Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-05 / 26. szám
- 8 — lesz annyi; inkább keres hozzá társat, de nem egyetemleges Kötelezettség mellett. így kapta meg társnl Nyaviga szomszédot. Nem is lett bizony Nyaviga szomszéd rossz bérlőtárs, ha Vasvégü koma oda nem hagyta volna az egyik lábát, ki miatt már most a jobb lábára sáotit; a mivel ugyan Nyaviga szomszéd nem sokat törődnék, mert az néki nem fáj. Hanem fáj az, hogy a koma azért a kis biccentésért, minden napra őt ujkrajcárt kap a királytól. Tizennyolc forint harminc krajcár esztendőről esztendőre. így aztán a bolond i= fizethet. Nyolcat odavethet a mesternek, s még mindig marad sóraborsra, dohánykára 10 forint 30 krja. Milyen ostoba volt ö, mikor bujkált, cseléd kedett a katonaság elöl. Most meglehet egy lába se volna, a mi épen 36 forint 60 krajcár biztos jövedelmet adna ! Éppen ezeket gondolta magában Szent Medárd napján a midőn a rektorház felé kuncsorgott — üres zsebbel, hogy a rektortól egy kis halasztást kérjen. A vén rektor ugyan kegyetlen ember, s rutul lefogja hordani, de a vége mégis csak egy pohár bor lesz. Azért sokat ki lehet állani. az utcasarkon majd fe^bukott Yasvégü komában, a ki a szegletkövén olvasgatta a pénzét. Jól adott e vissza ükigyelme a tízesből ? Majd fölbukott benne, mondom, de azért nem köszönt neki, csak elment n,ellette mint egy bus bika, a ki fö magában, hogy addig megy, mig egy kutyát nem talál, a kit a levegőbe lóditson. így jutott el a rektor ur kis ajtajáig, hol rektor ur várta egy hossznszáru pipával. — A szemedből látom, fiam Nyaviga, hogy nem hozod íz árendát; bizony tanulhatná» a Vasvégü komádtól; látod milyen akkurátus ember az. Akár a toronyóra ! — Könnyű annak a kinek király a komája. Kapnék ;sak én is minden napra öt krajcárt ! — Vasvégü komád huzza a garast az igaz, de nem ngyen. Nehéz keresztet hurcol ö azért. Olyan mellett én is — 4 — lagozva meg a szegény ember pántlika örökjét. Ezekről már rég megmondotta Petőfi : Aranykeresztet tűznek a fejedelmek Jobbágyaik mellére: a főlmivesnek Oszt a természet buzakereszteket.. Fakereszt illet, megváltók, titeket. Igen ! ezt is ott látjuk az utak szegletein. Sokan kalapot emelnek neki, mások ezt fölöslegesnek tartják : de minden ember tisztelettel tikinti, s hálával gondol a meg- mérhetetlen áldozatra, melyet ez a kereszt ábrázol. Sokat hallunk mostanában a vörös keresztről, Nagy úri dámák országszerte egyesültek e jelvény alatt a háborít nyomorainak, a társadalmi Ínség sebeinek kötözgetésére, gyógyítására. Miért vörös? Hogy a vérre emlékeztessen, mely kiontatott? a sebekre, melyekből patakzik? vagy a vérre, mely az emberiségnek a szégyen miatt az arcába szökken, harag miatt fejőbe tódul a gondolatra, hogy ez a nyomor, ez az ínség Ábelről maradt terhes örökségünk ? Nekem is van az asztalfiókomban három keresztem. Egyik fehér, másik fekete, a harmadik járókelő. Az egyiket Nyaviga szomszéd hordozza, a másikat Vasvégü koma, a harmadikat a szegény Sanyarú Béni. Mind a háromnak idegen erdőből került a fája; én csak ki faragtam. I, I, A FEHÉR KERESZT. Ez volt. a Naviga szomszéd keresztje. Ezt viselte ö ke vés híján egy egész napig, a mint majd- meglátjuk. Nyaviga szomszéd (keresztnéven Jónás) árendás volt. Ketten béreltek egy darab területet Vasvégii komával. Azért, hogy ilyen furcsa nevük van, nem kell úgy — 5 — képzelődni felölök, mintha ök a fajta emberek lettek volna, a kik a földet kibérlik először, azután pedig megveszik, vagy megszöknek tőle. Nem; ök nem voltak nagy vállalkozók. Összes bérletük a rektor urnák nyolc holdnyi legelő- illetőségére terjedt, melyből négy hold Nyavigának, négy ellenben Vasvégü komának termett. Termett ám, de mit ? Ezt csak azt tudhatja, a ki látott már olyan rektornak való legelöilletcséget. a mi a községek nagylelkűségé- böl esik. A.z ilyen földeket (dehogy föld!) nem lánccal szokták fölmérAi vagy katoptrice, hanem póznával csónakon, vagy madártávlatból léghajóról. Hollandus legyen, a ki tudja használni ! És ha a Nyaviga—Vasvégü konzorcium bele nem bukik, ez csak arra mutat, hogy a magyar, ha egy kis katonaságot végzett furfangosabb a hollandusnál. Búzái nem lehet belevetni, az bizonyos. Sem a szőlőt. De a szélei megtermik a turbánliliomot, a mi már Hollan* diára emlékeztet; beljebb az elecs kevélykedik selyem eser* nyöjével, megvetően nézvén a csomorikára, a ki paraszt vászonból készült árnyéktartójával erőlködik az úri rend után Még beljebb a vizitök; parasztos a neve, de ha szőke szép fejét a tisztásból felüti, mindjárt eszünkbe jut, hogy tündér lány volt valamikor. De Nyaviga szomszédban egy iz sem lüktet a poétái érből, valamint Vasvégü komában sem. A hollandusoknak nincsenek poétáik. Nincs annyi turbánliliom a világon, a miért ők nyolc frtot fizetnének évenként. Az ö bérletüknek más az aranybányája, melyet az élei* mes Vasvégü koma ki is használ. Mert a bérlet megtermi : Először a gyékénybuzogányt. Vasvégü koma kocsiderék számra hordja nyaratszaka a városba. Csak meg kell állani a gyimnázium előtt, és a deákság egy perc alatt elkapkodja tőle krajcárjával darabját. Nyaviga szomszéd látja a köböl •vHyjAKHoaa Bfduq qoeujBiujojopi iEX"Bjf -my zy 'Aopvx'sg : bjji iisp '}ZS9J9\| luojej-i
