Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-26 / 29. szám
— 25 — hullanak ki és enyésznek eí a legértékesebb realitásók és enyésznek el. A hatökrös szekerek egymásután mind a nyolc. Azután hintó négy lóval, hátas lovak; azután épüle-- tek, azután kipottyant egy darab föld ; utánna a másik, harmadik. Egymásután hullott ki, enyészettel mind, anélkül hogy Yasvégü tudná: hol voR, hová lön ? És a kereszt, mely kezdetben olyan könnyű volt miat a pehely, minden egyes tárgy kihullásával nehezedett, nőtt, sötétedett. Mikor a hátas lovak hullottak, már akkor alig bírta a koma; mikor a házak kezdtek potyogni, abba már kétrét görnyedt, a földek hullásakor már négykézláb mászott, Mikor az utolsó darab föld esett ki, akkor összerogyott, szemeit meredten szegezte a keresztre, mely végig feküdt rajta, Csupa lyuk volt már. Mint egy óriási szitakötő. Jön-e még belőle valami ? Jött egy pisztoly. Az ember ájultan feküdt a kereszt alatt, mig végre az angyal könyörült rajta. Ujjával érintette homlokát s erre magához tért. — No te szegény Bus Péter ! Úgy látszik ez sem neked való. Kelj félj és keress mást. Vasvégü koma feltápászkodott; ment tovább, könnyül- íen, de rettegve gondolva a gyémántot játszó keresztre, melyet ezentúl annyira fog kerülni, a mennyire belátja. Jutott egy vetetlen földre. Annak a kellő közepén volt egy kereszt, hónaljáig sülyedve szép tiszta búza garma- madába, melyet tisztelendő uram rostéit a maga idejében elvetni, s most már vége. Nem tudom, hogyan számol be a gazdának ? Nehéz kereszt lehet; , hozzá sem fogok. — Éhen van Márton szomszédé! Soha bizony ! Ö! a ki oly vidám és nyugodt ember! Lássuk csak, mi van ráírva ? „A sebes zápor, eső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember egyiránt vágynak.“ Juj juj, juj ! Emiit Mihály öcsémé: Hát ezen mi van „Rossz asz- azony miatt jiit az ember egy darab kenyérre.“ Inkább két faláb és két mankó.......... — 32 — len fába nem ütközött — felejti éhségét és beiefekszik a kis vackába azon pocsolyásan. Ezalatt előkerül a Márikám. — Hát te kócevö, hol csavarogsz ? törüld föl azt a tányért, hanem ha eltöröd, kiszurkálom a szemeidet. A szegény leány úgy is tudja, hogy ilyen bátorításnak cseréptörés lesz a vége, azért háttal ül anyjának, hogy majd ha törik, hát ne kelljen neki tempózni. — Üssön ne! nem tud jobban ütni! Csak rajta ! A nyakam csigáját is ! Még a derekamat se törte le ! biztatá Márika az anyai szivet, mikor az anyai öklök az első csőr. renés után megkezdették az erőgyakorlatot a leány hátán, E közben megérkezik a karikázásból a két gyetek ; lármával, ajtócsapkodva, durván, hányakodva rontottak be, — éhségükről kiabálva, és vacsorát követelve. — Megáldjatok csak, majd kaptok mindjárt; — azzal odahagyva a megdögönyözött leányt, a két gyereknek kezdette tálalni a szokásos levest. A gyerekek ismerték már ennek az izét, szabadulni kívántak volna. Akkor nyitott be az apjuk. Egész nap kapálgatott a hegyen, kenyéren és vizen. Jó volna most, ha erezné a friss rántás szagot. Egy kis leves suhintva, egy darab hűs( jó hűvös kovászos uborkával s rá egy ital uborkalé, vagy épen csiger------e helyett a a kis leánya odabent szöpög, a nagy a konyhában bőg, a két gyerek ordít, a feleség arca szeme tűzben; panaszkodik, árulkodik az isten ostoraira, a kik miatt meg se mozdulha' tott. Még a pénzét is elvesztette, hogy húst sem bírt venni. Nem is tudta egyébre várni egy kis kruplinál. Mindjárt, megfő. ■ • . ’ Keserves vacsora, .Keservesebb otthon. t...■■ ■ : — Jól vant jól, feleség. Persze, hogy ezek az isten,'” ostorai a hibásak. Csak üsd őket tovább, nem háborgatlak. • ; >* Köszönöm a fotelen krumplidat, majd keresek magamnak jobb- ,, • . - vacsorát. „ , — Eredj! Egyebet se tudsz, mint hibát keresni itthon/ — 28 — Béni alig hozza ki lábát a házból, Julis rögtön ágyaz, •szobát söpör, pókhálót szed, szellőztet, legyeket hajt, ablakot függönyöz, ólakat nyitogat, baromfit etet, gyermekeit kikergeti az ágyból, öltözzenek fel, mig ö megfeji a tehenet — azután ellátja őket ennivalóval, hogy már most menje* nek iskolába. Ezt vallaná Julisról akármelyik ismerője, ha — fogadásból, életében egyszer — éktelen nagyot akarna hazudni. Mert a mit Julisra fogtunk abból csak egy vonás igaz t. i., hogy gyermekeit kikergeti az ágyból. A Bátorgyere: kék mindig legelsők az iskolában a fölmenetelt illetőleg. Télen már hat órakor ott fütöznek a kályhalyukban, nyáron «»pedig négykor már sorba legelik az eperfákat az utcán. Otthon meg nem tűri az édes anyjuk. Azért fizeti a tömérdek tanitáspénzt, hogy tanuljanak. — Lódulj ! A gyermekek ellódulnak vig szivvel. Agy? pókháló, ablak, ]égy, seprű stb. maradnak, a mint voltak. J)e nem lopja el senki. I>e azért Julis elő,vigyázó, mert az ajtókat bezárja,, úgy megy át a szomszéd , apsgonyhoz, a ki éppen akkor lép ki’a konyhaajtón ; azt me'gkéii, hogy majd- a tehenek eressze ki az istállóból, mikor a csordás hajt. Ö'addig kiszalad; a kenderföldre, meg .nézi, lehet-e már a virágost nyüni? Onnét majd haza jön, s lemegy az alszegre, a hol egy kis babja van, uborkája Lvan, páfadicáőm'aluíája van, azt megszedi, hogy holnap piaczra .'vihesse. Me^y, megy, mégy. Ez neki mindennapi szokása, még akkor is,'mikor a kender rég ki.van gerebenélve, és a r' bab (légaíább''áz övé) tég kipörgött. . • A felszeg meg az a)szeg rrgy megszokta már az ö reggeli sétáit, ’hogy még télen- át is azzal-költik a cselédeket : — Keljetek föl! A Hová Julis már visszajött a kender > nézésből. Yagyha valakit cél nélkül látnak ődöngeni, azt mond-: ják róla : A Hová Julis kenderét megy nézni.“ — 29 — Ebből már lehet sejteni, miért szoktatja Julis korán kelésre magzatait ^ mint szintén azt is, miért hívják ötét Hová Julisnak ? Faluhelyen, kis városban, tartozik az ember felebarát- jának annyi becsülettel, hogy ha utón találkozik vele, meg kérdezze tőle : Hová megy ? Ebből a becsületből senkinek sem jutott annyi, mint Julisnak. — Hová Julis ? így maradt rajta a ,,Hová Julis“ név. Gondolhatni, hogy hová Julisnak a férje nem lehet más, mint Sanyarú Béni. Mire megfutja az alszeget meg a felszeget, nyolc óra van; akkor jönnek ki a templomból. Julisnak érdekében áll tudni, van e halott és kicsoda ? Mert akárki légyen is bizonyosan megfordulna a koporsójában, ha észrevenné, hogy Julis nincs ott a végtisztességén. Most még csak a tyúkokat kell kiereszteni az ólból, azután meg a malacot kikötni, egy derék hevederrel az eperfa alá ; azután kiveszi a tükörfiókból a húszast, hogy majd azon húst hoz a székből, egyúttal levesz a fazekas pádról két födöt is. Mert ö nem tesz úgy, mint más tékozló asszonyok szoktak.. Kiszaladnak a szinbe, behoznak egy marok pozdor4 • ját, eh-ántanak egy szál gyújtót, néha kettőt, hármat is, •< azzal nagy nehezen meggyujtják a pózdorját, raknak rá forgácsot stb. ;síb. . . • .- Jíem-.igy, látta ö ezt az öreg sfüle’étöl. Neki négy -* ' \ < •gyerekß..- vari,, mert nem, lejiet a gyújtót minden szire-szóra rángatni,... jpert a sok kicsi sokra megy. Arra való a két fedő, hogy majd útjában beszalad valamely ángyomasszony* • hoz; 3 kér ,töle kész parazsat. • •• - — Nini ! ángyomasszony már megrakta a tüzet, füstöl a kéménye, — gondolja Julis, és feledi, hogy a tüzet, ha már csakugyan igy akarja beszerezni, később is megkaphatná. Bemegy tehát a tüzkérés ürügyével, legalább majd az
