dologbol, hanem mégis min­dig megnézte, s megkérdezte: hát ez most se telt be t Orahosszat el é7Ödön velem a. harinai malomtér- let miatt. Egyszer aztán meguntam a dolgot s gondoltam magamban, legjobb lesz személyesen megkeres nem a^szolgabiró Urat, a kit mind- ezideig még nem ismertem. Felkerekedtem tehát T ...be. A Mezöségen át, fel a Szamos völgyén abban az időben épen három napot taitott. Késő este volt mikor a faluba megérkeztem. Magas hegyek aljában szűk keskeny völgyben fekszik T . . A holdvilág gyönyörűen ra­gyogott s élesen világította meg a szolgabirééknak a hegy oldalon fekvő házát. Elöl egy kis oszlopos feljáró, körülte kert, egy pár ég felé törő fenyő. A mint bemegy az ember a házba, elöl kapja a nagy ebédlöt, balról a háló szobát, jobbról van a nappali szoba meg egy vendégszoba. Ilyen volt rendesen régente az er­délyi nemes emberek háza. Istenem ! mennyi jó időt, mennyi boldog órát töltöttem el egykor az ehhez hasonló lakok fedelei alatt. Ezekre a boldog időkre gondolva, elmélázva függesztettem szememet a vakító fehér falra. Befordultunk az udvarra, megáll­tunk a tornácz előtt. Két komondor barátságos farkcsóválással közele­dett felém. Az ajtón, mintha az égen támadott volna egy nyílás, apró gyermekek dugták ki angyal arcukat. Mind leányka volt. — Jó estét bácsi! — üdvözölt mindegyik s öt ropogós parola csat­tant a tenyerembe. Ugyancsak izmos kis lánykák. Erre a házi asszony is kijött, s mihelyt megmondtam nevemet, rop­pant örvendve fogadott. — Épen az asztalon vau a va­csora : tessék magát kényelembe tenni. Piroska ! nyisd ki a vendég szobát. Katinka ! tegyenek a bá­csinak egy tányért. Parancsoljon, férjem nincs ide hon, de holnap reggel okvetellen haza jön. Nagyon fog örvendeni a jószágigazgató urnák. Persze! gondoltam magambau, örvendeni fog, de még sem a leg­jobban. Asztalhoz ültünk. Az öt apró lány az asztal végén foglalt helyet de az asztalnál azért még hét hely üres volt, Egyszerre meg­nyílt a szomszéd szoba ajtaja s rendie hét lány lebegett ki.’ Hanem eze* mar nagy íérjhezadó leányok voltak. J Gyöngéd főhajtással üdvözöltek. ( s leültek az asztalhoz. Úgy látszik, ; tudták már ki vagyok s a bemu- ! tatásra nem volt szükség. Ránéztem a mamára. Olyan fiatal volt, hogy a hasonlóság dacára sem az utolsó hétre ráfogni, hogy az ö leányai. — Nem is gondoltam, — mondám belekapva a társalgásban, hogy egy ilyen elhagyatott félreeső faluban ekkora nagy társaság gyűlhessen össze. — Nem társaság ez jószágkor­mányzó ur, felelt mosolyogva. — valamennyi az én leányom. Sokan vagyunk bizony ! — s a mosoly helyett egy röpke sóhajtás kelt fi­nom ajkain. Bámulva tekintettem rá s valami üres bókot kerestem feleletül. Azt is elnagytam, szótalan néztem vé­gig az igazán bájus társaságon. Nemsokára azouban belemeleged­tünk á beszédbe. A kicsiket a mama

Next

/
Oldalképek
Tartalom